45 éve történt: A Dorogi Rockfesztivál (Negyedik, befejező rész)

Négy és fél évtizeddel ezelőtt, 1981. június 27-én került megrendezésre a maga nemében azóta is kuriózumnak számító esemény, ahol néhány külföldi fellépő mellett a hazai rockzene akkori képviselőinek színe-java lépett színpadra több tízezer rajongó előtt. Azon a bizonyos júniusi hétvégén a település lakosságának többszöröse gyűlt össze Dorogon. Az évfordulóra készült megemlékező cikksorozat negyedik., egyben utolsó felvonása következik (Az 5 évvel ezelőtti cikkem firssített, bővített változata).

Mire az estébe nyúló fesztivál érdemi része befejeződött, s a végső zenei taktusok is elcsendesültek, az utolsó buszjáratokra – mivel fél tizenegy után leállt a tömegközlekedés – mindazok felkapaszkodtak, akik csak tehették. A környező településekről érkezők részben gyalog, részben kerékpárral indultak haza. Az előrelátó környékbeliek közül sokan biciklivel tekertek át Dorogra, majd a Smidi környékén a kerítésnek támasztva hagyták járgányukat, amely jó szolgálatot tett a buli után. Magam is iparkodtam haza, s még mielőtt a tömeg igazán megindult volna, gyors léptekkel vágtáztam nagyszüleimhez.

Csendélet a Schmidt-villában (forrás: A Lampert család albumából)

Az egyik szomszéd néni folyton fel-alá járkált előttünk, egyre idegesebben várakozva. Unokáját és annak barátnőjét várta türelmetlenül. A lányok akkor kezdték a középiskolát, és szülői engedéllyel mehettek el a fesztiválra, a vendéglátó nagymama azonban érthetően aggódott értük – talán túlságosan is belelovalta magát a féltésbe. Már a vacsorát is elfogyasztottuk, az esti fürdésen is túl voltam, amikor végre megérkezett a két amazon. Mária néniből ekkor kitört a zokogás, és némi kéretlen körítőszöveg kíséretében, még az udvaron mindkettőjüknek kiosztott egy-egy sallert, kis hajcibálással fűszerezve. Aztán ugyanazzal a lendülettel meg is bánta az egészet, bocsánatkérően ölelte magához a lányokat, s hamar helyreállt a béke. Másnap reggel már nevetgélve idézték fel az esti fiaskót.

A megpihent had a villa parkjában (forrás: A Lampert család albumából)

A fesztiválozók közül rengetegen maradtak még egy éjszakára, s döntő többségük helyben, a villaparkban vackolta be magát. A vasárnapra virradó éjszaka már szárazon telt, az időjárás ezúttal nem zavarta a pihenésüket. Igen népes tábor indult a Palára is, ahol kellemes fürdővel frissítették fel magukat, lemosva a nap porát és izzadtságát. Másnap reggel hömpölygő áradat vonult a vasútállomás, valamint a település központja és a főbb buszjáratok megállói felé. A nap végére az utolsó csoportok is elhagyták Dorogot, néhányan azonban még maradtak pár napot, s olyanra is akadt példa, hogy valaki végül örökre itt maradt.

Elkapott pillanat (forrás: A Lampert család albumából)

A fesztivál egyik különös utóéleteként említhető meg a Hajdúnánásról érkezett Török Katalin története. Közvetlenül a rendezvény előtt érettségizett, és bár hivatalosan már nagykorú volt, szülei nem engedték el Dorogra. Katinak azonban eltökélt szándéka volt részt venni a bulin. Egy hajdúdorogi barátnője révén, akinek Dorogon és Esztergom-kertvárosban is éltek rokonai, végül egyedül utazta át az országot, és már napokkal a fesztivál előtt megérkezett. A Palaparton sátoroztak, majd a koncertet követően Kati úgy döntött: nem tér vissza szülővárosába.

A színpad aló készült felvétel (forrás: A Lampert család albumából)

Egyszerre ragadta magával a környék hangulata, a Palatinus-tó „dorogi riviérája”, valamint az a szabadságérzet, amelyet itt tapasztalt. A helyiek segítették: albérlethez jutott, munkát kapott a fesztivált szervező gyógyszergyárban, és fokozatosan új életet épített magának. Csak évekkel később látogatott haza először a szüleihez. Dorog azonban végleg az otthonává vált. Családot alapított, két gyermek édesanyja lett, és azóta is a gyógyszergyár alkalmazottja. Emellett hosszú éveken át dolgozott a dorogi stadion büféjében is, ahol sokan ismerték és szerették. Külön öröm számomra, hogy személyesen is évtizedek óta ismerhetem. Kata ma is nap mint nap elhalad a Schmidt-villa mellett, amelytől csupán egy karnyújtásnyira, a Pozsonyi utcában él.

Katalin balról későbbi férjével, Gyulával, leendő sógornőjével, Csillával és közös barátjukkal, Zsolttal a fesztivál idején (forrás: Török Katalin albumából)

Az előző részekben már szó esett róla, hogy határainkon túlról is szép számban érkeztek a rendezvényre. Közülük az egyik legkedvesebb történet Bajnok Renátáé, aki akkoriban Párkányból ruccant át Dorogra. Két bátyja szintén jelen volt a közönség soraiban, ő azonban barátnőivel érkezett. Életének későbbi fordulatai Prágába vezették, ahol családot alapított és egy kislánynak adott életet. Férje halála után visszaköltözött Párkányba, majd később a P. Mobil gitárosa, Sárvári Vilmos lett a párja.

Renáta a mai napig rendszeresen jár koncertekre, és valahányszor elhalad a Schmidt-villa mellett, azonnal a fesztivál jut eszébe. Életvidám, kedves személyisége és a világ dolgairól alkotott tiszta látásmódja miatt öröm vele beszélgetni. Megtiszteltetés számomra, hogy őt is ismerhetem.

Renáta az egykori medence medrében a fesztiválon (forrás: Bajnok Renáta albumából)

Közvetlenül a fesztivál után már megjelentek az első tudósítások az országos és helyi lapokban. A Komárom megyei Dolgozók Lapja június 30-i számában közölt „Rockfesztivál Dorogon” című írás ugyan felsorolta a fellépő zenekarokat, ám erőteljes kritikával illette mind a közönséget, mind a zenei színvonalat. A kor szellemében minden, ami a hivatalos normáktól eltért, jobb esetben is csak megtűrtnek számított. A rockzene és rajongói különösen az előítéletek kereszttüzében álltak: a köznyelvben megszokottá vált a „csöves” vagy „huligán” bélyeg használata.

A megyei lap cikkéhez mellékelt fotó (forrés: Dolgozók Lapja, 1981. június 30. szám)

Nem sokkal később azonban válasz is érkezett. Tatai Tibor írása árnyaltabb képet próbált festeni a fesztiválról. Elismerte, hogy akadtak ittas és önmagukból kivetkőzött emberek, de hangsúlyozta: messze nem ez volt a meghatározó. Ugyanígy védelmébe vette a zenét is, kiemelve, hogy a közönség igenis értékes produkciókat hallhatott. Már önmagában az is nagy szó volt akkoriban, hogy a megyei lap helyet adott egy ilyen ellenvéleménynek. Az Ellenvélemény a dorogi rockfesztiválról című írás 1981. július 9-én jelent meg.

A zsúfolásig megtelt Schmidt-villa (forrás: A Lampert család albumából)

Azóta is számtalan fórumon idézik fel örömteli nosztalgiával az egykori résztvevők a dorogi hétvégét. Talán az egyik legtömörebb összegzést Korbely György, a későbbi Hegyalja Fesztivál egyik koordinátora fogalmazta meg:

„Woodstock után tizenkét évvel fesztiválozni Dorogon? Remekül hangzó ajánlat volt ez a szervezőktől… közel négy évtized után is kijelenthető: szegényebbek lennénk, ha nem mentünk volna el.

Akik garantáltan nem maradtak ki a buliból (forrás: A Lampert család albumából)

A fesztivál emlékét néhány kultikus alkotás is őrzi. Az 1982-ben bemutatott, rendezői díjjal is kitüntetett A pártfogolt című dokumentum-játékfilmben mintegy tíz percnyi, a fesztiválon forgatott jelenet látható. Emellett külön fejezetet kapott Riskó Géza 1984-ben megjelent Edda Művek, Miskolc című könyvében is, s annak idején fotókiállítás nyílt róla a József Attila Művelődési Központ Dorogi Galériájában.

A fáradhatatlan rajongók (forrás: A Lampert család albumából)

Mindent egybevetve a fesztivál sikeresnek bizonyult. A rajongók jól szórakoztak, a fellépő zenekarok pedig később is kiemelkedő koncertként emlegették a dorogi fellépést. Zselencz László, az Edda basszusgitárosa később úgy nyilatkozott: a koncert után négy órán keresztül dedikáltak a rajongóknak. Dorog és lakossága kiállta a több tízezres invázió próbáját, s a rendezvény méretéhez képest különösebb rendbontás nélkül zajlott le minden. A fesztivál után sem maradt nagyobb rendetlenség, mint egy átlagos bányásznapi mulatságot követően, ráadásul a szervező KISZ-esek vállalták és teljesítették is a helyszín rendbetételét.

A flaska körbejár (forrás: A Lampert család albumából)

Persze szélsőséges történetek és túlzások mindig akadnak. A szóbeszéd szerint halálos balesetek történtek a kerítés leomlásakor, mások szerint többen a Palatinus-tóba fulladtak, vagy szemérmetlen jelenetek zajlottak az utak mentén. Ezek jelentős része azonban egyszerű legenda. Bár néhány nappal később valóban történt vízbefulladás a Palában, az áldozat nem a fesztivál közönségéből került ki, hanem egy piliscsévi férfi volt, aki tiltott helyen fürdött.

Látkép a fesztiválról (forrás: A Lampert család albumából)

Rossz emlékű lenyomatok és károgók mindig akadnak, azonban döntően inkább a szebb benyomások maradtak. Mindezt jól igazolják a már idézett Korbely György sorai, amelyek a még évekkel ezelőtt írt cikkében olvashatók: „A dorogi rockfesztivál nem csak a Sziget VIP-szektorából nézve volt csapnivalóan szervezetlen. De kit érdekelt ez akkor: kevés volt az ivóvíz? Volt egy csomó kannás borunk (mégpedig garantáltan szőlőből készült). Nem volt árnyék? Félmeztelenül napoztunk. Az egész városban kiürültek a boltok? Egy napot ki lehet bírni kaja nélkül. A színpad majdnem összeomlott? Ja, ezt csak később olvastam, állítólag nem sok híja volt a tragédiának, de szerencsére ezt is megúsztuk.”

A karhatalom is jelen volt, bár a fesztivál méretéhez képest azért nem volt túlbiztosítva a rendezvény (forrás: A Lampert család albumából)

 Arról nem írtak az újságok, viszont a lakosság emlékezetében a mai napig is élnek kifejezetten pozitív történetek. Az egyik éppen a mi lakótelepünkön, a hős dorogi bányamentő, Hám Kálmánról – aki 1952-ben történt súlyos szuhakállói bányaszerencsétlenség során saját életét adta, hogy 12 bányászt megmentsen –  elnevezett telepen esett, ahol a lépcsőházakban éjszakázott fiatalok egyenesen példásan viselkedtek. Semmi szemetet nem hagytak maguk után, sőt a lakóktól kértek tisztítószereket, hogy fel is takarítsanak. Továbbá a lakótelepi kisbolt elé letett hajnali szállítmányból magukhoz vett élelmiszer árát a ládába helyezték. Ezt a helyi lakók és a bolti alkalmazottak mesélték.

Érdekes életkép a fesztiválon (forrás: A Lampert család albumából)

A Dorogi Rockfesztivál a maga formájában egyszeri és megismételhetetlen maradt. Az idő múlása sok egykori főszereplőt már elragadott közülünk, akik ma már a fényes Csillagösvényen zenélnek tovább. E cikksorozattal az ő emlékük előtt is tisztelgünk.

A teljesség igénye nélkül ide tartozik Kőrös József és Szénich János gitárosok, Póka Egon basszusgitáros (mindhárman a Hobo Blues Bandből), Tunyogi Péter énekes (P. Mobil), Vida Ferenc basszusgitáros, Török József billentyűs, Sipőcz Ernő énekes (mindhárman a Lord együttesből) Bokor Tibor basszusgitáros, énekes (Color) és Jaszenovics Iván basszusgitáros (Fórum), valamint Lampert Ödön, a fesztivál egyik dorogi főszervezője is. Fia, Viktor később tovább vitte a helyi rockélet fáklyáját, amikor 1999-ben megnyitotta a Biker’s rockkocsmát.

Lampert Ödön – a sapkás kiszolgáló és a pultos hölgy között – a büfénél is besegített a munkába (forrás: A Lampert család albumából)

Ugyancsak nincs már közöttünk Zoltán János, a fesztivál egyik konferansziéja sem. Újságíróként, koncertszervezőként, menedzserként és a hazai heavy metal sajtó egyik úttörő alakjaként maradandót alkotott. Dorog később is fontos szerepet játszott az életében: éveken át töltötte nyarait a Palaparton bérelt üdülőházban. Magam is ekkor ismertem meg személyesen. Hosszú beszélgetéseink során órákon át tárgyaltuk az élet, a világ és természetesen a zene nagy kérdéseit.

Ugyan a helyszínen szeszesitalt nem árusítottak, azért az üdítőknek is örvendett a nagyérdemű (forrás: A Lampert család albumából)

A közismert dorogi rockerek közül ugyancsak többen már nem lehetnek közöttünk, mint Angelov István, Antal Róbert, Földesi János, Hédai Ferenc, Macza László, Pap Kálmán és Petri Lajos, akik kivétel nélkül részt vettek a fesztiválon és szintén emléket kívántam állítani személyüknek. Külön kiemelten pedig a legendássá vált zenészóriás, a nemzetközi szinten is elismert basszusgitár fenomén, városunk egyik legközkedveltebb lakója, a közelmúltban elhunyt Lattmann Béla emléke előtt is tisztelgek, aki ugyancsak jelen volt a fesztiválon.

A fiatalok a medencét is birtokba vették (forrás: A Lampert család albumából)

A fellépő zenekarok közül több ma is aktív. A P. Mobil továbbra is működik Schuster Lóránttal és Sárvári Vilmossal az élen, a Lord és a Prognózis szintén meghatározó szereplője maradt a hazai rockéletnek, míg a Karthago több mint negyvenöt év után is az eredeti felállásában létezik. Az Edda ugyan jelentősen átalakult az évek során, de szintén aktív maradt.

Az 1982-es Edda-koncert a művelődési központ kerthelyiségében (forrás: Dorogi helytörténeti archívum)

A fesztivált követően Dorogon tovább éltek a rockkoncertek. A művelődési központ, később a sportcsarnok, majd a különféle rockkocsmák – a Kacsa, a Biker’s, a Bandita vagy a Pokol bár – mind fontos szerepet játszottak a helyi zenei életben. Bár ezek közül több már megszűnt, az emlékük és szellemiségük tovább él a város kulturális emlékezetében.

A fesztivál extázisában (forrás: Kócos tömeg a Schmidt-villában – Az 1981-es dorogi rockfesztivál című cikkből a beatkorszak.blog.hu oldaláról)

Ilyen hatalmas bulit újra összehozni azonban nagyon nehéz lett volna Dorogon, de bárhol az országban is. A koncertek a fesztivált követően is zajlottak, amelyeknek jó ideig ugyanúgy a helyi művelődési központ adott otthont. A nagy bandák közül legelsőként az Edda tért vissza Dorogra, mégpedig mindjárt a következő évben, szinte pontosan egy évre a fesztivál után. Az előadásra 1982. július 19-én, a MUKI kerthelyiségében került sor, ahol ezúttal már Bartha Alfonz billentyűs is színpadra lépett. A fesztiválon nem szerepelhetett Nagy Ferónak és dorogi híveinek pontosan három további évet kellett várniuk arra, hogy Dorogon újra koncertje lehessen. Igaz, erre már az új csapatával, a Bikinivel került sor, ugyancsak a MUKI kerthelyiségében 1984 nyarán és a korábbi Edda koncerthez hasonlóan dugig teltház előtt. Az 1985-ben átadott helyi Sportcsarnokkal bővült a dorogi koncertek helyszíneinek sora. Onnantól kezdve a sporiban is több remek előadást rendeztek. A sort a KFT együttes és Schuster Lóránt nyitotta 1986-ban, majd évenként követte sorra a többi produkció, mint előbb a Lord, majd az Edda is. 1994 június végén a stadion kerítésein belül lépett fel a Boxer Varga Miklóssal és Vikidál Gyulával.

 Éppen a fesztivál 40 éves emléknapján rendezett koncert Dorogon

Kisebb formátumú, de igen népszerű és nagyon jó hangulatú koncertek jellemezték a későbbiekben a felhozatalt a sorra nyílt további helyek jóvoltából. Közülük az úttörő, az 1985-ben megnyílt Kacsa kocsma, amely rockbuliknak és zenei filmek vetítésének is lett az állandó helye. Szabadtéri jellegénél fogva a nyári időszakban Dorog leglátogatottabb szórakozóhelyévé nőtte ki magát, amit fokozott szolíd áraival és a koncertekre való díjtalan részvétellel. A Kacsa idén fennállásának már a 41. évét ünnepli. 1999-ben szélesedett a kínálat a már a fentiekben is említett Biker’s rockkocsmával, ahol ugyancsak fergeteges élőzenei programok is várták a műfaj kedvelőit. Gyakori vendégként fordult meg ott a P. Mobil tagjaiból – Tunyogi Péter, Zeffer András, Kékesi László és Donászy Tibor – szerveződött TRB zenekar, amely kiegészült a Piramis gitárosával, Závodi Jánossal.

A dorogi fesztivál egyik főszervezője; Szádóczki Zoltán 1981-ben és napjainkban (forrás: Szülinapos a magyar Woodstock, a Dorogi Rockfesztivál -Komárom-Esztergom Vármegyei Hírporltál)

2002-ben megnyitotta kapuit a Bandita rock kocsma is, profiljában ugyancsak számos élő koncerttel. Többek között a Stress együttes is fellépett a Bandita színpadán és az előadást követően volt szerencsém beszélgetni a csapat gitárosával, Borhidi Miklóssal, aki bő húsz évvel a fesztivál után is elragadtatással idézte fel akkori emlékeit. Hasonlóan vélekedett és örömmel emlékezett vissza Jankai Béla is, a Prognózis billentyűse, amikor 2015-ben személyesen találkoztam vele és a beszélgetésünk során szóbakerült a fesztivál is. Újabb egy év elteltével pedig a harmadik rock kocsma, a Pokol bár is a csatasorba állt. Itt is remek hangulatú koncertek várták a nagyérdeműt, s olyan neves előadók is játszottak a színpadán, mint Kalapács József és zenekara, az Ossian, a Sex Action, a Hooligans, vagy a Zorall. Sajnos idővel mindhárom pub megszűnt az egyre nehezebb anyagi eredetű fenntarthatóság miatt. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ezzel nem zárult le örökre az ilyen jellegű klubok története Dorogon.

A P. Mobil fellépését hírdető plakát 2017-ben (forrás: A Dorogi Önkormányzat archívumából)

A művelődési központ pedig folyamatosan továbbra is potenciális koncertlehetőséget jelent. A legnagyobb érdeklődéssel várt bulikat oda szervezik. Közülük is kiemelkedő és abszolút teltházas volt az Edda, a No, a Tankcsapda és a Lord koncertek. Jelenleg a folyamatos rockzenei produkciók a Jubileum tér szabadtéri színpadán zajlanak a Bányásznapi rendezvények részeként, minden év augusztus végén – szeptember elején. Az egyhetes rendezvénysor közepette egy teljes nap, a péntek szinte csak a rockzenekaroknak van fenntartva, de a többi hétvégi napokon is előfordul rockegyüttes a fellépők között. A leggyakoribb vendég az Edda volt, de többször fellépett már a Lord, Deák Bill Gyula, a KFT és Beatrice is.

A felejthetetlen tömeg a Schmidt-villában (forrás: A Lampert család albumából)

Ezen felül pedig a júniusban esedékes évenkénti Kosbor fesztivál keretén belül, az Otthon téren is zajlanak koncertek. Azonban fesztivál-szerű eseményre már csak egy ízben volt példa, amikor 2000 július első hétvégéjén, a Pala partján megrendezett háromnapos motoros találkozó keretén belül lépett fel számos rockegyüttes, köztük a nevesebbeket említve, mint a Kalapács, a TRB, a Kiss Forever Band, vagy a Harley Davidson Band. A kiváló hangulatú rendezvénynek mintegy 5 ezer látogatója volt, akik az ország legtávolabbi vidékeiről, jópáran pedig többek között Hollandiából, Ausztriából, Németországból és Franciaországból érkeztek.

A Schmidt-villa parkja a fesztivált követően is megőrizte kultikus jellegét. A helyi rockrajongó galerik kedvelt találkozóhelye maradt, ahol generációk töltötték nyaraik hosszú délutánjait és estéit. A mi társaságunk is éveken át itt ütötte fel „főhadiszállását”.

Baráti körünk néhány tagjával a Schmidt-villa parkjában 1988-ban – szerénységem a bal szélen guggol (forrás: magángyűjtemény)

A villa épülete viszont még évekig üresen állt és a dorogi tanács több tervet is készített a hasznosításra. Azt egyetlen helyi képviselő (akkori megnevezéssel tanácstag), vagy lakos szem akarta, hogy a szép építmény lepusztuljon, de évekbe telt, míg végre végleges megoldás született.

A dorogi brigád egy része – köztük magam is – a Schmidt-villa épületének nyugati szárnyánál 1988 nyarán. Ekkor már a vízmű birtokba vette az épületet és éppen a felújítási munkálatok kezdődtek meg. Mögöttünk látszik a vállalat által felhúzott kerítés is. A két jobb oldali nagy ablak az egykori iskolai osztálytermünk oldalsó ablakai voltak, a baloldalon látszódó dupla szárnyú ablak pedig a tornateremé volt az 1975 és 1980 közötti időszakban (forrás: magángyűjtemény).

1988-ban a Dorogi Vízmű, egyben a dorogi központú Észak-Dunántúli Vízművek székháza lett. A vállalat a villa parkjának csak egy kisebb darabjára tartott igényt, amelyet le is kerített, így a park döntő hányada változatlanul közterület maradt, ezáltal szabadon használható. A „vizesekkel” is egész jó kapcsolatba kerültünk, s mondhatni igazi idill volt számunkra az az időszak. Noha a leválasztott terület a villával egyetemben szépen rendbetartott, azért több törődést igényelne maga a park. Az is igaz, hogy ezen a területen egyéb és változatos, nagyszabású eseményeket lehet rendezni. Talán ez is az egyik oka, hogy nem lett hermetikusan elzárva, s ezáltan sokszor tényleg gazdátlannak tűnik. Az Eperjesi út felőli egykori panelkerítés teljesen eltűnt, talán csak mutatóban maradt meg egy-egy darabja, viszont az Esztergomi út felőli diszes kerítés a teljes hosszában még mindig állja az idők próbáját.

A Schmidt-villa Esztergomi út felőli évszázados kerítése napjainkban, amely mindent átvészelt (forrás: magángyűjtemény)

A idők során többször volt itt búcsú, cirkuszi előadás, a kilencvenes évek közepétől pedig jó egy évtizeden keresztül sörfesztivál. Utóbbi a szomszédos kertvárosiak kezdeményezésére és rendezésében, a dorogi önkormányzat jóváhagyásával történt. Ezen események alkalmán újfent koncertek is betöltötték a parkot. Igaz, a nagyszínpad éppen az ellentétes oldalon lett felállítva, az Esztergomi út felőli kerítés közelében. Ezen alkalmakkor ismét sokezren lepték el a helyszínt és több, nagyszerű koncert színesítette a programot, élén a Bikini, vagy a Hoolingans fellépésével. Egyik alkalommal – emlékeim szerint 1996 augusztusában – a színpad szinte pont azon a helyen állt, mint a fesztivál színpada annak idején, csak eltolt formában, az Eperjesi út – patakpart  irányban. Éppen az Irigy Hónaljmirigy produkcióját befejezvén, meghajoltak a társulat tagjai a közönség felé, miközben Sipos Péter köszönő szavai mellett utalást tett a fesztiválra, mondván megtiszteltetés volt ugyanott szerepelni, ahol az egykori legendás buli is zajlott.

A Schmidt-villa napjainkban, az Észak-Dunántúli Vízművek központjaként (forrás: A Dorogi Önkormányzat archívumából)

2003-ban merült fel komolyabban annak lehetősége, hogy a fesztivál emlékének tiszteletére egy hasonló nagyszabású rocktalálkozó valósuljon meg Dorogon. Az apropót eredetileg a rendezvény 25 éves évfordulója adta volna, a terv azonban időközben egy háromnapos rockmaratonná bővült. A szervezők az egykori hazai fellépők mellett számos további magyar zenekarral is számoltak, a rendezvény sztárvendégeként pedig az Iron Maiden fellépését célozták meg.

A tervezett esemény mérete miatt ezúttal nem a Schmidt-villa parkja, hanem a dorogi Buzánszky Stadion adott volna otthont a rendezvénynek. Az engedélyezés a Dorogi Önkormányzat, a Dorogi Futball Club és a Dorogi-szénmedence Sportjáért Közalapítvány kuratóriumának döntésén múlott. Mindhárom fél nemcsak egyöntetűen támogatta a kezdeményezést, hanem a helyszín használatát is díjmentesen ajánlotta fel, továbbá a bevételekből sem tartott igényt semmiféle részesedésre. A fesztivált egyébként jótékonysági céllal hirdették meg.

Az eredeti, 1981-es fellépők közül elsőként az Edda és a Lord fogadta el a felkérést, de igent mondott a Tankcsapda és a Hooligans is. A brit heavy metal legenda részéről szintén biztató visszajelzések érkeztek. Ugyanakkor a polgármester felhívta a figyelmet arra, hogy a rendezvény a lakosság egy részének ellenállásába ütközhet. Erre reális esély mutatkozott, hiszen ugyanabban az évben sikeres tiltakozás bontakozott ki egy, a stadion területére tervezett Westel-átjátszótorony felállítása ellen.

A szervezők ezért – megelőzve az esetleges konfliktusokat – a polgármester javaslatára inkább a kertvárosi repülőtér területét vették célba. Ezzel azonban a fesztivál eredeti karaktere és hangulata alapvetően megváltozott. A helyszínváltás következtében az Iron Maiden fellépésének lehetősége is lekerült a napirendről, a rendezvény pedig végül Vészkijárat néven valósult meg 2005. július első három napján, a Rubik Ernő Repülőtéren. A korabeli fellépők közül az Edda és Deák Bill Gyula adott koncertet, mellettük pedig a Tankcsapda is színpadra lépett.

Dr. Schmidt Sándor szobra a nevét viselő villa parkjában napjainkban (forrás: A Dorogi Önkormányzat archívumából)

Az egykori helyi főszervező és támogató gyógyszergyár idén ünnepli fennállásának 125. évét. Öt évvel ezelőtt a cég 120. és egyben a rockfesztivál 40. kerek évfordulója apropóján, maga a Richter Rt. vette tervbe, hogy újra összehoz egy hasonló gigantikus fesztivált, mégpedig amennyire csak lehet, visszahozni az 1981-es eseményt, élén az akkori fellépők meghívásával, ugyanazon a napon és természetesen ugyanúgy a Schmidt-villában. Sajnos a koronavírus-járvány meghiúsította a fesztivál kivitelezését, azonban korántsem biztos, hogy ezzel végérvényesen kell lemondani minderről.

Borítókép: A színpad előtti tumultus (forrás: A Lampert család albumából)

Külön köszönet: Lampert Viktor, Bajnok Renáta, Török Katalin, Hédai Ferenc, Korbely György és Halász László részére, a cikkben szereplő fotók engedélyezéséért, valamint a fesztivállal kapcsolatos kiegészítő információkért.

Még egy búcsúkép a színpaddal (forrás: A Lampert család albumából)

Ezzel ugyan befejeződött a cikksorozat, de amennyiben bárki rendelkezik a fesztivállal kapcsolatos további képanyaggal, emléktárggyal, érdekes sztroival, információval bátran jelezze és ossza meg velünk. Köszönettel és örömmel fogadunk minden építő szándékú kiegésztést!

Szabó Gyula

A cikksorozat előző három része alább található

1. rész:

2. rész:

3. rész: