Kilencven évvel ezelőtt, 1936. augusztus 24-én született Monostori Tivadar, a dorogi labdarúgás egyik legnagyobb alakja, az egyetemes magyar futball meghatározó személyisége. A kiváló csatár tizenkét esztendőn át szolgálta a Dorogi Bányászt, ahol 243 bajnoki mérkőzésen 94 gólt szerzett, miközben a magyar válogatott mezét is magára ölthette, két világbajnokságon szerepelt, majd edzőként és utánpótlás-nevelőként is maradandót alkotott. Születésének 90. évfordulóján emlékezünk arra a kivételes sportemberre, akinek neve kitörölhetetlenül összeforrt Dorog labdarúgásával (A két évvel ezelőtti cikkem frissített változata).
Monostori Tivadar 1936. augusztus 24-én, az 1947 óta Tatabánya városrészét képező Felsőgallán született. Még gyermekkorában költözött családjával Tokodra, ahol labdarúgó-pályafutása is kezdetét vette: 1950-ben a Tokodi Bányász egyesületében kezdett futballozni. 1954-ben, ifistaként igazolta le a Dorogi Bányász, ahol csakhamar bemutatkozhatott a Szabó Péter vezetőedző által irányított felnőttcsapatban. Vérbeli támadó volt, aki rövid idő alatt a dorogi csatársor meghatározó tagjává vált. Legelső bajnoki mérkőzésére a Szeged ellen került sor 1954. október 10-én. A dorogiak vendégként gól nélküli döntetlent értek el, majd második mérkőzésén már hazai pályán léphetett pályára a félelmetes hírű Újpest ellen. Ez a találkozó hozta első győzelmét is dorogi színekben, miután csapatával 2–0 arányban legyőzték a kiváló fővárosi együttest. Első gólját a Győr ellen, hazai pályán szerezte.
A Dorogi Bányász csapatában a Honvéd elleni bajnoki mérkőzésen, 1957-ben. Monostori balról a negyedik.
Dorogon tizenkét év alatt összesen 243 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 94 gólt szerzett. Ezzel minden idők harmadik legeredményesebb dorogi játékosa, azonban ha csak az első osztályban szerzett góljait vesszük alapul, Monostori vezeti a dorogi játékosok góllövőlistáját. Ez a rekord szinte bizonyosan örökös marad. Az 1958–59-es évadban az NB I gólkirálya lett, holtversenyben a honvédos Tichy Lajossal és a csepeli Kisutczky Józseffel. Mindhárman egyaránt 15 alkalommal voltak eredményesek. Számtalan egyéb tétmérkőzésen is szerepelt a Dorog színeiben, többek között kupamérkőzéseken és nemzetközi találkozókon. A Magyar Népköztársasági Kupa sorozatában egyéni csúcsot is felállított, amikor a Mosonszolnok ellen idegenben egymaga nyolc gólt szerzett. Neves nemzetközi tornákon is pályára lépett a dorogiakkal, így például a belgiumi Húsvéti Kupán, ahol el is hódították a trófeát, miután a döntőben a Bayern Münchent is legyőzték. Az elődöntőben, Brüsszelben, a First Vienna FC ellen ő szerezte a győztes gólt. Ugyancsak szerepelt és eredményes volt a Rappan Kupában. A dorogi klub legsikeresebb időszakában volt a csapat tagja, amellyel három alkalommal is elnyerte a Vidék legjobbja címet: 1954-ben, 1955-ben és 1963-ban.
Címlapon a Hollandia elleni vb-selejtezőt követően (forrás: Monostori család albuma)
Személye a válogatott berkeiben is megkerülhetetlenné vált. Elsőként a Bányász-válogatott oszlopos tagja volt, majd az ifjúsági és az utánpótlás-válogatottban is szerepelt, miközben a nagyválogatott keretébe is meghívást kapott. A felnőttválogatottban a jugoszlávok elleni, 2–0-s győzelemmel végződött találkozón mutatkozott be 1958. április 20-án. Két világbajnokságon is részt vett: előbb Svédországban, 1958-ban, majd Chilében, 1962-ben. Utóbbi tornán az Argentína elleni találkozó hőse lehetett volna, ha a biztos gólnak tűnő bombáját nem tornássza ki bravúrral a léc alól az ellenfél kapusa. A magyar válogatott Svédországban a 6., Chilében pedig az 5. helyen végzett. Címeres mezben négy gólt szerzett.
Minden bizonnyal Dorogon játszotta volna végig teljes pályafutását, azonban a csapat 1966 végén kiesett az NB I-ből. Számos első osztályú klub versengett érte, végül a Tatabánya igazolta le, ahol 1971-ben fejezte be aktív pályafutását. A megyeszékhely csapatában 51 NB I-es mérkőzésen szerepelt és 11 gólt szerzett. Teljes aktív pályafutását az első osztályban töltötte.
A chilei világbajnokságon viselt azonosító igazolványa (forrás: Puskás Intézet)
Visszavonulását követően szakedzői vizsgát tett a Testnevelési Egyetemen, majd hamarosan a Tatabánya első csapatánál kezdett edzősködni, ahol 1978-ig dolgozott. Ezt követően kinevezték az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitányává. Később a bajnok Ferencváros másodedzője lett, majd Dubaiba hívták szövetségi edzőnek. Hazatérését követően több neves hazai klubnál kamatoztatta szakértelmét, végül pedig visszatért Dorogra, ahol az utánpótlás-nevelésben végzett elismert munkát. A közelmúlt dorogi játékosai között is számos olyan meghatározó labdarúgó akadt, aki az ő keze alatt nevelkedett. 1962-ben a Kiváló Sportoló kitüntetést vehette át, 2001-ben pedig a Dorogi FC Örökös Tagja lett.
1960-ban a válogatott tagjaként, a Himnuszra felsorakozott társaival a Lengyelország elleni mérkőzésen a Népstadionban, Fenyvesi Máté és Mészöly Kálmán között (forrás: Magyar Futball.hu)
Rendszeres résztvevője volt a Dorogi Öregfiúk rendezvényeinek és mérkőzéseinek. Meghívást kapott és pályára is lépett azon a gálamérkőzésen, amelyet Puskás Ferenc hazalátogatásának tiszteletére rendeztek 1981-ben a Népstadionban, a magyar–angol világbajnoki selejtező előmérkőzéseként. Nagyszerű képességeit a sportszaklapok is többször méltatták. Vérbeli csatárként emlegették, aki tökéletes technikai felkészültséggel rendelkezett, mindkét lábával kifogástalanul lőtt, és fejjel is rendkívül veszélyes volt. A kapu előterében és távolabbról egyaránt gólerősnek bizonyult. Élete jelentős részét Tokodaltárón töltötte, majd élete végéig Dorogon élt.
Számtalan külföldi szereplése során több helyen is megfordult. Ezen a felvételen válogatott csapattársaival egy tengerjáró fedélzetén látható az Északi-tengeren (forrás: Fortepan online).
Feleségével, Margóval kötött házasságából két leánya, Mariann és Erika született. Családjából több neves élsportoló is kikerült. Fivére, Monostori György ugyancsak első osztályú labdarúgó volt, akivel Dorogon csapattársak is voltak. A sportsajtóban Monostori I. és Monostori II. néven szerepeltek: Tivi volt a II., György pedig az I. számú Monostori. Mariann férje, Holdampf Sándor szintén elismert labdarúgó volt, majd masszőrként és gyúróként dolgozott Dorogon, később pedig az utánpótlás-válogatott mellett is tevékenykedett. Ígéretes labdarúgó-tehetség volt Monostori Péter is. Erika leányának fia, Bula Benjamin ugyancsak a Dorog futballistája lett. A közvetlen rokonságban ezenfelül ismert sporttudósító és sportfotós is akadt. Kiemelkedő sportolói kvalitásain túl a pályán kívül is rokonszenves, szerény és közvetlen emberként ismerték, aki méltán vívta ki környezete szeretetét és megbecsülését. Egykori játékostársaival sírig tartó barátságot ápolt.
Emléksarok dorogi lakásuk nappalijában (forrás: Monostori család albuma)
Emlékét mind a dorogi egyesület, mind a Magyar Labdarúgó Szövetség kiemelten őrzi. A Dorogi FC utánpótláscentruma az ő nevét viseli, tiszteletére utánpótlástornát rendeznek, az év dorogi góllövőjének járó díjat is róla nevezték el, valamint internetes emlékoldalt is létrehoztak és működtetnek tiszteletére. Az egykori labdarúgócsillag éppen szeretett klubja centenáriumának évében hunyt el. Az igazi legendák azonban nem tűnnek el: örökre velünk maradnak.
Sírja a tokodi temetőben (forrás: Monostori család albuma)
Borítókép: Monostori Tivadar dedikált fotója a Dorogi Bányász játékosaként, a Vidék legjobbja tiszteletére készült tablón.
Külön köszönet illeti Monostori Tivadarné Margót a cikkhez rendelkezésünkre bocsátott képanyagért.
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
