A Dorogi Barangolások következő részében viszonylag ritka dorogi esetről szól a mese. Igaz mese igazi szereplőkkel, tanulságos történelmi igazságtalanságokkal. Aki nem hiszi, járjon utána velünk!
Az 1800-as évek végén a szénbányászat egyre erősödő hatást kezdett gyakorolni a dorogi németajkú paraszttársadalom családtagjaira. A község értelmiségi rétegét addig csak a messze földről érkezett jövevények: bányatisztek, tanítók, jegyzők, orvosok alkották. Az ő gyermekeik a bányaiskola 4 éves alapozó tanulmányai után Esztergom és Nyergesújfalu 8 osztályos középiskoláiban folytatták iskolás éveiket, majd egyetemek, akadémiák felső évfolyamain szereztek diplomát. Egy részük visszatért a szülőföldre (ifj. Benedek József például apja jegyzői székét vette át), mások országszerte foglaltak el jelentős álláshelyeket (ifj. Hüke Kálmán például a diósgyőri kohóművek elismert vezetője lett), öregbítve a dorogiak hírnevét.
Az őshonos dorogi gazdák első továbbtanuló sarja a Perl családból emelkedett ki a századfordulón. 1911-ben szerezte gyógyszerész oklevelét, 1913-tól Csepcsányi Csaba Szent Margit patikájában segédként gyakorolta mesterségét, s már egy év múlva saját tulajdonaként vezette a gyógyszertárat a Nagyvendéglő (korábban posta- és lóváltóállomás) épületének Templom tér felőli oldalán.
A Nagyvendéglő oldalában, a kapubejárat mellett nyílt a patikaajtó (1913-1927 között)
Az első világháború éveiben nagylelkűségéről, emberszeretetéről vált ismertté a fiatalember. A sajtóhírekben se szeri, se száma a jótékony adakozók névsorában a dorogi patikus befizetéseinek. A dorogi járványkórház orvos vezetőjét rendszeres gyógyszeradománnyal segítette a súlyos járványok idején, emellett a nappali munka végzése után éjszaka lovas kocsival járta a környékbeli fogolytáborokat, ingyen gyógyszerrel ellátva a szenvedőket.
Csak 1927-ben érezte szükségét annak, hogy a bérelt patikahelyiséget saját épületre cserélje. Gáthy Zoltán tervei alapján készült el a fő utcán (akkori nevén Petőfi Sándor úton) a lakással közös gyógyszertár, ahol továbbra is szolgálta a betegeket, nem ritkán folytatva az ínséget szenvedők ingyenes ellátását. A gazdasági világválság 1931. évében ezt olvashatjuk az Esztergom és Vidéke hírei között: „Vármegyei elismerés. Az elmúlt év folyamán a munkanélküliek támogatása céljából megindított ínségakció keretében a díjmentes gyógykezelés és gyógyszerellátás a legnagyobb sikerre vezetett. A vármegye alispánja különös elismerését nyilvánítja /…/ Perl József dorogi gyógyszertár-tulajdonosnak,” aki nemcsak a munkadíj felszámításától állott el, hanem ezen felül még önként a kiszolgáltatott gyógyszerek árának megtérítésétől is eltekintett. (Esztergom és vidéke, 1931. július 9. 3. old.)
1946-ban az államosítással mégis elveszítette ingatlan vagyonát és szeretett munkáját. Állami gyógyszertárként, de Perl József nélkül folytatódott a szakmai munka az épületben mindaddig, amíg az egészségügyi kombinát kibővített épületébe 1972-ben át nem költöztették a patinás intézményt. Az ő jogutódja a mai Szent Margit Gyógyszertár a Rákóczi úton. Az 1951-ben elhunyt Perl József mindezt már nem érhette meg. Azt sem láthatta, hogy a dorogi zeneiskola állandó helyhiányát a nagyközségi tanács a Perl patika átalakításával oldotta meg 1972-ben. Ki tudja, miért, első dolguk volt a tervezőknek megszüntetni Gáthy Zoltán szép bejárati portálját, így az utca felől egy zárt épülettömb jellegtelen homlokzatát hozták létre. Nagyon hiányzik erről a homlokzatról az alapító gyógyszerész emléktáblája is.
Az államosított gyógyszertár az 1960-as években még őrizte eredeti homlokzatát.
A zeneiskolai képzésnek otthont adó hajdani patika épületét az igények növekedésével már régen kinőtte az intézmény. Városunk értékmentő tervei között évek óta szerepel egy új, tágasabb, korszerűbb zeneiskola megvalósítása. Perl József épületét városi rendelet vette védelem alá. Bizonyára új feladattal is ellátja a közeljövőben a felelős képviselő-testület és önkormányzat, ha az új zeneiskola is megvalósul.
Kovács Lajos
Balra: a zeneiskolává átalakított épület 1972 után. Jobbra: Perl József karikatúrája a bányakaszinó albumából (1935).
Címlapfotó: a főutcán felépült gyógyszertár és gyógyszerészlakás 1927-ben.
Források: Solymár Judit-Kovács Lajos: Dorogi lexikon (2008) – Zsembery Dezső: Dorog és környéke egészségügyének és bányakórházának története, Dorogi Füzetek 18. (1999) – Zsembery Dezső: A kórház, a szakorvosi rendelőintézet és a gyógyszertárak története Dorogon. (2012) – Kovács Lajos-Molnár Villő: Jubiláló bányász muzsikusok és zenekarok Dorogon (2014) – Sajtos Liliána: Jövevények és vándorok kőbe vésett dorogi történelméből. Dorogi értékek nyomában 26. (2016) – Dankó Kristóf-Kovács Lajos: Dorog védett építészeti alkotásai (2014).
