A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) legutóbb a telelő, majd a fészkelő erdei fülesbaglyok felmérése kapcsán kérte a lakosság segítségét idén januárban és áprilisban. A sorozat zárásaként most a kevésbé közismert, de a lakott területeken is egyre gyakoribb, terjedőben lévő füleskuvik költő állományának felmérésében tudnak segíteni az érdeklődők. Ez azért fontos, mert gyakorisága ellenére kevésbé pontos becsléseink vannak csak ennek az apró, vonuló bagolyfajunknak az országos elterjedéséről és állományáról.
Első pillantásra lehetetlen feladatnak tűnhet éjszakai életmódot folytató, számunkra láthatatlanul mozgó madarak amúgy is rejtett költőhelyének megkeresése. Szerencsére a fészkelő baglyok felmérése alapvetően a hangjuk alapján történik, a madarakat nem is kell hozzá látnunk!
A felmérés lényege, hogy az esti szürkületben és éjszaka hallgatózzunk néhány percet az erkélyről, az emeleti ablakból, a tornácról, a kertből, az utcán, parkban sétálva – és ezt hetente egy-két alkalommal ismételjük meg május-július folyamán. Eközben pedig a felnőtt füleskuvikok jellegzetes, a hím és a tojó gyakran egymásnak válaszolgató, füttyögő jelzőhangját, később pedig a fiókák eleségkérő hangját keressük:
Ha észleltük e hangok valamelyikét, ennek az elektronikus jelentőlapnak a gyors és egyszerű, akár okostelefonon is elvégezhető kitöltésével tudunk adatainkkal hozzájárulni a faj országos elterjedési térképének pontosításához.
Részletek, fotók, videók, elektronikus jelentőlap >>
Borítókép, forrás: MME
