55 éve történt: Bajnoki címet nyert és az NB I/B-be jutott a Dorogi Bányász labdarúgócsapata

Öt és fél évtizeddel ezelőtt a Dorog 1923, 1939 és 1944 után immár negyedszer nyerte meg a harmadosztályú bajnokságot. Az 1971-ben megszerzett aranyérem nemcsak feljutást ért, hanem egy olyan felemelkedés kezdetét is jelentette, amely két évvel később ismét az élvonalba vezette a csapatot (Az öt évvel ezelőtti cikkem frissített, bővített változata).

A hatvanas évek második felében nehéz időszakot élt át az egykori futballfellegvár, amely egyetlen esztendő leforgása alatt az NB I-ből két osztállyal lejjebb csúszott. A kedvezőtlen fordulat hátterében több szerencsétlen körülmény együttes hatása húzódott meg. A hatvanas évek közepére számos meghatározó játékos életkoránál fogva egyszerre érte el pályafutása végét, míg másokat jelentősebb egyesületek csábítottak soraikba. Ekkor távozott Dorogról többek között Szűcs Lajos, Karába János és Szuromi Antal is, akik a Ferencvároshoz, illetve az MTK-hoz szerződtek. A távozók száma több mint egy teljes csapatot tett ki. Ekkora veszteséget bármely komoly egyesület nehezen viselt volna el. A megmaradt játékoskeretet ugyan az utánpótlásból felkerülő fiatalokkal és új igazolásokkal igyekeztek megerősíteni, de ilyen mértékű minőségi veszteséget nem tudtak megfelelően pótolni.

Így kezdődött – az 1970-1971-es bajnoki évad nyitánya utáni főcím

Ennek megfelelően a dorogiak elsődleges célja az élvonalbeli tagság megőrzése volt, illetve időt nyerni egy későbbi megerősödéshez. A csapat végül nem tudta megtartani helyét az NB I-ben, és 1966-ban osztályozón búcsúzott az élvonaltól. A kiesés különösen balszerencsés körülmények között következett be. A Komló elleni mindent eldöntő mérkőzésen már csak öt percet kellett volna kibírniuk, amikor gólt kaptak, és 1–0-ra elveszítették a Csepelen lejátszott találkozót. Egy évvel később az NB I/B-ben is rendkívül kevés hiányzott a bennmaradáshoz. A még bent maradó Ózd, Nyíregyháza és Budafok egyaránt 31 pontot szerzett, míg a dorogiak 30 ponttal zártak. A húszcsapatos mezőnyben még a 10. helyen végző Pécsi Ércbányász is csupán két ponttal előzte meg őket. A Dorogi Bányásszal együtt a Fővárosi Autóbusz SK és az abszolút sereghajtó Debreceni VSC búcsúzott az NB I/B-től.

Az 1970–71-es évad leggyakoribb főcíme

Az új idényt már a harmadik vonalnak számító NB II-ben kezdték meg. Vezetőedzőként Varga János – aki öt évvel korábban még a kiváló NB I-es csapat meghatározó játékosa volt – igyekezett megszilárdítani a sorokat és ütőképes együttest kialakítani. A korábban az élvonalban is bizonyított labdarúgók közül Bartalos József, Csóri László, Ilku István, Horváth Péter, Takács Tibor, Tóth Gyula és Virág Pál alkották az új csapat gerincét.

A szurkolók döntő többsége az azonnali visszajutásban bízott, ugyanakkor akadtak olyan kishitű hangok is, amelyek szerint kár tovább erőltetni a nagy célokat Dorogon. Úgy vélték, hogy a jelentősebb anyagi háttérrel és jóval nagyobb szurkolói bázissal rendelkező városok csapataival már lehetetlen felvenni a versenyt egy ilyen kis településnek. A klub vezetői és a játékosok szerencsére nem osztották ezt a véleményt, bár a felemelkedéshez hosszú és nehéz út vezetett.

Örömre és egyre nagyobb bizakodásra okot adó hír

Varga János együttese hamar bizonyította, hogy az NB II-ben meghatározó szerepet tölthet be. Az 1968-as és az 1969-es bajnokságban egyaránt a harmadik helyen végzett. Innen már csak egy lépésnek tűnt a végső cél elérése, ám újabb nehézségek adódtak. A csapat két kiemelkedő játékosát ugyanis élvonalbeli klubok szerződtették. Szabó István a Videotonhoz, Mucha József pedig a Ferencvároshoz igazolt. Mindketten kiváló pályafutást futottak be. Szabó „Piszka” István közel egy évtizeden át volt a Videoton kapujának biztos pontja, Mucha pedig a Ferencváros meghatározó játékosává vált, majd a válogatottban is bemutatkozott.

A dorogi vezetők azonban előrelátó döntést hoztak. Kihasználták azt a sajátos helyzetet, hogy az eredeti őszi–tavaszi rendszer visszaállítása miatt egyfordulós bajnokság következett. Ezt az időszakot tudatos csapatépítésre és kísérletezésre fordították. A stratégia bevált, hiszen az 1970–71-es teljes idénynek már egy jól összeszokott és ütőképes gárda vághatott neki.

A főcím önmagáért beszél

A bajnoki küzdelmek 1970. augusztus 16-án kezdődtek. A vezetőedzői posztot Háry László töltötte be, míg segítője Varga János volt. A nyitófordulóban a Pápa látogatott Dorogra, ahol a hazaiak magabiztos, 3–0-s győzelmet arattak.

A csapat különösen hazai pályán szerepelt kiválóan. Egészen novemberig valamennyi ellenfelét legyőzte Dorogon. A szenzációs sorozatnak végül a Pécsi Ércbányász vetett véget, amely az utolsó hazai mérkőzésen 1–0-ra győzött. A csorbát azonban azonnal kiköszörülték a dorogiak, amikor a következő fordulóban Zalaegerszegen 5–2-es sikert arattak. Az őszi idény során hét egymást követő mérkőzésen nem kaptak gólt.

A téli alapozás során készült cikk

A tavaszi folytatás is rendkívül biztatóan alakult. A bajnoki címért a Dorog mellett a Szekszárd, a Pécsi Ércbányász és a Győri Dózsa harcolt. A mezőnyben szerepelt még a Pécsi Bányász, valamint a Kaposvári Táncsics és a Kaposvári Rákóczi is. Rajtuk kívül a Savaria, a Fűzfő, a Tapolcai Bauxitbányász, a Veszprémi Bakonyvegyész, az Ajkai Bányász, a Máza-Szászvár és az Almásfüzitői Timföldgyár alkotta a mezőnyt.

A Tapolca elleni mérkőzés beharangozója

A tavaszi idény legkiemelkedőbb időszaka április és május volt, amikor a dorogiak egymás után nyolc mérkőzést nyertek meg. A sorozat a Tapolca elleni hazai 4–1-es sikerrel kezdődött, majd a következő fordulóban idegenben is ugyanilyen arányban győztek.

A Tapolca elleni mérkőzés előtti beharangozó nem véletlenül nevezte veszedelmes ellenfélnek a Bauxitbányászt. A bakonyi együttes több egykori NB I-es játékossal rendelkezett, és közvetlenül a dorogi találkozó előtt az akkori listavezető Pécsi Ércbányászt is legyőzte. A Dorog ellen azonban csak Hegedűs szépítő találatára futotta erejükből, amely ráadásul egy erősen vitatható büntetőből született.

A Veszprém elleni beharangozó

A sorozat csúcspontját a Pécsi Bányász ellen, Pécsen aratott 5–0-s győzelem jelentette. Öt fordulóval a bajnokság vége előtt már sokan a Dorogot tartották a legnagyobb esélyesnek, ekkor azonban hazai pályán 3–2-es vereséget szenvedtek a Szekszárdtól. A véghajrá így ismét rendkívül izgalmassá vált.

A folytatásban azonban a dorogiak három egymást követő mérkőzésüket is megnyerték, így a Savaria elleni 2–0-s győzelem már matematikailag is bajnoki címet és feljutást jelentett számukra. Az 1971. június 27-én megrendezett utolsó fordulóban ezért már nem tudtak ugyanazzal a koncentrációval pályára lépni, és 2–1-es vereséget szenvedtek Pápán.

Korabeli beharangozó a mindent eldöntő mérkőzés előtt

Az utolsó fordulóban elszenvedett vereség ellenére a Dorogi Bányász három pont előnnyel nyerte meg a bajnokságot a Szekszárd előtt. A bronzérmes a Pécsi Ércbányász lett, míg a Győri Dózsa a negyedik helyen végzett. Érdekesség, hogy a másik pécsi együttes, a Pécsi Bányász kiesett, és ugyanez a sors jutott – nem kis meglepetésre – a Kaposvári Rákóczinak is.

A dorogiak teljesítménye önmagáért beszélt: 30 bajnoki mérkőzésen 20 győzelmet arattak, 4 döntetlent értek el és 6 alkalommal szenvedtek vereséget. Gólarányuk 61:21 volt.

A megyei újság 1971. június 22-i számának legfontosabb híre

Dorogon nagy örömmel fogadták a sikert, hiszen három és fél idény után ismét magasabb osztályban szerepelhetett a csapat. Horváth István teljesítménye külön említést érdemel. Bár Ilku István szükség esetén bevethető lett volna, a tartalék kapus, Pilcz István pedig végig rendelkezésre állt, a teljes idény során Horváth őrizte a kaput. Ráadásul kiváló teljesítményt nyújtott: 13 mérkőzésen nem kapott gólt. Egyetlen emlékezetes hibája a Győri Dózsa elleni idegenbeli találkozón esett öngól volt, amely az 1–1-es végeredményt eredményezte.

Érdekesség, hogy a csapat mindhárom kapusa az István keresztnevet viselte.

A házi gólkirály Peszeki Jenő lett 19 találattal. Őt Virág Pál és Rátvai István követte egyaránt 11 góllal.

A Dorogi Bányász bajnokcsapata:

Aspirány Ferenc, Bartalos József, Berecz József, Bredán Viktor, Csóri László, Gabala Ferenc, Halmágyi Péter, Horváth István, Horváth Péter, Ilku István, Kiss Rudolf, Peszeki Jenő, Pilcz István, Pusztai Ede, Rátvai István, Soós László, Takács Tibor, Tóth Gyula, Virág Pál.

Vezetőedző: Háry László; pályaedző: Varga János.

A bajnokcsapat méltatása a megyei újságban

Nagy lelkesedéssel és bizakodva várta minden dorogi szimpatizáns a magasabb osztályban történő szereplést. Akkor azonban még kevesen sejtették, hogy a másodosztály csupán ugródeszkát jelent majd a csapat számára, amely két évvel később ismét az élvonalban szerepelhetett.

Borítókép: A bajnok dorogi csapat tablója

Fotómelléklet: A cikkben szereplő valamennyi kép a Komárom megyei Dolgozók Lapjának 1970–1971-es számaiból származnak.

Megjegyzés: A korabeli sajtóban gyakran előfordult, hogy egy-egy sportoló nevét eltérő formában írták. A jelen cikkben szereplő nevek azonban minden esetben a hivatalos és helyes alakjukban szerepelnek. Ennek megfelelően néhol az újságmellékletben és évkönyvekben olvasható Hári névváltozat helyett a Háry, míg a Virágh forma helyett a Virág tekintendő helyesnek.

Külön köszönet Menyhárt Csaba részére az eredeti cikkek pótlásáért, amelyek az archívumunkból korábban törlődtek, valamint Regős Lászlónak Háry László nevének a helyes használatának a megerősítésében.

Szabó Gyula