Egy táj fekete-fehérben

Egy táj fekete-fehérben

Hírek, Mesélő tájak és formák Comments Off 35

Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának soron következő részében az Etnával ismerkedhetünk meg.

Miközben cikksorozatom következő, mindenképpen pozitív hangvételű témáján gondolkodom (elég volt a koronavírus okozta melankóliából), különböző híroldalakon geológiai események (földrengések, csuszamlások, vulkánkitörések) követelik maguknak az elsőbbséget. Úgy látszik, hogy „nem tudjuk” elengedni ezt az évet.

S ha már geológia, megszokhatták tőlem, hogy írásaimhoz magam is szívesen választok ilyen témát. Folyamatosan változó, alakuló bolygónk kimeríthetetlen anyagot szolgáltat ezen a téren. A geológiai változások többnyire lassú, emberi léptékkel nem mérhető folyamatok, de léteznek olyan események is, amelyek következményei néhány évtized, évek vagy akár már hetek, napok távlatában is jól észlelhetők. Ilyenek például a gleccser-visszahúzódások, lejtős talajmozgások (csuszamlások) vagy a vulkáni tevékenységek. Ez utóbbiak kapcsán az elmúlt napokban is bőséges információk érkeztek a világ minden tájáról, de a szicíliai Etna is újfent formába lendült.

A híradások az Etna kitörését harsogják, miközben egy folyamatosan tevékeny vulkán esetében ez valójában az aktivitás erőteljesebbé válását jelenti. A kitörések itt ugyanis mindennaposak. Az persze más kérdés, hogy az éppen aktuális lávaszórás, lávaömlés már jóval ritkább.

Etna

kép 1 / 1

Az Etnáról az elmúlt két évtizedben magunk is számtalan benyomást szerezhettünk, legutóbb éppen 2019 februárjában jártunk itt. A téli hónapokban igen érdekes, kevésbé ismert arcát mutatja a hegy. Amíg az északi oldalt vastag, síelésre alkalmas hó borítja, a naposabb déli oldalon (ezt mutatja cikkünk fotója is) a hó már csak foltokban maradt meg, amit az erős szél a vulkán fekete porával fedett be. A vékony fekete réteg a napsütésben könnyebben felmelegszik, így gyorsítva fel az alatta lévő fagyos réteg olvadását, amely így a vízfesték papíron hagyott pacáira emlékeztet.

A háttérben a jócskán 3300 méter fölé magasodó Központi-kráter gázkitöréseit láthatjuk, mindez pedig a vulkán napi „rutinjából” ad némi ízelítőt. A békés pipálgatás csendjét időnként sejtelmes morajlás hangja töri meg.

A kép előterében, társunk lába alatt feltűnő kicsiny kráterszegély (az Etna oldalában több száz másodlagos, úgynevezett „parazitakráter” található) barnás-vöröses színét, valamint az ég kékjét leszámítva ezt a zord vidéket a szürke megannyi árnyalata uralja. Finom, de annál kifejezőbb tónusok. Szeretem a fekete-fehér képeket, mert azokon jobban kifejezhetők a formák, s az árnyalatok is beszédesebbek. Ennek illusztrálására keresve sem találhatunk jobb terepet egy működő tűzhányónál.

Lieber Tamás

A sorozathoz kapcsolódó további cikkek ide kattintva érhetők el!

Facebook hozzászólások
(C) 2017-2020 dorogimedence.hu - Dorogi hírek

Keresés

Írja be a keresendő kifejezést

Back to Top