Kilencven esztendeje, 1936. július 29-én különleges esemény színhelye volt Dorog: a berlini olimpia lángja a településen is áthaladt. Az esemény önmagában is sporttörténeti jelentőségű, hiszen a berlini játékok voltak az első olimpia történetében, amelynek lángját Olümpiából a rendező városig futók vitték. A láng útja során Magyarországot is érintette, s a hosszú út egyik állomása Dorog volt. A berlini olimpiához azonban ennél több szálon is kötődött a település: három Doroghoz kapcsolódó sportoló is részt vett a játékokon, ráadásul két olimpiai válogatóversenyt is Dorogon rendeztek. Így 1936 nyarán nem csupán az olimpiai láng érkezett meg a bányászvárosba, hanem maga a berlini olimpia is több ponton jelen volt Dorog sportéletében.
Az 1936. évi, XI. nyári olimpiai játékokat augusztus 1. és 16. között rendezték Berlinben, ám az olimpiai láng már jóval a megnyitó előtt útnak indult. A berlini játékokhoz kapcsolódóan első ízben szervezték meg azt a fáklyafutást, amelynek során a lángot az ókori olimpiai játékok színhelyéről, a görögországi Olümpiából futók vitték a rendező városba. Az új kezdeményezés az ókori és a modern olimpia közötti jelképes kapcsolat megteremtését szolgálta, s a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1934-ben jóvá is hagyta.
1936. július 20-án az olümpiai ókori szentélyben meggyújtották a lángot, majd kezdetét vette a több mint háromezer kilométeres út Berlin felé. A tüzet a hagyományossá vált módon, a Nap sugarait egy homorú tükörrel összegyűjtve lobbantották fel. Innen 12 nap alatt, hét országon keresztül 3331 futó adta tovább egymásnak, míg augusztus 1-jén megérkezett Berlinbe. A staféta útvonala Görögországot, Bulgáriát, Jugoszláviát, Magyarországot, Ausztriát és Csehszlovákiát érintette, majd Németországon keresztül érte el a birodalmi fővárost.
Az 1936-os olimpia fáklya időszakosan a Dorogi Sportmúzeumban is kiállításra kerül
A lángot hordozó fáklya maga is különlegességnek számított. A 27 centiméter magas, mintegy 450 grammos, rozsdamentes Krupp-acélból készült darabokat Walter Lemcke és Peter Wolf tervezték, a gyártást pedig a Friedrich Krupp AG végezte. A fáklya belsejében magnéziumalapú égőanyag és két biztosítókanóc gondoskodott arról, hogy a láng kedvezőtlen időjárási körülmények között is mintegy tíz percig égjen. Erre azért is szükség volt, mert egy-egy futó körülbelül egy kilométeres szakaszt teljesített, és a szerkezetet úgy alakították ki, hogy szélben, esőben vagy akár leejtés esetén se váljon könnyen használhatatlanná. A birodalmi sas az olimpiai ötkarikával és a láng útvonala bele lett gravírozva, a talpán pedig a gyártó Krupp cég emblémáját helyezték el.
A főpapnő és a nimfák az ókori görög vallási kultúrát életre keltették a XX. században (forrás: Alamy.com online)
A futók természetesen nem magát a fáklyát adták tovább: a lángot vették át egymástól. Az érkező és a váltásra váró futó fáklyájának égő részét összeérintették, így a különleges, gyorsan gyulladó anyag segítségével néhány pillanat alatt fellobbant a következő fáklya. Az egyik elaludt, a másik továbbvitte ugyanazt a tüzet – amely így, kézről kézre, futóról futóra haladt Olümpiától Berlinig.
Az olimpia eszményét ötvözték a szakralitással (Olympic Games Museum online)
1936. július 20-án Olümpiában olyan eseményre került sor, amely örökre megváltoztatta az olimpiai játékok történetét. Az ókori játékok szent helyén először gyújtották meg ünnepélyes ceremónia keretében azt a lángot, amelyet futók vitték tovább a rendező városba. A szertartás középpontjában Koula Pratsika, az első olimpiai főpapnő állt, aki a Nap sugarait egy homorú tükör segítségével összegyűjtve lobbantotta fel a lángot.
A világ legelső olimpiai stafétája; a görög Konstantinos Kondylis, aki először futhatott a lánggal (Olympic Games Museum online)
A fellobbanó tüzet ezután Konstantinos Kondylis görög futó vehette át. Ő lett az olimpiai történelem első fáklyavivője, aki Olümpia szentélyétől elindulva megkezdte a több mint háromezer kilométeres stafétát Berlin felé. A láng tizenkét nap alatt hét országon haladt keresztül, összesen 3331 futó közreműködésével. Az első fáklyavivő személye is szimbolikus választás volt. Konstantinos Kondylis nem hivatásos sportoló, hanem lelkes amatőr futó és joghallgató volt. Az olimpiai láng első útjának kezdetén így nem valamelyik sportág világsztárja állt a staféta élére, hanem egy fiatal görög sportkedvelő, akinek személye sokkal inkább az olimpiai eszme eredeti, a sportban való részvételt és a közösséghez tartozást hangsúlyozó szellemiségéhez kapcsolódott. Karakteres megjelenése ugyanakkor a korszak számára is jól illeszkedett az ókori görög atléták idealizált képéhez.
Az olimpiai láng útja a korabeli plakáton (Olympic Games Museum online)
A görögországi indulástól Berlinig vezető út minden országban gondos szervezést igényelt, így a magyarországi szakasz lebonyolítása is komoly előkészítő munkát kívánt. A hazai útvonal kijelölését és az egyes állomásokkal kapcsolatos szervezési feladatokat a Magyar Olimpiai Bizottság hangolta össze, együttműködve a Magyar Atlétikai Szövetséggel, a helyi hatóságokkal és a települések vezetésével. A MOB elsősorban az útvonal és az ünnepi fogadások koordinálásában, valamint a futók kiválasztásában vett részt, míg az atlétikai szövetség a váltások technikai lebonyolítását és a futók felkészítését szervezte. Az egyes településeken a helyi leventeegyesületek és hatóságok gondoskodtak a futók fogadásáról, az útvonal biztosításáról és az ünnepi programokról.
A fáklyát mindvégig valóságos delgáció kísérte, közte a gépesített technikai különítmény és és egy filmes forgatócsoport. A kismillió bámészkodók sokaságáról nem is szólva (forrás: Atlas Obscura online).
A fáklyavivők megjelenése is egységes képet mutatott. Fehér, ujjatlan atlétatrikót viseltek, amelynek mellrészén jól láthatóan ott volt a magyar címer, ezzel is kifejezve, hogy a futók nem egyszerűen egy sportesemény résztvevői, hanem hazájuk képviselői voltak ezen a különleges történelmi eseményen. A rövid sportnadrág és a korabeli könnyű futócipő az akkori atléták jellegzetes öltözékét adta.
Korabeli újságcíkk (forrás: Magyarország, 1936. július 29. – 43. évfolyam, 172. szám)
Mindez ma talán természetesnek tűnik, 1936-ban azonban egészen új vállalkozásnak számított. Az olimpiai láng első alkalommal járta végig a Görögországból a rendező országig vezető több ezer kilométeres utat, s minden egyes váltás egyetlen közös szimbólum továbbadását jelentette. Nem a fáklyát adták kézről kézre: a tüzet vitték tovább. Az érkező és az induló futó fáklyájának lángja összeért, az új láng pedig továbbindult Berlin felé.
Beszámoló a regionális újság oldalán (forrás: Esztergom és Vidéke újság – 1936. augusztus 2. szám)
Olümpiából észak felé indult a láng, hogy a Balkánon keresztül eljusson a kontinens szívébe. Görögországot július 25-én hagyta el, majd Bulgárián és Jugoszlávián keresztül folytatta útját. Július 28-án reggel, Horgosnál lépett Magyarország területére, s Szeged, Kiskunfélegyháza és Kecskemét érintésével haladt tovább a főváros felé. A több mint háromszáz kilométeres magyarországi szakasz első napjának estéjén már Budapest várta az olimpiai lángot.
A Berlini olimpia plakátja (Cambridge University Library)
A staféta július 28-án éjszaka érkezett meg a fővárosba, ahol nagyszabású ünnepséggel fogadták. A fáklyavivők a Soroksári út, a Boráros tér, a Nagykörút, a Rákóczi út és a Thököly út érintésével jutottak el a Hősök terére, ahol az olimpiai láng tiszteletére rendezett ünnepség várta őket. A fővárosi fogadtatás azonban csak rövid megálló volt: a lángnak még az éjszaka folyamán tovább kellett indulnia északnyugat felé. A következő úti cél már Dorog volt. A staféta a Pilis térségén át haladt a bányászváros felé, majd július 29-én a hajnali órákban elérte Dorogot.
A láng megérkezése Berlin belvárosába (forrás: Getty Images online)
A történelmi láng 1936. július 29-én, éjfél körül érkezett Dorogra. A település apraja-nagyja már jóval a futók érkezése előtt felsorakozott a Bécsi út – akkori nevén Petőfi út – két oldalán. Bár sötétség borította a környéket, az emberek izgatottan várták azt a pillanatot, amikor feltűnik a Pilis felől érkező olimpiai láng. A különleges esemény ünnepélyességét a Dorogi Bányász Zenekar jelenléte és játéka is emelte. A láng érkezését és továbbhaladását ágyúszó és mozsárdurrogtatás is jelezte, így a történelmi staféta nem maradhatott észrevétlen. A korabeli útvonalon Dorog fontos állomásnak számított: a település központjában ünnepséget tartottak, ahol a községi előljárók is tiszteletüket tették, Morva Izidor Dorog főjegyzője pedig beszédet tartott. Innen a futók tovább vitték a lángot a Duna menti települések, többek között Süttő és Neszmély felé.
Hitler a megnyitó ünnepség során a berlini Olimpiai Stadionban (forrás: Reddit.com)
Az akkor még alig néhány évtizedes szervezett dorogi sportélet számára különösen nagy megtiszteltetést jelentett, hogy a váltásban helyi sportolók és pedagógusok is részt vehettek. A Dorogi AC atlétái között is akadtak olyanok, akik kezükben vihették tovább azt a lángot, amely néhány nappal korábban még Olümpiában lobban fel. És talán éppen ez teszi igazán különlegessé a dorogi történetet: az olimpiai láng nem egyszerűen áthaladt a településen. Dorog lakói részeseivé váltak egy akkor megszülető, azóta pedig az olimpiai játékok egyik legismertebb hagyományává vált eseménynek.
Egykori Olimpiai kitűző (forrás: Darabanth-hu)
A dorogi fáklyavivők közül az egyik Vojtek István, a település kiváló atlétája akit az a megtiszteltetés ért, hogy a történelmi staféta egyik szakaszán ő vihette az olimpiai lángot. Története azért is különleges, mert a hozzá került az eredeti Krupp-féle acélfáklya és a névre szóló díszoklevél is fennmaradt. A relikviákat a család mindmáig őrzi, időről időre pedig a Dorogi Sportmúzeum kiállításain is láthatóvá válnak. Vojtek István személye ráadásul egy későbbi, érdekes sporttörténeti kapcsolattal is összeköti a korszakokat: a neves dorogi labdarúgó, Prohászka János apósa volt.
Somló Lajos ugróbajnok atléta verseny közben (forrás: Wikimedia Commons)
A láng július 29-én hagyta el Magyarországot, és Ausztria felé folytatta útját. A következő állomások között szerepelt többek között Bruck an der Leitha, Wiener Neustadt és Bécs, majd Linz és Salzburg érintésével haladt tovább Németország felé. A hosszú út utolsó szakaszát követően a láng július 31-én érkezett meg Berlinbe, ahol már az olimpiai játékok megnyitására készültek. A staféta utolsó futója, Fritz Schilgen német atléta vitte be a lángot az augusztus 1-jei megnyitó ünnepségre. A stadionban körbefutva ő érkezett az olimpiai láng kelyhéhez, majd meggyújtotta azt – ezzel szimbolikusan is összekötve az ókori olimpiák hagyományát az első olyan modern olimpiai játékokkal, amelynek lángja hosszú váltófutásban, országokon át érkezett a rendező városba.
Farkas Imre a dorogi csapatban az álló sorban jobbról a harmadik
A berlini olimpia és Dorog kapcsolatát azonban nem merítette ki a láng történelmi átvonulása. Két olimpiai válogatóversenyt is Dorogon rendeztek, amelyeknek külön érdekessége, hogy mind a birkózásban, mind az úszásban több, a településhez kötődő kiváló sportoló is érdekelt volt. A birkózók közül Beke Imre és Kripkó Antal saját súlycsoportjában megnyerte a dorogi válogatóversenyt, ám a berlini részvétel végül mégsem adatott meg számukra. Az úszóknál Nipl Stefánia szereplése vált emlékezetessé: az újpesti versenyzővel gyakorlatilag egyszerre értek célba, mégsem ő utazhatott Berlinbe. A válogatásokat ugyanis nem minden esetben kizárólag a medencében vagy a szőnyegen elért eredmény döntötte el; sportdiplomáciai és politikai szempontok is szerepet játszottak az olimpiai csapat összeállításában.
Berta József, a labdarúgó válogatott oszlopos tagjaként (forrás: magyarfutball.hu)
Három, Doroghoz kötődő sportoló viszont eljutott az 1936-os olimpiára. Közülük a kiváló atléta Somló Lajos két versenyszámban is rajthoz állhatott, és mindkettőben figyelemre méltó eredményt ért el. A magyar labdarúgó-válogatott keretében is két, a térséghez kötődő játékos kapott helyet. Farkas Imre a dorogi labdarúgást képviselte, míg Berta József a szomszédos Tokodi Üveggyár kiválóságaként került az olimpiai csapatba. Utóbbi Doroghoz is szorosan kapcsolódott: Olykor a Dorogi AC játékosaként is pályára lépett. Berlinben a lengyelek elleni mérkőzésen végigjátszotta a találkozót, míg Farkas Imre ugyan az olimpiai keret tagja volt, de mérkőzésen nem kapott játéklehetőséget.
Csik Ferenc olimpiai bajnok úszónk a válogatott kimenő öltözetében és fején a babérkoszorúval (forrás: www.sopronitema.hu)
Dorog ugyanakkor egy olyan versenyző felkészülésének is fontos helyszíne lett, aki végül valóban a legmagasabb csúcsot is elérte Berlinben. Csik Ferenc, a magyar úszósport egyik legkiválóbb alakja, Dorogon edzett és készült az olimpiára. Különösen kedvelte a települést és annak környezetét, az impozáns dorogi versenyuszodát pedig ideális felkészülési helyszínnek tartotta. A tréningek során számos helyi ismeretséget és barátságot is kötött. Munkájának gyümölcse végül Berlinben érett be: Csik Ferenc 100 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnoki címet szerzett, így Doroghoz is szorosan kötődő sportolóként írta be nevét a magyar olimpiai sport történetébe.
A magyar delegáció bevonulása az Olimpiai Stadionban a megnyitó ünnepségen (forrás: régifotók.hu)
Az olimpiai játékok augusztus 1. és 16. között zajlottak Berlinben, Adolf Hitler ünnepélyes megnyitójával. Az 1936-os játékokon 49 nemzet közel négyezer sportolója vett részt, 21 sportág 129 versenyszámában. A magyar küldöttség minden korábbi várakozást felülmúlóan szerepelt: 16 éremmel – 10 arany-, 1 ezüst- és 5 bronzéremmel – az éremtáblázat harmadik helyén végzett, csupán az Egyesült Államok és a házigazda Németország előzte meg. A magyar sport történetének ez a kiemelkedő olimpiai szereplése pedig különös jelentőséget ad annak, hogy alig néhány nappal korábban a világ első olimpiai fáklyafutásának lángja Dorogon is végigvonult, miközben a város több sportolója és sporteseménye révén maga is szorosan kapcsolódott a berlini játékokhoz.
Olimpiai szórólap a résztvevő államok zászlajaival (forrás: German History in Documents and Images)
A láng első futójának, Konstantinos Kondylisnek az élete később különös fordulatot vett. Az egykori olimpiai fáklyavivő a második világháború és Görögország német megszállásának éveiben maga is szembekerült a történelem kegyetlenségével. A róla fennmaradt történet szerint német katonák fogságába került, és amikor már kivégzés fenyegette, német nyelvtudásával és olimpiai múltjára hivatkozva felfedte kilétét: ő volt az, aki 1936-ban elsőként indult el az olimpiai lánggal Olümpiából Berlin felé. A történet szerint ez a felismerés végül megmentette az életét. Így az olimpiai láng, amely egykor a békés sportverseny és a nemzetek találkozásának üzenetét hordozta, egy ember számára évekkel később valóban az életet jelenthette.
Az olimpia lángja a végállomásához érkezik (forrás: Bad Ancient online)
Az 1936-os berlini olimpiáról és az olimpiai láng útjáról készült hivatalos, monumentális dokumentumfilm címe Olympia, amelyet Leni Riefenstahl német filmrendező írt, rendezett és producereit is egyben. Ez volt a történelem első teljes egész estés dokumentumfilmje az olimpiai játékokról, amely új alapokat fektetett le a sportközvetítések és a sportfotózás vizuális kultúrájában. A dokumentumfilmben számos érdekességet őriz, közte a fáklyafutás bemuatását. Az 1936-os olimpián vezették be először a modern olimpiai fáklyafutás hagyományát, amelyet Dr. Carl Diem sportvezető talált ki. A film nyitánya (Prológ): A film híres és egyben hírhedt nyitójelenete az ókori Görögország szobrait mutatja be (például Mürón Diszkoszvetőjét), amelyek a kamera előtt fokozatosan átalakulnak élő, hús-vér, tökéletes testű atlétákká. Ezután kapcsolódik be az olimpiai láng meggyújtása az olümpiai szent ligetben, majd a fáklya útja Görögországon és a fenti országokon keresztül egészen a berlini stadionig. A fáklyavivő: A film végén a fáklyát a német atléta, Fritz Schilgen hozza be a teltházas, horogkeresztekkel és náci üdvözlésekkel övezett berlini Olimpiai Stadionba, ahol meggyújtja a lángot.
Az olimpiai harang Berlinben (forrás: Wikimedia Commons)
Az 1936-os berlini olimpia történetének azonban van egy még komorabb történelmi vetülete is. Ez volt a második világháborút megelőző utolsó nyári olimpia. Az 1940-re és 1944-re tervezett játékokat a világháború miatt nem rendezték meg, így a következő olimpiai láng csak tizenkét évvel később, 1948-ban lobbanhatott fel Londonban. Különös és szomorú történelmi irónia, hogy a Berlinbe tartó olimpiai láng útvonala alig néhány évvel később már egy világégés hadszíntereinek közelében vezetett. A béke, a sport és a nemzetek találkozásának szimbólumát hordozó útvonalat hamarosan ugyanaz a háború szelte át, amely Európát évekre kettészakította.
Borítókép: Az olimpiai láng szertartásos meggyújtása a legendás Olümpia ókori romjainál (Olympic Games Museum online)
Felhasználr források
- Olympic Games Berlin 1936 – Berlin 1936 the tourch (https://www.olympics.com/en/olympic-games/berlin-1936/torch-relay), angol nyelven.
- 1936 Summer Olympics – (angol nyelven). olympedia.org. , 2021.
- Győr Béla – Szabó Gyula: Dorogi olimpikonok, Dorog, 2001.
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
