Az elmúlt fordulóban sporttörténeti győzelmet aratott csapatunk Szombathelyen, amely 58 év eltelte után újra nyerni tudott a Haladás ellen. A folytatásban a mezőny élbolyában, egyben kiváló formában lévő Budaörsöt fogadja idehaza, a vasárnap 15:00 órakor kezdődő összecsapáson – Szabó Gyula cikke.
A dorogiak nagyszerű játéknapot zártak az elmúlt vasárnap, miután Szombathelyen győzték le az otthonában eddig még veretlen Haladást. A vasi megyeszékhely csapata tavaly december első hete óta nem kapott ki hazai pályán, a mieink pedig 1962 óta nem tudtak nem hogy győzni, de még pontot sem hozni a Rohonci úti stadionból. Az előjelek most sem bizonyultak túl kecsegtetőnek, ugyanis a piros-fekete legénység meglehetősen tartalékosan állt ki úgy, hogy ilyen összeállításban még soha sem lépett pályára. A csapatból többek között Mészáros Áron, a játékmester, egyben csapatkapitány is hiányzott, akinek a kispadon sem jutott hely ezúttal. Huszáros rohamokkal kezdett a Haladás, amely az első 2 percben három óriási helyzetet is teremtett. Előbb a korábban Dorogon is futballozó Medgyes Zoltán fejelt kapufát rögtön az első percben, majd alig később egy másik fejes tartott gólba, amit védőnk a gólvanalról vágott ki, de fel sem szabadulhatott a kapunk, hanem helyette jó helyzetből az egyik hazai játékos kapuralövésébe vetődött bele Tóth Barnabás, akinek kezét érintve blokkolódott a löket. A játékvezető ezért 11-est ítélt a vendéglátók javára, ám Mursits Roland nagyszerű bravúrral kivédte Rácz büntetőjét. A kihasználatlanul maradt 11-es sem vetette vissza a zöld-fehéreket, továbbra is nagy lendülettel ostromolták a dorogi kaput. A túloldalon is akadtak izgalmak. Az első 10 percben egy remek kontra során kerültek a mieink ziccerbe, de a szombathelyi kapus nagyszerű ütemű kifutással éppen eltudta csípni a labdát. A hazaiak próbálkozásai rendre hatástalanítva lettek. Hol a jól szervezett dorogi védelem, hol Mursits kapus káprázatos védesei, olykor pedig a szerencse akadályozta meg a hazaiak gólszerzését.
Vigh Ádám győztes gólja előtti pillanatok (forrás: Savariaforum.hu)
A félidő utolsó harmadában kiszabadultunk a hazai nyomás alól és több tetszetős, ígéretes támadást is vezettünk. Előbb Papp Máté lövését követően sóhajtott fel megkönnyebülten a hazai közönség, majd Zuigéber Ákos remek helyről elvégzett szabadrúgása csak centikkel kerülte el a kaput úgy, hogy a játékszer az oldalhálóba vágódott. A térfélcserét követően is az utolsó negyedórában tapasztalt bátor játék jellemezte a mieinket és az második játékrész első tíz percében vezetéshez jutottunk. A remek képességű ifjú Girsik Áron az eddigi egész szezonban mutatott érett játékát dícsérte az előkészítés, aki a saját térfelünkről indított támadásból ellenállhatatlanul vitte végig a hazaiak térfelének jó részén a labdát. Még szabálytalanul sem tudták megállítani, pedig 3-4 szombathelyi játékos is próbálta szorongatni, miközben az akciót kísérő Kovács Máté is leválva emberéről kínálta magát. A Girsiktől kapott pontos labdán egyet állított, majd hatalmas gólt ragasztott a bal felső sarokba. Ezt még a hazaiak bő 6 percre rá egyenlíteni tudták. Medgyes kapott egy hosszú indítást, amelyet maga elé engedve káprázatos bombát küldött a rövid felsőbe. A mieink mintha nem elégedtek volna meg az 1-1-es állással, ugyanis Németh mester a rutinos és gólérzékeny Vigh Ádámot küldte be a félidő derekán. Csatárunk akárcsak az ETO elleni mérkőzésen, remekül szállt be a játékba és kisvártatva visszaszerezte az előnyünket. Zuigéber kapcsolt le egy balra kitett átadást, amellyel meglódult, majd nagyszerű ütemben ugratta ki Vighet, aki biztosan értékesítette a kínálkozó helyzetet. Hiába igyekeztek a hazaiak, az utolsó 20 percben komoly helyzetig sem jutottak, a mieink pedig remek taktikával és magabiztosan tarották az eredményt úgy, hogy azért az ellentámadásokról sem mondtak le. A legutóbbi kupameccsünkön debütáló Illés Béla fia, Bence ezúttal bajnokin is bemutatkozott a Dorog-színeiben, aki a gólpasszt adó Zuigébert váltotta. Első gólunk szerzője, Kovács helyett pedig a rutinos védőnk, Nagyházi Dávid állt be a hajrá perceiben, hogy a hátsó alakzatot segítse a várható utolsó nagy szombathelyi rohamokkal szemben. Csapatunk nagy fegyvertényt hajtott végre a szombathelyi sikerrel, amely megint egy nagyszerű csapatmunka mellett néhány kiemelkedő egyéni teljesítménnyel megtámogatva, abszolút megérdemelt volt a mindvégig jó iramú találkozón, ahol egy jól játszó Haladást győztek le. Tény, hogy a szerencsével sem álltunk hadilábon, azonban ezért a szerencséért sokat is tettek a fiúk. Nyilván másként is alakulhatott volna a találkozó, ha rögtön az elején bemegy a 11-es a hazai oldalon. A mérkőzésre ezúttal is szépszámban ellátogatott dorogi drukkerek nagyszerű élményben részesültek ezen a napon, egyben szemtanúi lehettek egy nagyon hosszú átok megtörésének. Ezzel a remek győzelemmel a 7. helyre léptünk előre a tabellán úgy, hogy van egy elmaradt mérkőzésünk.
Boldog győztesek a meccs után. Csapatunk és szurkolóink együtt örülnek a Haladás stadionjában
A 10. forduló egyéb érdekességekkel is szolgált. Többek között nincs már veretlen csapat a mezőnyben, ugyanis az eddig verhetetlennek látszó Békéscsaba legyőzőjére akadt. Kiváló sorozatuk ráadásul hazai pályán szakadt meg az idáig cseppet sem meggyőző teljesítményt nyújtó Kazincbarcika ellen. A borsodiak bő negyedórányi játékot követően kettővel mentek, amivel alaposan feladták a leckét a vendéglátóknak. Közvetlenül a lefújás előtt szépíteni tudtak a lila-fehérek, ám a második játékrészben az első barcikai kontra góllal végződött. Nyomott és ment előre a Csaba, de nem tudott változtani, így 3-1-es vereség tett pontot a 9 fordulón át tartó veretlenségi sorozatuk végére. Egyébként meglehetősen sok vendég diadal született. A forduló meccseinek felét a vizitáló csapatok győzelmei zárták. A mieink és a fentiekben említett kazincbarcikai siker mellett további harom gárda vitte haza mindhárom bajnoki pontot. Ezen mérkőzések érdekessége, hogy mindhárom esetben vesztett állásból tudtak győzelemmel zárni. Hiába vezetett a Siófok a Kaposvár ellen, a vendégek a második félideji jobb és veszélyesebb játékukkal megfordították az eredményt 2-1-re, akárcsak a Nyíregyháza tette Kaposváron, a Szentlőrinc ellen, akik a szokásos kozármislenyi albérletükből költöztek át ideiglenesen a somogyi megyeszékhely stadionjába. A lőrinciek szinte megnyert meccset engedtek ki, miután tíz perccel a befejezés előtt szerezték a vezető góljukat. Addig is sokkal jobban játszottak szabolcsi vetélytársuknál, akik viszont előbb egy büntetőből kiegyenlítettek és a ráadás perceiben egy szögletet követően a győztes gólt is megszerezték. A sereghajtó Csákvár 1-0-ás előnnyel fordult a Győri ETO ellen, végül mégis a kisalföldiek nyertek 3-1-re. A többi meccsen pedig kivétel nélkül a hazai csapatok serénykedtek jobban. A listavezető Debrecen biztosan verte a Pécset 3-1-re, míg a Gyirmót a Vasast 2:0 arányban. Bár az Ajka végig veszélyesebben futballozott Szolnokon és lényegesen több helyzete is volt a hazaiknál, mégis a Tisza-partiak győztek 1-0-ra, a Szeged pedig 2-1-re verte a DEAC csapatát.
Vasárnapi ellenfelünk, a Budaörs is otthon, pontosabban a tatabányai albérletében tartotta a pontokat a rendszerint támadó futballt és általában sok helyzetet kialakító Soroksár ellen. Azonban ezen a találkozón a fővárosiak még a budaörsi kapu közelébe sem jutottak az első játékrészben, míg a hazai fél számos kecsegtető helyzetet dolgozott, egyben hagyott ki. A II. félidő kiegyenlítettebbé vált, de több és nagyobb helyzete inkább a Budaörsnek volt, amely közül végül egyet értékestett és megérdemelten nyert. Ellenfelünk ezzel a 4. helyen áll és egymás után második győzelmét aratta, mégpedig kapott gól nélkül. A budaörsi gárdánál a közelmúltban edzőváltás történt, azonban sok más csapattal ellentétben, nem az elégedetlenség hozta a változást. Ugyanis a zöld-fekete gárda mestere, Bognár György az NB I-es Pakstól kapott ajánlatot, amivel élni kívánt és már túl is van az első meccsén újdonsült csapatával. Az sereghajtó Tolna megyeiek a vezetésével szerezték legelső győzelmüket, nem is akárhogy. Az MTK-t verték 4-0-ra. Az budaörsiek új trénere Márkus Tibor, aki az elmúlt fordulóban debütált a kispadon és győzelemmel mutatkozott be.
A legutóbbi Dorog-Budaörs meccsen, tavaly október 20-án. Lénárth Tamás igyekszik lépéselőnybe kerülni ellenfelével szemben
A két csapatnak ez lesz a 18. egymás elleni találkozója, ahol a mérleg jócskán az ellenfelünk felé billen. Az eddigi 17 meccsből 4 dorogi győzelem, 2 döntetlen, 11 vereség, 23:33-as gólarány született. Hazai mérlegünk éppen egálban áll, minimális gólarány különbséggel a mi javunkra, ahol 9 mérkőzésen 4 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 16:11-es gólarány a mutató.
Legutóbb napra közelítőleg egy éve, tavaly október 20-án, szintén Dorogon találkoztak egymással, ahol Délczeg Gergely, Dlusztus András és Takács Péter góljaival nagyszerű és meggyőző 3:0-ás dorogi győzelemmel zárult a mérkőzés. Jelenleg két jó formát mutató és önbizalommal teli csapat fog összecsapni. A budaörsiekre a támadó felfogás és a kiszámíthatatlanság a fő jellemző, akik egyben igyekeznek játszva focizni, amelyhez jó és méltó partnerek lehetnek a mieink is, akik szintén képesek látványos és élvezetes játékot produkálni. Mindkét gárda kedvező és biztos pozícióban van, így egy esetleges fiaskó nem jelentene feltétlen akkora veszteséget, ezért is vethetik a küzdelmekbe magukat különösebb nyomás és különösebb teher nélkül, amely felszabadulttá teheti mindkét csapatot. Éppen ezért akár egy nagyon jó és színvonalas meccs is kikerekedhet a párharcukból. Azonban az is nyilvánvló, hogy egyik fél sem kíván majd felelőtlenül neki esni a másiknak, hiszen a jelenlegi kedvező pozíciójuk ellenére is nagyon hosszú a bajnokság és egyetlen csapat sem könnyelműsködhet, hogy bő kézzel szórja a pontokat. Tét és presztízsjelleg ezúttal is adott, hiszen a vendégeket fűti a visszavágás, mivel a legutóbbi két alkalommal egyaránt 3:0 arányban maradtak alul a Doroggal szemben, míg a mieinknél az összmérleg által mutatott erős budaörsi fölény faragása is motiváló. Érdekesség, hogy valamennyi győzelmünk esetén három gólt lőttünk ellenük, az NB II-ben háromszor is 3-0-ra nyerve. Továbbbá a budaörsiek idén még nem végeztek döntetlenre, valamilyen irányban mindig eldőlt az eredményük. Többek között Ajkán 5-1-re kiütötték az akkori listavezetőt, majd mindjárt a következő fordulóban hazai környezetben kaptak ki az addig még nyeretlen Kaposvártól, 3-0-ra. Mindent egybevetve egy igazán jó meccsnek nézünk elébe, ahol minden előfordulhat. A közhely ezúttal különösen érvényesnek tűnik, miszerint a pillanatnyi forma dönthet leginkább, no meg a helyzetkihasználás.
Szabó Gyula
