A Verhovna Rada július 1-jén elfogadta az 15360. számú törvényjavaslatot az Ukrán Nemzeti Panteon létrehozásáról Kijevben. Az emlékkomplexum azoknak a kiemelkedő ukránoknak állít emléket, akik történelmi hozzájárulást tettek az állam megalapításához és védelméhez. A döntés éles reakciót váltott ki Varsóban, mivel a panteon lehetséges hősei között olyan személyek is helyet kaphatnak, akiket Lengyelország a lengyelek második világháborús tömeges meggyilkolásáért tart felelősnek. Ukrajna uniós csatlakozásának nehézségei közepette, melyeket Magyarországnak a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak biztosítására vonatkozó követelései okoznak, ez a lépés legalábbis ellentmondásosnak tűnik.
A Panteon nyilvános emlékkomplexum lesz Kijevben. Az építést, a fenntartást és az őrzést az állami költségvetésből finanszírozzák, a tervet pedig pályázat alapján dolgozzák ki. Az emlékműben a különböző korok államfőit örökíthetik meg, a Rusz idejétől kezdve az Ukrán Népköztársaságon át Kárpát-Ukrajnáig. A tervek között szerepel az ukrán hadsereg főparancsnokainak és más, az országhoz kötődő, világszínvonalú személyiségeknek a tisztelete is.
A kijevi kezdeményezés haraggá fokozódó felháborodást váltott ki Varsóban. Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnök a tulajdonát képező Bölcs Jaroszláv hercegről elnevezett ukrán kitüntetést a volhíniai mészárlás áldozatainak emlékmúzeumának adományozta. Egyúttal felszólította a lengyel kormányt, hogy blokkolja Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásainak szakaszait.
Karol Nawrocki hivatalban lévő lengyel elnök a lengyel sajtó értesülései szerint fontolóra vette a Zelenszkijjel való kapcsolattartás korlátozását. A lengyel védelmi minisztérium pedig megkérdőjelezte Ukrajna európai uniós csatlakozását, „legalább addig, amíg Kijevben a nacionalistákat dicsőítik”.
Az események sorozata különösen kényessé teszi a helyzetet. Már a panteon körüli botrány előtt is feszült volt a viszony Kijev és Varsó között, mert egy ukrán katonai alakulat felvette az „UPA hősei” nevet. Lengyelországban ezt a döntést a meggyilkolt lengyelek emléke meggyalázásának nevezték.
Ezzel egy időben Magyarország, amely hosszú ideig blokkolta az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló tárgyalásokat a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak kérdése miatt, jelezte, hogy kész feloldani a vétót. Magyar Péter miniszterelnök kijelentette, hogy Budapest beleegyezik a tárgyalások megkezdésébe, feltéve, hogy Kijev végrehajtja a kárpátaljai magyarok jogainak helyreállítására vonatkozó tervet.
Szándékosan vagy véletlenül, de paradox helyzet alakult ki. Magyarország, amely korábban Ukrajna európai útjának fő akadályaként lépett fel, a diaszpórával kapcsolatos követelések teljesítését figyelembe véve kész engedni, ám éppen ebben a pillanatban Kijev azt kockáztatja, hogy immár Lengyelországtól kap vétót. Ha Varsó él blokkolási jogával, az mentesítheti Ukrajnát a magyar kisebbség jogainak védelmével kapcsolatos, Budapesttel szemben fennálló kötelezettségei alól, ám végső soron ez az egész európai integrációs folyamat leállásához vezet.
Egyelőre nem tudni, pontosan milyen nevek kerülnek be a panteon végleges listájára. Éppen erre várnak türelmetlenül Varsóban, hogy végleges értékelést adhassanak. Ha a táblákon Sztepan Bandera, Roman Suhevics vagy más olyan személyek neve szerepel majd, akiket Lengyelország a volhíniai mészárlásért felelősnek tart, a konfliktus elkerülhetetlenül kiéleződik.
Kijev nehéz választás előtt áll. Egyrészt az ukrán fővárostól engedményeket várnak a magyar diaszpóra felé, másrészt meg kell őriznie szövetségeseit, és nem veszítheti el az európai perspektívát. Ha az ukrán hatóságok nem találnak mindkét ország számára kielégítő megoldást, a történelmi és társadalmi viták beláthatatlan időre elodázhatják az uniós integrációt.
Borítókép: illusztráció (ChatGPT – AI)
