Pontosan hetven éve, 1956. március 31-én született Andrusch József egykori válogatott labdarúgó, háromszoros magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes, a Dorog, a Honvéd, majd a Vasas játékosa, aki a nyolcvanas évek egyik legjobb magyar kapusának számított. Kerek születési évfordulója alkalmából köszöntjük, és visszatekintünk sikeres pályafutására.
Andrusch József 1956. március 31-én Budapesten született. A közeli Pilisvörösvárról származik, ott is nőtt fel. Testvérével gyerekkorától kezdve naphosszat rúgta a labdát a helyi grundon, majd 14 évesen lett az Újpesti Dózsa igazolt játékosa. Felnőttkorba lépve nevelőegyesülete folyamatosan kölcsönadta. Előbb Hódmezővásárhelyen, majd a Fősped, illetve a Volán csapatánál szerepelt, de legtöbbször még csereként kapott lehetőséget. Ebben az időszakban párhuzamosan felsőfokú tanulmányokat folytatott a Kertészeti Egyetemen, ahol kertészmérnöki diplomát szerzett, emellett tartósélelmiszer-ipari mérnökként is végzett. Tanulmányai során borászatot, üdítő- és alkoholgyártást, valamint konzervtechnológiát is tanult. Később a Testnevelési Főiskolán sportvezetői szakon diplomázott.
A Dorog kapusaként készült felvételen 1980-ban (forrás: Képes Sport, 1980.)
Labdarúgóként az áttörést 1980 nyara jelentette, amikor a dorogi játékosmegfigyelők fantáziát és kellő tehetséget láttak benne, így szerződést ajánlottak számára, amelyet örömmel elfogadott. Így igazolt az akkori NB II-es Doroghoz, a pályafutása vége felé járó Szabó István kapus mellé. Hamar beilleszkedett, és akkori edzője, dr. Magyar György az 1980–1981-es bajnoki évad 8. fordulójában adott számára először bizalmat kezdő kapusként. Legelső bajnoki mérkőzésén, 1980. szeptember 21-én, idegenben, a nagymúltú Szegedi EOL ellen védte először a Dorog kapuját. Noha a dorogiak 2 : 0 arányban alulmaradtak, két fordulóval később Andrusch végérvényesen a csapat első számú kapusa lett. A közönség is hamar a kegyeibe fogadta, és a tavaszi szezon során egy személyes elégtétel is érte: a Szeged elleni hazai visszavágón kapott gól nélkül győzték le a listavezetőt, amely az évad végén bajnokként visszajutott az NB I-be.
A mérkőzéshez felsorakozott dorogi csapatban, labdával a csapatkapitány Laczkó István mellett. A képen – bal szélen – a később a Honvédban is csapattárs Sikesdi Gábor látható (Forrás: A Dorogi Sportmúzeum archívuma)
A szezon végén bejelentkezett érte a Ferencváros, amely Zsiborás Gábor mellé szerette volna leigazolni. Ő azonban inkább Dorogon maradt, ahol biztos helye immár megkérdőjelezhetetlenné vált, és további meccsrutint szerezhetett, szemben az esetleges ferencvárosi bizonytalansággal. Az idő igazolta döntésének helyességét: a dorogi csapattal nagyszerű évadot produkáltak, hosszú ideig versenyben álltak a bajnoki címért az NB I-ből frissen kiesett MTK-VM együttesével, végül a dobogó harmadik helyén végeztek. Mind a szakvezetők és a játékostársak, mind a szurkolók nagy jövőt jósoltak számára. Csapattársai között több komoly NB I-es rutinnal rendelkező labdarúgó is szerepelt, mint Arany Mihály, Knapik István, Engelbrecht Zoltán, Engelbrecht József vagy Laczkó István.Feltűnő volt példás hozzáállása az edzésekhez is. A kiadós tréningek után gyakran hosszú időn át a pályán maradt, és külön gyakorolt. Többször kérte társait, hogy a kapu előtti különböző szituációkra készülve folyamatosan lőjenek kapura akár az ötösön belülről is, de gyakran bevonta a lelkes labdaszedő fiúkat is. Már a tavasz folyamán bejelentkezett érte a Bp. Honvéd, amely a bajnokság befejeztével le is igazolta a Görögországba szerződött Gujdár Sándor helyére. Dorogon kereken 60 bajnoki mérkőzésen és számos kupatalálkozón védett. Az 1981–1982-es kupakiírásban a legjobb 16 közé jutásért csak büntetőpárbajban maradtak alul az NB I-es Szombathelyi Haladással szemben.
Az élvonalbeli bemutkozása után megjelent Népsport-cikkrészlet 1982. október 27-én (forrás: NS Klub – 2022. áprilisi online szám)
A Honvéd színeiben 1982. október 24-én, a Bp. Vasas elleni rangadón mutatkozott be, amely egyben pályafutása első NB I-es mérkőzése is volt. Csapata magabiztosan, 3–1-re győzött, ő pedig gólt csupán büntetőből kapott. A Népsport 7-es osztályzattal értékelte teljesítményét. Első idényét követően bronzérmesek lettek, majd egymást követően három bajnoki címet nyert a kispesti együttessel. Külön érdekesség, hogy egy másik dorogi játékossal, Sikesdi Gáborral együtt szerepelt a csapatban. Mindketten meghatározó tagjai lettek a piros–fehér alakulatnak. A három bajnoki cím mellett 1985-ben Magyar Kupát is nyertek, a döntőben 5–0-ra verve a Tatabányát. Ezen felül 1983-ban már szerepelt kupadöntőn, akkor viszont 3–2-re a rivális Újpest lett a győztes. A Honvédban eltöltött öt évad alatt edzője Komora Imre volt. A kiemelkedő hazai szereplés mellett rangos európai kupasorozatokban is pályára lépett: az UEFA-kupában egy, a BEK-ben három alkalommal indultak. A Honvéd színeiben 128 bajnoki mérkőzésen szerepelt.
A Bp. Honvéd bajnok-, egyben Magyar Kupagyőztes csapatában 1985-ben jobbszélen a felső sorban, mellette pedig egykori dorogi csapattársa, Sikesdi Gábor (forrás: Labdarúgás magazin, 1985. júniusi szám)
A válogatott keretébe 1984-ben kapott meghívót, és dr. Mezey György szövetségi kapitány a Mexikó elleni hazai mérkőzésen kezdőként számított rá. Bár a magyar válogatott 2–0-s vereséget szenvedett, Andrusch teljesítményét elismerés övezte. Az ősszel induló világbajnoki selejtezők során már első számú kapusként vették számításba. A magyar válogatott a világon elsőként harcolta ki a részvétel jogát az 1986-os mexikói világbajnokságra, amelyben Andruschnak is jelentős szerepe volt. Különösen a Hollandia elleni, Rotterdamban aratott győzelem alkalmával nyújtott emlékezetes teljesítményt, bravúros védéseinek sora nagyban hozzájárult a sikerhez. A mérkőzéshez egy kedves történet is kapcsolódik: a találkozó előtt kijelentette, hogy győzelem esetén ruhástól ugrik a szálloda medencéjébe. A diadalt követően játékostársai nem feledkeztek meg ígéretéről, és szó szerint a vízbe dobták. 1985 tavaszán a záró három fordulóban már Disztl Péter védte a kaput, aki a Videoton UEFA-kupa-menetelésével lépett elő első számú hálóőrré. Az 1986-os világbajnokságon Andrusch ott volt Mexikóban, ám pályára nem lépett. Ugyanakkor elmondhatja magáról társaival együtt, hogy az utolsó magyar nemzeti csapat tagja lehetett, amely kijutott a világbajnokságra. Ennek pedig szintén idén datálódik kerek évforduló, hiszen 40 éve történt mindez. A vb-t megelőzően a magyar válogatott a világranglista közvetlen élbolyába került és az akkor a planéta legjobb csapatának tartott brazil válogatottat is legyőzték 3 : 0 arányban.
A hollandok elleni vb-selejtezőn a mezőny legjobbjaként a világhírű Frank Rijkaard gólba tartó közeli fejesét hihetetlen bravúrral tornázta ki az alsó sarok elől (forrás: Labdarúgás magazin – 1984. októberi szám)
1987-ben a Bp. Vasashoz igazolt, ahol három teljes évadot töltött, 75 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, majd 1990-ben befejezte aktív pályafutását. Ezt követően edzőként maradt szoros kapcsolatban a sporttal, miközben a civil életben sikeres üzletemberként dolgozott és éttermet vezetett. Dolgozott a II. kerületi LUE és az Újpest utánpótlásában, majd a válogatott kapusedzője lett, ahol a felnőtt és az utánpótlás-válogatottaknál egyaránt tevékenykedett. A későbbiekben több élvonalbeli klubnál – így az MTK-nál, a Diósgyőrnél, a Vasasnál és az Újpestnél – is kapusedzőként dolgozott. Utóbbi egyesületnél egészen 2024-ig tevékenykedett. Ezen felül oktatóként is dolgozik a kapusképzésben.
Az 1986-os mexikói világbajnokságon részt vett magyar válogatott tagjaként (forrás: Labdarúgás magazin, 1986. májusi szám)
A „Csufi” becenévre hallgató egykori kiváló kapus nemcsak kiemelkedő labdarúgó-pályafutást tudhat maga mögött, hanem emberi kvalitásai miatt is nagy népszerűségnek örvend volt játékostársai és a szurkolók körében. Szerény, ugyanakkor rendkívül barátságos és jókedélyű mentalitása méltán szerzett számára megbecsülést és szeretetet. Mind a mai napig büszkeséggel és örömmel emlékszik vissza a Dorogon eltöltött éveire, amit a vele készült interjúk során rendszeresen hangsúlyoz. Számtalanszor kifejezte háláját a dorogi klub iránt, soha nem feledve, hogy itt vált ismert játékossá. Hosszú évekkel a Honvédhoz való igazolását követően is rendszeresen kilátogatott a dorogi csapat mérkőzéseire.
Dorogi szempontból egy külön érdekes fotó, amelyen két volt dorogi kiválóság néz farkasszemet egymással. Andrusch magabiztosan húz le egy labdát Szabó József (9) elől a Honvéd–Videoton bajnokin, ahol a kispestiek 3–0-ra verték az UEFA-kupa ezüstérmes fehérváriakat (forrás: NS Klub – 2022. áprilisi online szám)
A dorogi szurkolók közössége és a Dorogi FC egyesülete ma is büszkén tekint vissza Andrusch József dorogi éveire. E jeles évforduló alkalmából boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk számára.
Andrusch József napjainkban (forrás: Digi Sport TV)
Borítókép: Andrusch József a válogatott tagjaként az 1980-as évek közepén – forrás: Labdarúgás magazin, 1986. májusi szám.
Felhasznált források
- Labdarúgás magazin – 1983, 1984, 1985 és 1986-os számai
- Képes Sport – 1980
- Solymár Judit – Kovács Lajos: Dorogi Lexikon, 2008.
- Petri József – Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75. éves Jubileumi Emlékkönyve, 1989.
- NS Klub – 2022.04.www.nemzetisport.hu online
Szabó Gyula
