Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentmisét mutatott be az esztergomi bazilikában január 1-jén, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén.
A bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Újév napján Szűz Mária istenanyaságát ünnepeljük. A liturgia szerint ez karácsony nyolcadik napja. A karácsonyt követő időben az Egyház a megtestesülés nagy, központi titkának egy-egy elemét tárja elénk. Ez történik a mai ünnepen is. Amikor Szűz Máriában a valóságos Istenszülőt tiszteljük, ezzel őt magát nem istenítjük. Nem térünk vissza pogány vallások gondolkodásához, amely istennőket vagy anyaistent imádott, hanem a tiszta keresztény hit világos hagyományát követve borulunk le Isten üdvözítő tervének nagyszerűsége előtt.
A II. Vatikáni Zsinat azt tanítja, hogy Szűz Máriára mindig úgy tekintsünk, mint az Egyház képére és mintájára. De lehet-e Szűz Mária mintakép az Egyház számára abban is, hogy ő Krisztus édesanyja? Részesedhetünk-e mi is istenanyaságának küldetéséből? A keresztény hagyomány híres tanúi szerint mindez lehetséges. Szent Ágoston nyomán Szent Bernát egyenesen kijelenti: „mit használ nekem, hogy Krisztus hajdan megszületett Máriától Betlehemben, ha nem születik meg a hit által az én lelkemben?” Szűz Mária istenanyasága két síkon valósul meg: fizikai és lelki értelemben. Szűz Mária Isten anyja nemcsak azért, mert Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember, a szíve alatt hordozta és a világra hozta, hanem azért is, mert hittel és Isten akaratára mondott igenjével megfoganta őt a Szentlélek által. Természetesen nem követhetjük a Szűzanyát Krisztus világra hozatalában fizikai értelemben, de igenis utánozhatjuk hitében, amelynek köszönhetően Isten anyja lett.
Maga Jézus kezdi el ebben a lelki értelemben említeni Szűz Mária anyaságának tényét, amikor azt mondja: aki Isten igéjét hallgatja és életre váltja, az nekem testvérem, nővérem és anyám (vö. Mt 12,50). A mai evangélium a Szűzanyát elsőként említi azok sorában, akik Krisztus igéjének figyelmes meghallgatásával ilyen közeli, szinte anyai kapcsolatba kerülnek vele. Azt olvassuk az evangéliumban, hogy Mária szívében megőrizte ezeket a szavakat és el-elgondolkodott rajtuk.
A lelki anyaság gondolatkörében a hagyomány egyrészt az Egyházat tekinti a maga egészében. Ezért is mondjuk róla, hogy Anyaszentegyház. A II. Vatikáni Zsinat (LG 64) azt tanítja, hogy az Egyház anyává válik, mert az igehirdetéssel és a keresztséggel új és halhatatlan életre hívja gyermekeit, akik a Szentlélek működése által fogantak és Istentől születtek. De ugyanezt az igazságot az egyes hívő emberekre is alkalmazhatjuk. Szent Ambrus szerint minden hívő lélek foganja és szüli Isten Igéjét. Ha test szerint Krisztusnak egyetlen édesanyja van is, a hit szerint minden lélekben megfogan Krisztus, amikor befogadja Isten Igéjét. Szent Bonaventúra pedig kijelenti, hogy a lélek akkor foganja Jézust, amikor elégedetlenné válik eddigi életével, szent sugallatok ösztönzik, határozottan elszakad régi szokásaitól és hibáitól, és a Szentlélek kegyelmének hatására megfogan benne az új élet kezdésének határozott szándéka. Erről a jelenségről mondhatjuk, hogy Krisztus megfogan a szívünkben. De nem elég, hogy az új élet kezdésének szándéka a kegyelem hatására létrejöjjön bennünk: napvilágra is kell jutnia. A kegyelemben megújuló életünknek meg kell mutatkoznia tetteinkben. Konkrét, látható változást kell előidéznie szokásainkban és életmódunkban.
Ezt a megújulást segíti elő a kiengesztelődés szentsége, amelyet Krisztus ajándékozott nekünk a bűnök bocsánatára. Ahogyan Ferenc pápa mondja idei békeszózatában: „amikor Krisztusban megkaptuk Isten bocsánatát, elindulhatunk, hogy felajánljuk ezt korunk emberének. A Szentlélek nap, mint nap sugalmazza nekünk azokat a cselekedeteket és szavakat, amelyek révén az igazságosságot és a békét mozdíthatjuk elő az emberek között.”
Ezért amikor boldog új évet kívánunk, gondoljunk mindig erre: új esztendőben új szívekkel dicsérjük Jézust, megújulva a bűnbánat szentségében, megerősítve az Oltáriszentség gyakori vételével. Minden év kezdete, de különösen az idei esztendőé, amely az Eucharisztikus Világkongresszus éve, alkalom a lelki megújulásra. Imádkozzunk hát az idei év kezdetén személyes lelki megújulásunkért és népünk megújulásáért, kérjük a magunk, hazánk és szeretteink számára az Istenszülő Szűzanya hathatós pártfogását. Ámen.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Magyar Kurír
