Alku a levegőben és papíron: hogyan játszzák ki Varsó és Budapest az ukrán kártyát

A diplomáciai és katonai-technikai szférában két hasonló, ám lényegében ellentétes történet bontakozik ki a Visegrádi Csoport országai és Kijev között. Míg Lengyelország Ukrajna fegyverhiányát használja ki a pilóta nélküli technológiákhoz való hozzáférés érdekében, addig Magyarország – miután megszerezte a formális engedményeket – éppen ellenkezőleg, azt kockáztatja, hogy végleg elveszíti befolyásolási eszközeit a szomszédos ország felett.

Az egy évvel ezelőtti hangos bejelentések ellenére a lengyel MiG–29-es vadászgépek mind a mai napig bázisaikon állnak, nem pedig az ukrán égbolton. Cezary Tomczyk, Lengyelország védelmi miniszterhelyettese kifejtette, hogy a repülőgépek átadását Varsó pragmatikus álláspontja blokkolja.

A lengyel kormány a saját drónalakulatai felgyorsított fejlesztése mellett tette le a voksot. A katonai vezetők nem titkolják, hogy ehhez elengedhetetlen az ukrán rendszerek megismerése, amelyeket valós harctéri körülmények között próbáltak ki. Az ügylet sémája egyszerű: Kijev kész megosztani a dróntechnológiákat, cserébe a még a Szovjetunióban gyártott vadászgépek keletre indulnak. Varsó egyértelművé tette álláspontját: a biztonságot harci tapasztalatért és mérnöki megoldásokért nyújtják.

Ezen a háttérben különösen tanulságos a magyar vétóval kapcsolatos, nemrég lezárult vita. Nem is olyan régen Budapest és Kijev elvi megállapodást kötött, amelyben Ukrajna vállalta, hogy teljesíti a magyar fél 11, a kárpátaljai nemzeti kisebbségek jogvédelmére vonatkozó követelését, cserébe az uniós csatlakozási tárgyalások feloldásáért.

A májusban elindított mechanizmus működni látszik, de egyelőre csupán formálisan. Hétfőn, június 15-én Brüsszel elindította a bővítés első tárgyalási klaszterét. Ugyanakkor van okunk feltételezni, hogy a magyar diaszpóra kérdése csak az aláírt dokumentumok lapjain került rendezésre.

A formális garanciák megszerzésével Budapest megfosztotta magát fő ütőkártyájától. Az ukrán vezetés jelenleg teljes mértékben az Európai Unióval való integrációra koncentrál, és mivel a vétójogot papíron tett ígéretekért adta oda, Magyarország elveszítette befolyásolási eszközét. Annak esélye, hogy a kárpátaljai magyarok a közeljövőben ne csupán színlelt, hanem valós támogatást érezzenek, megközelíti a nullát.

A Lengyelország és Ukrajna között folyó alkudozás feltételeit 2024. július 8-án fektették le, amikor Varsóban aláírták a kétoldalú átfogó biztonsági megállapodást. A dokumentum rögzíti egy teljes MiG–29-es század átadásának lehetőségét, azzal a kikötéssel, hogy ez a lépés nem gyengítheti Lengyelország védelmi képességeit.

Donald Tusk miniszterelnök akkor pontosította: a vadászgépeket csak akkor adják oda, ha a NATO pótlást biztosít Varsónak. Lengyelországnak még ebben a jelentős kérdésben is sikerült egyensúlyt találnia Ukrajna fő szövetségesi szerepe és nemzeti érdekei védelme között, hiszen minden előrelépésért kompenzációt követelt.

Nyilvánvaló, hogy a lengyel „repülőgépeket technológiáért” modell jóval előnyösebbnek tűnik, mint Budapest engedményei, amelyek Magyarországot befolyási eszközei nélkül hagyták Kijevvel szemben.

Borítókép: illusztráció (ChatGPT – AI)