Negyedszázaddal ezelőtt különleges napra ébredt Dorog. 2001. augusztus 20-án a város méltó módon kapcsolódott be a magyar államalapítás millenniumának ünnepségsorozatába. A jeles alkalom azonban jóval több volt egy hagyományos augusztus 20-i ünnepségnél: Dorog saját múltját, értékeit és kiváló szülötteit állította a középpontba, miközben egy olyan nap emlékeit teremtette meg, amelyek negyedszázad múltán is a város történetének becses fejezetei közé tartoznak (az öt évvel ezelőtti cikkem frissített, bővített változata).
Az ünnepi programban a település történelméhez szorosan kötődő bányászhagyományok és a dorogi sportélet egyaránt fontos szerepet kaptak. Megújult a Zenepavilon, emlékfalat állítottak a város olimpikonjainak tiszteletére, rangos vendégek érkeztek Dorogra, bemutatták a helyi olimpikonokat megörökítő kiadványt, a napot pedig egy különleges futballmérkőzés koronázta meg. Idézzük fel, hogyan telt a 25 évvel ezelőtti emlékezetes ünnepnap.
A magyar államiság ezredik évfordulójának méltó megünneplésére az ország 2000-ben és 2001-ben számos településen különböző rendezvényekkel és programokkal készült. A millenniumhoz kapcsolódó ünnepségsorozat egyik jelképes mozzanata volt az Országzászló útja, amelyet a jeles évforduló alkalmából sorra eljuttattak az ország településeire. A zászló érkezése mindenütt lehetőséget teremtett arra, hogy a helyi közösségek saját történelmüket, hagyományaikat és értékeiket is bekapcsolják az országos megemlékezésbe. Dorog esetében sem csupán egy ünnepi eseményről volt szó: a város a maga jellegzetes örökségét, mindenekelőtt a bányászat és a sport világát, valamint az ezekhez kötődő kiváló személyiségeket állította az augusztus 20-i rendezvény középpontjába.
A Milleniumi Országzászló hímzése (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
Dorogon már jóval az ünnepnap előtt megkezdődött a készülődés, hiszen a helyi szervezők nem egyszerűen egy hagyományos augusztus 20-i rendezvényt kívántak megvalósítani. Az volt a cél, hogy a millennium kínálta különleges alkalmat a város múltjának és értékeinek bemutatására is felhasználják. Ennek megfelelően az ünnepi program több, egymástól látszólag különböző, valójában azonban szorosan összetartozó elemből állt össze. A szervezők a bányászhagyományok mellett kiemelt figyelmet szenteltek a dorogi sportéletnek és azon belül is azoknak a kiváló sportolóknak, akik teljesítményükkel nemcsak a város, hanem az ország hírnevét is öregbítették.
Az egykori eredeti Zenepavilon 1925-ben (forrás: Dorogi Sportmúzeum archívuma)
A 2001. augusztus 20-i program így egyszerre szólt a múltról, a jelenről és a jövőről. A régi értékek megőrzése és méltó bemutatása mellett olyan maradandó emlékek létrehozására is törekedtek, amelyek a későbbi nemzedékek számára is megőrzik az ünnep üzenetét. Ennek egyik látványos eredménye lett a megújuló Zenepavilon. Ezen felül teljes külső és belső felújításra került a sportegyesületi klubszékház és az egykori betonos kézilabdapálya helyén alakulóteret hoztak létre. A másik fontos állomása pedig a dorogi olimpikonok emlékének megörökítése.
A millenniumhoz kapcsolódó dorogi program egyik leglátványosabb és egyben legszebb vállalkozása a város egyik régi ékességének újjászületése volt. A sportpályán álló Zenepavilon története egészen 1925-ig nyúlik vissza. Az egykor Dorogon élt Gáthy Zoltán aranyokleveles építész által tervezett alkotása elegáns, díszes építményként évtizedeken át a városkép meghatározó eleme volt, ám az idő múlásával állapota fokozatosan leromlott. A régi fényképeken még jól látható egykori szépsége különösen szembetűnővé tette azt a kontrasztot, amelyet későbbi, egyre elhanyagoltabb állapota jelentett.
A Dorogi Olimpikonok Fala a helyi sportmúzeumban (forrás: Dorogi Sportmúzeum archívuma)
Sokan féltették attól, hogy egyszer talán végleg eltűnik a városképből. Végül azonban éppen a millennium adott lehetőséget arra, hogy ne a bontás, hanem az újjászületés mellett szülessen döntés. A régi Zenepavilont eredeti formájában építették újjá, amihez szerencsére az egykori tervrajzok is rendelkezésre álltak. Ennek köszönhetően nem egy korabeli hangulatot idéző, szabadon értelmezett rekonstrukció készült, hanem az 1925-ben felépített eredeti építmény hiteles mása. A régi dorogiak által ismert és szeretett pavilon így negyedszázaddal ezelőtt újra visszanyerte régi szépségét.
A millennium évében azonban nemcsak egy régi építészeti érték kapta vissza méltó formáját. Az ünnepségsorozat a dorogi sport múltja előtt is tisztelgett, hiszen a város sportéletének története mindig is szorosan összefonódott Dorog közösségi életével. A bányásztelepülés méretéhez képest különösen gazdag sporthagyományt mondhat magáénak, amelynek kiemelkedő alakjai nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is öregbítették Dorog hírnevét. Az olimpiai játékokon szereplő sportolók emlékének megőrzésére ezért méltó kezdeményezés született: létrehozták a Dorogi Olimpikonok Falát és a Dorogi Olimpikonok kiadványt. Mindkettő ötlegazdája és tervezője én voltam. Az olimpikonjainkról szóló kiadványt társszerzőmmel; Győr Bélával készítettük, aki maga is a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, egyben sporttörténet-kutató és író, a lektora pedig az ugyancsak MOB-tag, Ivanics Tibor olimpia-történet kutató és író volt. Az olimpikonok falának kivitelezésében és díszítésében hathatós segítséget nyújtott Balázs Mihály – a Dorogi Sportmúzeum egyik fő kivitelezője – és családja – felesége; Mariann, valamint gyermekeik; Adrienn és Ádám.
A Dorogi Olimpikonok kiadvány borítója (forrás: Antikvárium.hu)
A kezdeményezés jelentőségét az adta, hogy az emléket nem pusztán egy ünnepi alkalomra szánták. A fal azokat a dorogi kötődésű sportolókat állította a középpontba, akik a világ legnagyobb sporteseményén, az olimpián képviselték Magyarországot, és teljesítményükkel saját városuknak is dicsőséget szereztek. Nevük így nem csupán egy korabeli ünnepség részeként maradt fenn, hanem a város közösségi emlékezetének részévé vált.
A város több olyan kiváló sportembert adott a magyar sportnak, akik a legmagasabb szinten bizonyították tehetségüket és kitartásukat. Közülük különösen sokan kerültek ki a labdarúgás, a birkózás és az atlétika világából, de más sportágak képviselői is hozzájárultak ahhoz, hogy Dorog neve országszerte ismertté váljon. Az Olimpikonok Falának létrehozásával ezt a gazdag örökséget kívánták látható és méltó módon megőrizni. Az 1912 és 2001 közötti időszakban 14 olimpikonunk 10 különböző olimpián és egy paralimpián szerepelt, valamint öt olimpiai kerettag további három olimpiához kapcsolódott Valamennyien szép helyezéseket is elértek, s közülük hárman olimpiai bajnokok lettek, további egy sportoló pedig bronzérmet nyert.
Az egykor Dorogon is áthaladt berlini olimpiai fáklya, amely az ünnepség során ki volt állítva a Dorogi Sportmúzeumban (forrás: Dorogi Sportmúzeum archívuma)
Az emlékfal avatása így az augusztus 20-i ünnepség egyik fontos mozzanata lett. A jelenlévők nem csupán egy újabb helyi emlékhellyel gazdagodtak, hanem egy olyan kezdeményezés tanúi lehettek, amely egyszerre szólt a múltról és a jövőnek. Azoknak a sportolóknak állított emléket, akik egykor Dorog közösségéből indulva egészen az olimpiai játékokig jutottak, és ezáltal a város nevét is magukkal vitték a világba.
A millennium dorogi ünnepségeinek egyik legfontosabb üzenete éppen az volt, hogy egy közösség akkor tudja igazán megbecsülni a jelenét és építeni a jövőjét, ha közben nem feledkezik meg arról sem, honnan érkezett. A Zenepavilon újjáépítése a város épített örökségét, az Olimpikonok Fala pedig az itt született vagy innen indult emberi teljesítményt őrizte meg. Két különböző emlék, mégis ugyanaz a szándék kapcsolta össze őket: megőrizni valamit abból, amit az előző nemzedékek értékként hagytak ránk.
A hosszú előkészületeket követően 2001. augusztus 20-án végre elérkezett a nagy nap. Kora délután, ragyogó nyári napsütésben és kellemes melegben vette kezdetét Dorog központi millenniumi ünnepsége. A rendezvény helyszínéül az újonnan kialakított alakulótér szolgált, amely már jóval a kezdés előtt megtelt ünneplőkkel. A Dorogi Bányász Zenekar által felcsendülő Himnusz méltóságteljes hangjai mellett felvonták a nemzeti színű, valamint Dorog címerével díszített zászlót, ezzel hivatalosan is kezdetét vette a város ünnepe.
A kiemelt vendégek egyik csoportjában, Tittmann János polgármester balján a zászlóanya, Solymár Judit, jobbján dr. Szili Katalin országgyűlési képviselő, mellette Baranyai Lőrinc alpolgármester és dr. Latorczai János országgyűlési képviselő. Mögöttük kissé takarva Cservenka Rita és Kovács Lajos látható (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
A különleges alkalomra valóságos tömeg gyűlt össze. A megtelt alakulóteret minden irányból érdeklődők sokasága övezte, és jól érzékelhető volt, hogy ez a nap többet jelent egy szokásos nemzeti ünnepnél. Dorog saját történetének, értékeinek és közösségének is ünnepe volt. A megjelenteket dr. Tittmann János polgármester köszöntötte, majd az ünnepi beszédet Szili Katalin, az Országgyűlés akkori elnöke mondta el. Ezt követően került sor a Millenniumi zászló hivatalos átadására, amelyre Solymár Judit zászlóanya felkötötte a díszszalagokat, majd átadta a zászlót a város képviselőinek.
Az egykori zászlóanya, Solymár Judit, aki 2011 óta immár Dorog város Díszpolgára is (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
A millenniumi zászló fogadásának és őrzésének megtisztelő feladatát Solymár Judit kapta, akit a városban széles körben megbecsülésnek örvend. A választás méltó személyre esett: okleveles gépészmérnökként évtizedeken át a Dorogi Szénbányáknál dolgozott, miközben egész életében aktívan kötődött szülővárosához és annak közösségéhez. Részt vett a Bányász Emlékház létrehozásában és gondozásában, helytörténeti munkásságával sokat tett Dorog múltjának megőrzéséért, valamint társszerkesztője volt a Dorogi Lexikonnak is. A közösségért végzett munkája azonban nem merül ki a helytörténet és a városi értékek ápolásában: karitatív tevékenységével, többek között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkájának segítésével, napjainkban is aktívan szolgálja embertársait. Életútja és közösségért végzett sokrétű munkája méltó módon indokolta, hogy 2001-ben ő képviselje Dorogot a millennium zászlajának ünnepélyes fogadásakor.
Az ünnepség egyik különleges mozzanata volt a megújult Zenepavilon felavatása. A sportpálya területén 1925-ben felépített építmény története immár új fejezettel gazdagodott: a korábbi évtizedek alatt megviselt állapotba került pavilon helyén ismét az eredeti formáját idéző, elegáns épület fogadta a dorogiakat. A rekonstrukció során különösen nagy hangsúlyt kapott a hitelesség, amelyet az eredeti tervrajzok fennmaradása is lehetővé tett. Így az újjáépített Zenepavilon nem csupán egy új létesítmény lett, hanem a város múltjának kézzelfogható darabja tért vissza a közösség életébe.
Az újjáépített zenepavilon (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
A megújult pavilon újra betölthette azt a szerepet, amelyre egykor szánták: a zene és a közösségi élet egyik helyszínévé válhatott. Talán éppen ez adta a rekonstrukció igazi értelmét. Nem egy régi épületet konzerváltak pusztán az emlékezés kedvéért, hanem visszaadtak neki egy olyan funkciót, amelynek révén ismét a város mindennapjainak részévé válhatott. A millennium ünnepén így egyszerre volt jelen a múlt emlékezete és az újrakezdés gondolata.
Az ünnepi program részeként került sor az Olimpikonok Falának bemutatására mellett a szintén az ünnepi alkalomra készült Dorogi Olimpikonok kiadvány is méltatásra került. Ezzel immár két egymást kiegészítő formában is megjelent a dorogi sport történetének megőrzése: könyvben és maradandó emlékhelyen. Tittmann polgármester felvezetésével és köszönetnyilvánításával indult ez a szekció, majd Jakabházyné Marika, a MOB főtitkára ünnepi szavaival folytatódott, aki kiemelte Dorog város és a dorogi sportegyesület elévülhetetlen szerepét a magyar és egyetemes sportéletben. Ezután szakmai szempontokból is méltatta mind az Olimpikonok Falát, mind az olimpiai kiadványt, egyben köszönetet mondott és háláját fejezte ki mind a maga, mind az Olimpiai Akadémia nevében a hiánypótló alkotásokkal kapcsolatban. Végezetül pedig ünnepélyes keretek között átadta az Akadémia ajándékaként a MOB nagy méretű díszzászlóját. Az emelkedett hangulat közepette magam is egy átfogó előadást tartottam a két mű koncepciójáról, a háttérmunkálatokról és rövid sporttörténeti értekezést adtam a dorogiak olimpiákon való részvételéről.
Egykori olimpikonjaink a Dorogi Olimpikonok Fala előtt az avatóünnepség során. Balról Megyeriné Pacsai Márta, Szűcs Lajos, Varga János, Harmath János, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
Külön emelte az ünnepség fényét, hogy a dorogi olimpikonok közül többen személyesen is jelen voltak a rendezvényen, egyben magukkal hozták az olimpiai érmeiket is. Többek között Buzánszky Jenő, Grosics Gyula, Szűcs Lajos olimpiai bajnok labdarúgók, Megyeriné Pacsai Márta olimpiai bronzérmes kézilabdázó, továbbá Bacsa Ferenc birkózó családja, Hevesi Mónika és Harmath János paralimpiai vívók, valamint az egykori olimpiai kerettagok közül Varga János labdarúgó, Fekete Zoltán és Soós Ferenc birkózók.
A nap egyik különleges mozzanata volt Kolonics Péter nagyszabású panorámaképének leleplezése is, amely Dorog látképét örökítette meg. Az alkotás egy régi helyi hagyományt folytatott: a XX. század fordulójától kezdődően időről időre megörökítette egy-egy festőművész a város panorámáját. A korábbi alkotások azonban jellemzően a település déli oldaláról, a Kálvária felől mutatták Dorogot. A millenniumi évben készült festmény ebből a szempontból is újdonságot hozott, hiszen Kolonics Péter az ellenkező, északi irányból, a Pilis vonulatai felől tárta a szemlélő elé a várost.
Kolonics Péter panorámafestménye (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
A festményt az ünnepség keretében maga az alkotó leplezte le, aki az egybegyűlteknek több érdekes szakmai részletet is megosztott a mű születésének körülményeiről és elkészítéséről. A panorámakép azóta is a Városháza egyik reprezentatív belső termét díszíti, ahol bárki megtekintheti. Külön érdekesség, hogy ugyanitt a korábbi dorogi panorámaképek közül is több helyet kapott, így a különböző korszakokban született alkotások egymás mellett őrzik a város változó, mégis folytonosan visszatérő arcát.
A jó hangulatban telt ünnepi rendezvény késő délután újabb nagy csemegével folytatódott: a Dorog és a Ferencváros öregfiúcsapata lépett pályára egymás ellen. A fővárosi zöld-fehérek soraiban az 1980-as évek több kiválósága is helyet kapott, akiket olyan országosan ismert klasszisok egészítettek ki, mint Détári Lajos és Törőcsik András. A Ferencváros öregfiúcsapata ekkor már rendszeresen szerepelt a bajnokságban, emellett számos gálamérkőzésen is pályára lépett, így a Martos Győző által irányított együttes összeszokott társaságként érkezett Dorogra.
A dorogi Aranycsengő mazsorett csoport bemutatója az alakulótéren. A háttérben, a Zenepavilon előtt balról Grosics Gyula, dr. Jakabházyné Mező Mária, Győr Béla, Ivanics Tibor, szerénységem és Soós Ferenc sorakoznak (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
A dorogiak elsősorban az 1980-as években, azon belül is az évtized második felében aktív játékosokból állították össze csapatukat. A kapuban az akkor is kitűnő kondícióban lévő Csepecz János foglalt helyet, mellette pedig Csikós Sándor, Harmat József, Schuttovics László, Varga János, Marosvölgyi József, Honti József, Holdampf Sándor, Kottesz Béla, Szabó József, Németh Zoltán, Kiss László, Morecz László és Kneiszel Krisztián is csatasorba állt. A csapatot Ivanics Tibor irányította.
A mérkőzés iránti érdeklődés minden várakozást felülmúlt. Mintegy ötezer néző foglalt helyet a lelátókon, a tribün zsúfolásig megtelt, az állórészen pedig tömött sorokban sorakozott a közönség. Az ünnepi felvezetéshez méltó körítést biztosított a dorogi Aranycsengő mazsorettcsoport és a Bányász Zenekar. A két csapatot ők vezették fel a pályára, majd a salakos futópályán tiszteletkört tettek, miközben a közönség vastapssal köszöntötte őket. Ezt követően a játékosok a tribünnel szemben felsorakoztak, és a hangosbemondón keresztül egyenként mutatták be őket, minden egyes névnél újabb és újabb ovációt kiváltva a lelátóról.
Az ünneplő sokadalom soraiban a népviseltbe öltözött helyi nemzeti kisebbség képviselőinek tagjai (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
A kezdést követően aztán már a futballé lett a főszerep. A mérkőzés remek iramban zajlott, és a játék színvonala is méltó volt az esemény rangjához. A dorogiakon egy pillanatig sem látszott az összeszokottság hiánya, pedig közülük többen hosszú évek óta nem találkoztak egymással. Bátran és lendületesen támadtak, és valamivel több mint tíz perc elteltével meg is szerezték a vezetést. Egy jobb oldali akció végén mintaszerű beadás érkezett középre, amelyre Kneiszel Krisztián érkezett a legjobb ütemben, és fejjel a léc alá továbbította a labdát.
A Ferencváros nagy erőket mozgósított az egyenlítésért, amely a félidő közepén meg is született, majd a fővárosiak a vezetést is átvették. A szünetre így 2–1-es ferencvárosi előnnyel vonultak a csapatok. A második játékrészben tovább növelte előnyét a vendégcsapat, ám ezt követően megszületett a találkozó talán legszebb jelenete. Schuttovics László, Kottesz Béla és Németh Zoltán pazar összjátékot mutatott be, amelynek végén jobbról érkezett a beadás a vendégek tizenhatosára. Szabó „Campó” József előrevetődve, klasszikus csukafejessel küldte a labdát a bal felső sarokba. A látványos találat méltó jutalma volt a közönség kitörő ünneplése.
A Milleniumi zászló teljes szépségében (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
A hajrában még egy ferencvárosi gól esett, kialakítva a 4–2-es végeredményt. A győztes kiléte azonban ezúttal másodlagos maradt: a nézősereg egyetlen pillanatig sem unatkozott, és szinte folyamatosan felcsattanó tapssal jutalmazta a pályán bemutatott szép megoldásokat. A levonuló két csapatot ugyancsak vastaps kísérte, jelezve, hogy ezen a napon nem egyszerű öregfiúk-mérkőzésnek, hanem valódi futballünnepnek lehettek részesei a dorogiak.
Az Olimpiai Akadémia által adományozott díszzászló, amely azóta is a Dorogi Sportmúzeumban található (forrás: Dorogi Sportmúzeum archívuma)
A nap azonban még ekkor sem ért véget. Az est további részében a két csapat játékosai a Sportmúzeumba vonultak, ahol vacsora mellett, kötetlen hangulatban elevenítették fel pályafutásuk régi emlékeit. A millennium dorogi ünnepe végül a klubház környékén és az alakuló téren rendezett utcabállal folytatódott, amely egészen a kora hajnali órákig tartott. A hosszúra nyúló nap így valódi közösségi ünneppé kerekedett: történelemmel, kultúrával, sporttal, találkozásokkal és mindenekelőtt a városhoz tartozás közös élményével.
Éppen húsz évvel a millenniumi ünnepség után, 2021. augusztus 20-án is fontos szerepet kapott a megújult Zenepavilon: a Bányász Zenekar térzenével köszöntötte az ünnepet. A meghívón stilizált formában is megörökített pavilon 2001-es újjászületése óta folyamatosan a város kulturális és közösségi életének egyik kedvelt színhelye.” (forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma)
Huszonöt esztendő telt el azóta, hogy Dorog a millennium alkalmából egy teljes napon át saját múltját, értékeit és közösségét ünnepelte. Azóta sok minden megváltozott a városban, ahogyan természetesen az ünnepségnek otthont adó helyszínek és az akkor jelen lévő emberek élete is. Ami azonban nem veszített jelentőségéből, az a szándék: megőrizni mindazt, amire egy közösség méltán lehet büszke. A Zenepavilon ma is áll, a Városházán továbbra is megtekinthetők a város régi és új panorámaképei, az olimpikonok nevei pedig továbbra is őrzik a dorogi sport dicső korszakainak emlékét. És talán éppen ez adja egy ilyen évfordulós visszatekintés igazi értelmét: hogy 25 év múltán újra felidézhetjük azt a napot, amikor Dorog nemcsak egy történelmi évfordulót ünnepelt, hanem saját múltját és közös értékeit állította a középpontba.
Borítókép: Szili Katalin a Millenniumi Országzászlóval a Zenepavilon előtt – forrás: Dorogi Önkormányzat archívuma
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
