A Magyar Haltani Társaság által meghirdetetett szavazáson az „Év hala” címet a 2025. december 31-én délig beérkezett 2462 szavazat megoszlása alapján 2026-ban a nálunk már ritkaságnak számító vágótok nyerte el. A résztvevők fele (1112, 45,2%) a védett vágótokra adta le szavazatát.
A második legtöbb voksot a szilvaorrú keszeg szerezte meg, amely összesen 769 szavazatot kapott (31,2%), harmadik helyen a folyók paduczónájának névadó faja, a paduc végzett 581 szavazattal (23,6%).
A vágótok az ősi megjelenésű tokfélék egyik hazánkban ritkán előforduló képviselője. Hátán nagy és éles vértpikkelyek sorakoznak, nevét is ezekről a vértekről kapta, egy óvatlan mozdulat is elég lehet ahhoz, hogy felsértse az ember bőrét. Tengerben élő vándorhalként a folyókat korábban csak a szaporodási időszakban kereste fel, ám a Vaskapu megépítése a vándorlási útvonalára leküzdhetetlen akadályt jelentett.
A vágótoknak leírták egy kizárólag folyóvizekben élő változatát is, amelyek felhagytak a tengerben történő vándorlással, egész életüket a folyóvizekben töltik. Az elmúlt 50 évben a Dunából, a Ráckevei (Soroksári)-Dunából és Tiszából ismertek természetesvízi előfordulásai. Biztosra vehető, hogy a fogások nagy része mesterséges kihelyezésekből származik.
Egyes tengerparti országok halászfogásai között a mai napig rendszeresen előfordul, nálunk azonban a kecsegével ellentétben feltehetően nincs önfenntartó állománya. A vágótok 1988 óta élvezi a természetvédelem oltalmát, jelenleg is védett, természetvédelmi értéke egyedenként 50.000 forint.
Zoltai Dániel, a KEMHESZ elnöke elmondta, a megyei horgászszövetség célkitűzései között szerepel, megőrizni vizeink élővilágának sokszínűségét, az abban lévő fajok változatosságát. A ritka őshonos halak közül az elmúlt években kecsegét és menyhalat telepítettek a Dunába.
A kedvező törvényi környezet is hozzájárul a jelenős mennyiségű haltelepítéshez, ez az egyre növekvő horgásztársadalom számára biztosítja a fogás élményét, az aktív kikapcsolódás lehetőségét.
Forrás: KEMHESZ
Borítókép: Sallai Zoltán
