1979. május 27-én, Gyereknapon adták át hivatalosan Dorog különleges és gazdag új játszóterét az akkor még Szénoltár térnek hívott – 1981 óta Jubileum tér – közterületen. A játszótér megvalósulása több esemény szerencsés egybeesésének is köszönhető, amelyenek fő apropója, hogy az 1979-es esztendőt Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánították.
Dorog lakótelepein voltak kisebb-nagyobb játszóterek, azonban egy igazi köztéri, egyben tekintélyes méretű játszótér is létesült a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, az akkori X-es út mentén. A játszótér mindenki számára könnyen elérhető volt és csakhamar nagy népszerűségnek örvendett. Területe az egykori Bányász Kolónia ölelésében lett kialakítva. Északról a X-es út határolta és hosszanti kiterjedése egészen a Zsigmondy-szobortól egy teljes blokknyira, a mai Zsigmondy lakótelep 1-4-es számú tömbjének vonaláig húzódott. Homokkal terített alapján állították fel a hintákat, mászókákat, görgőhordókat, s egy igen különleges, magas csúszdát. Ezen felül volt kispálya méretű foci-grundja is egyedi méretű, hálóval felszerelt kapukkal. A focipályát külön is lekerítették. A játszótérhez padok és asztalok is tartoztak, s a teljes játszóteret kerítés szegélyezte. A X-es út melleti szakasza mentén járda vezetett végig, így a játszótér nem közvetlenül volt határos a műúttal. Bátran állítható, hogy a megye egyik legnagyszerűbb gyermekbirodalma volt, ahol a lurkók és a számos kisebb gyerkőcöt kísérő szülők részére az időtöltés kellemesebbé tételét a játszótér területén magasadó hatalmas nyárfák biztosították, amelyek nem csak kellemes árnyékot adtak, de szemnek-léleknek felemelő látványt is nyújtottak. Tekintve, hogy a játszótéren a kék szín dominált, így főleg a gyerek egyszerűen csak „Kék játszinak” nevezték.
Az egykori eredeti „Kék játszi” tervrajza az 1960-as évekből
1978-ban már kész tervei voltak a Tanácsnak ezen terület fejlesztését illetően, miután végleges döntés született arról, hogy a régi Kolónia helyén modern lakótelepet fognak építeni. A munkálatok 1979-ben kezdődtek, mégpedig több ütemben. Első körben a X-es út mentén kezdték az építkezést, amelyet elsőként az érintett területen álló házak bontása előzött meg. Erre a területre esett maga a játszótér is, amelyet a település akkori vezetői feltétlen meg akartak menteni, így a teljes játszótér komplett átköltöztetéséről is gondoskodtak. A kijelölt új helyszínt az akkor még Szénoltár térnek nevezett közterületen álmodták meg. A településfejlesztési munkálatok éppen egybe estek az UNICEF által az 1979-es évre kitűzött Nemzetközi Gyermekévvel, így kapva az alkalmon, az akkori vezetőség a játszóteret részint ebből az alkalomból a gyerekek és az ifjúság részére egyfajta ajándéknak is szánta. Az UNICEF (United Nations Children’s Fund) az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja angol elnevezésének mozaik szava, amelyet az ENSZ hozott létre.
Az 1979-es Gyermekév emblémája (forrás: Éremshop.hu)
A Zsigmondy lakótelep felépítéséhez szükséges tereprendezés első mozzanata a játszótér elköltöztetése volt. Az áthelyezést megelőzően alakították ki azt a bekötőutat, amely a Szénoltár teret gyakorlatilag centrálisan keresztezi, összekapcsolva a Honvéd utcát (akkoriban Néphadsereg utca) a X-es utcával, így egyben a Trenka-hídon átvezetve közvetlen járműforgalmat tett lehetővé a X-es út és a Bocskai sor között. A játszótér éppen az elkészült bekötőút és a Bányász körönd bevezető útszakasza közötti rész közötti kiszögelésben és annak teljes hosszában lett elhelyezve. A kialakított új játszótér területe mintegy 3700 négyzetméter lett. Az alapot itt is homokkal borították, de külön kialakításra került egy nagyméretű homokozó is. Nem csak az eredeti játszótérnél kapott nagyobb területet, de a teljes régi játszótér átköltöztetésén túl további elemekkel gazdagodott.
A játszótér egyik állandó galerijának pár tagja a játszi templom felöli oldalán 1985 késő őszén (forrás: Makavei Lajos Péter albumából – fotó: Kócsi Gábor)
Számos egyéb hinta és mászóka lett üzembe helyezve és elkészült egy szabványméretű, aszfaltos kézilabdapálya is, ugyancsak szabvány, fekete-fehér csíkozású kézilabda kapukkal és hálóval felszerelve, felfestett játéktérrel, továbbá kosárlabdázásra kihelyezett szabványkosár és ping-pong asztal. A kivitelezés, majd a rendszeres karbantartás igazi társadalmi összefogással készült, mégpedig a Kőbányai Gyógyszergyár támogatásával és koordinálásával. A környezet parkosítása adott volt, hiszen a Szénoltár tér markáns nyárfái közül a játszótér területére is jutott, míg az északi hosszanti oldalán gesztenyefasor húzódott. A játszótérnek két hivatalos bejáratot is kialakítottak, amelyet két gömbölyített oszlop övezte kapubejáró képzett. Az egykori Szénoltár felöli bejárat mellett helyeztek el egy nagyméretű, magas tartólábakra rögzített táblát, amelyen öles nyomtatott betűk hírdették: „DOROGIAK DOROGÉRT! MINDENT A GYEREKEKÉRT!” A hivatalos átadást a Gyereknapra időzítették, így 1979. május 27-én avatták rengeteg gyermek jelenlétében, akik máris birtokukba vehették az új szabadtéri birodalmukat.
A napjainkban készült felvételen a Honvéd utcai felöli bekötőút mellett húzódó kerítés még az eredeti, bár a festés rég lekopott róla. Ugyancsak eredeti a biciklitároló és a háttérben látható kézilabdapálya is még állja a sarat az eredeti kapukkal egyetemben. A játszótéren látható egyéb elemek már később készültek és alapanyaguk elsősorban fa (forrás: Petrovics Róbert).
A játszótér gyakorlatilag minden korosztály számára nyújtott kikapcsolódást és felüdülést. Hamar megkedvelték a felnőttek és az idősek is. Számos pihenőpaddal ölelt asztalok is kerültek elhelyezésre, amelyek felületén sakk- és malomtáblák lettek kialakítva. Ezen felül kerékpártároló, valamint ivókút is a rendelkezésre állt. A népszerűsége vitathatatlan volt és napi szinten rengetegen keresték fel. Baráti körök, suhancok állandó kedvelt helyévé vált, vagy ugyancsak kellemes terepnek számított a szerelmi légyottoknak is. A kézipályán főleg az első években, a dorogi vállalatok focicsapatai játszották rendszeresen meccseiket a tömegsport keretein belül működött üzemi bajnokság jegyében. A nagy forgalma és látogatottsága ellenére is mindvégig ápolt és tiszta maradt a területe. A kultúrált viselkedést elősegítették a szép számban elhelyezett ötletes billenős, hengeralakú kukák.
Mára a játszóteret főleg fűfelület borítja (forrás: Petrovics Róbert)
Az egész játszótér festésében változatlanul a kék szín dominált, de a réginél még színesebbé tették, ahol a sárga és piros színek is kiemeltebb szerepet kaptak. A legkisebbek részére biztonságos hinták mellett a felnőttek számára is használható számos hinta is rendelkezésre állt, akárcsak a legtöbb elem, minden korosztály részére alkalmas volt. A nyújtók, a párhuzamos korlát, a hullám-mászóka, a libegő üllését idéző családi hinta, a középkori lovagi sátor alakjára emlékeztető forgó és megannyi elem rengeteg szórakozást és élményt nyújtott. A játszóteret rendszeresen tisztították, gereblézték, szükség szerint pedig festették. Gyakorlatilag az ezredforduló tájáig változatlanul működött, majd egy lassú, hosszas leépülés vette kezdetét. A gyerek- és emberhad egyre csökkent és sorra tűntek el a hinták és egyéb elemek is. 2010 magasságától lassabb visszarendeződés indult és bár a mai napig is kedvelt közösségi terepnek számít, meg sem közelíti egykori fénykorát, sőt, meglehetősen messze áll attól. Azért teljes szomorkodásra nincs ok, hiszen jelen állapota, pontosabban megléte is örömteli és reményeink szerint további hosszú évtizedek át örülhetnek neki a helyiek és mindazok, akik felkeresik. Viszont érdemes volna a teljes területét kihasználni és legalább asztalokkal és padokkal felszerelni.
A fenti kép a játszótér kelet-nyugat irányú hosszmetszetét mutaja, az egykori keleti bejárati kapuja felől. Csak a játszóteret övező kerítés eredeti. Az egykor közvetlenül mellette párhuzamosan húzódó járdarámpa teljesen eltűnt, most fű borítja. Az alsó felvételen az előző látókép ellenkező irányából készült. Az egykori egyik főbejárat, a keleti irányú kapukeret még látszik. Az egykori homok helyett napjainkban már a fű dominál. A fotók teljesen frissek, folyó év május 25-én készültek, szinte napra pontosan a 45 évvel ezelőtti átadást követően.
Borítókép: A játszótér a jelenünkben (forrás: Petrovics Róbert)
Külön köszönet Petrovics Róbert részére a frissen készített fotókért, valamint Makavei Lajos Péternek a megosztott képért.
Szabó Gyula
