Október 16-án az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár vendége volt Szinetár Miklós, a most 86 éves Kossuth-díjas rendező.
A pesti Bérkocsis utcában nőtt fel, ahogy ő fogalmazott: egy sarokra a Nemzetitől. Budapest ostroma alatt, 1944-ben a Vörösmarty utca 57. szám alatt volt a légoltalmi pince, két háztömbnyire tőle becsapott a bomba – s milyen képtelenség, emlékezett, hogy ő azon izgult, milyen osztályzatot fog kapni latinból.
Operaszeretete tizenöt éves korában kezdődött, amikor születésnapjára kapott egy operajegyet a Faustra. Tizenhét éves korában úgy jelentkezett a színművészeti főiskolára, hogy nem volt még szakérettségije sem (az egyéves tanfolyamokon, két tárgyból megszerzett bizonyítvány képesített a megfelelő egyetemre való felvételre), de Gellért Endre, a felvételi bizottság elnöke tehetségét felismerve eltekintett ettől. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát 1953-ban végezte el, ez idő alatt zeneszerzést is tanult és énektanulmányokat is folytatott.
Pályáját az egész életét meghatározó zenés műfajjal kezdte, a művészi rangját akkoriban visszanyerő Operettszínházban lett rendező, majd főrendező. Vallja, hogy a rendezőknek nem szabad magukat túlértékelniük. Huszonnégy évesen, 1956-ban kapta első Jászai-díját a Csárdáskirálynő megrendezéséért. 1960-ban a Nagymező utca másik oldalán – Petrovics Emil zeneszerzővel – megalapította a rövid életű Petőfi Színházat, melynek művészeti vezetője volt. Itt állította színpadra az első magyar musicalt, az Egy szerelem három éjszakáját, amiért 1961-ben megkapta második Jászai-díját.
Szerencsésnek mondja magát, művészi pályája töretlenül ívelt felfelé: 1962 és 1971 között a Magyar Televízió főrendezője, 1971-ben művészeti vezetője, 1974-ben már művészeti igazgatója, 1979-től 1986-ig elnökhelyettese volt. 1986 és 1990 között ismét a televízió főrendezőjeként dolgozott, 1987-től 1990-ig a Nemzeti Színház felépítésének kormánybiztosa volt. Az MTV-nek 1990-ben mondott búcsút, főállású tanár lett a Színművészeti Főiskolán, ahol már 1953 óta oktatott. 1993-ban igazgatóként tért vissza kezdeti sikereinek színterére, a Fővárosi Operettszínházba. 1996-tól 2001. május végéig, majd 2002 júniusától ismét a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt, a tisztségről három év után az Operaházat érintő anyagi megszorítások miatt mondott le.
Szinetár Miklós színházi, opera-, tévé- és filmrendezőként is elismert művész, a tévénézők milliói a Ki mit tud? zsűrijének elnökeként is ismerték. Olyan tévéfilmeket rendezett, mint az Igéző, az Aranyborjú, a Trisztán, Az ember tragédiája, a Bánk bán, a Nagyúr – gróf Bánffy Miklós, valamint a Rózsa Sándor és Liszt Ferenc életét bemutató tévéfilmsorozat. Ismert mozifilmje Az erőd. Számtalan zenei alkotást is filmre vitt, köztük Kodály Háry Jánosát, a Csárdáskirálynő és a Denevér című operettet. Színházi bemutatóinak száma 120-nál is több. Olyan operákat rendezett meg, mint A sevillai borbély, a Hoffmann meséi, A kékszakállú herceg vára, a Carmen, a Cosí fan tutte, a Rigoletto, a Tannhäuser és a Macbeth.
Művészi pályafutásáért – többek között – érdemes művészi címet, Kossuth-díjat (1970), Balázs Béla-díjat (1974) és kiváló művészi címet (1978) kapott. Munkásságát külföldön is elismerték, jelzi ezt a monte-carlói Arany Nimfa-díj, az Unda-díj, a prágai tv-fesztivál legjobb rendezésért járó díja, a moszkvai filmfesztivál Béke-díja és a trieszti Ezüst Asteroid-díj. 2001-ben Pro Urbe Budapest díjat kapott, 2002-ben az Operaház örökös tagja lett, 2003 márciusában a Magyar Állami Operaház mesterművésze címet és Új Múzsa-díjat kapott, 2011-ben Hazám-díjban részesült.
2012-ben Prima-díjat vehetett át, és neki ítélték az Operettszínház operettnagydíját a magyar operett hazai és külföldi megismertetéséért és népszerűsítéséért folytatott több évtizedes munkásságáért. Több könyve is megjelent: az Operán innen, operán túl 2007-ben, 2012-ben Pályázat című levélregénye, amelyet egy év múlva A második pályázat, majd 2016-ban a harmadik kötet, Senki többet? Pályázat harmadszor című könyve követett.
Kedvenc magyar írói József Attila és Petőfi Sándor. Külföldi írók közül Thomas Mannt, Csehovot és Tolsztojt tartja a legtöbbre.
Az est végén megkérték, hogy adjon jó tanácsot a jelenlévőknek. Azt tanácsolta, hogy ne kizárólag feketét és fehéret lássunk. Tökéletesség semmiben sincs, ugyanúgy, ahogy valami azért mindig van, és az életben minden az arányok, a százalékok kérdése.
Hámosné Szőke Anna
Fotók: Nyári Andrea
