Egy 1994-ben készült légifelvétel titokzatos sötét foltjai indították el azt a kutatást, amelynek köszönhetően a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészei egy eddig ismeretlen, késő avar kori temetőt tártak fel Lábatlan határában, a Rézhegy-dűlőnél.
A felfedezés a „Temetők az űrből” elnevezésű kutatás részeként valósult meg. A régészek először a Pécsi Légirégészeti Téka archív fotóit vizsgálták, amelyeken sorban elhelyezkedő, sötétebb foltok rajzolódtak ki – ezek utaltak arra, hogy a felszín alatt temetkezések rejtőzhetnek. Amikor a képeket mai műholdfelvételekkel vetették össze, kiderült: a terület ma már egy gyümölcsöskert alatt fekszik, ami megkönnyítette a további vizsgálatokat.
A tulajdonos beleegyezésével magnetométeres mérésekre is sor került, amelyek megerősítették a sírok jelenlétét. Ezt követően május 12–16. között régészeti feltárást végeztek, amelynek során három, sekély mélységben fekvő sírt tártak fel. A munkát részletes fotódokumentáció, rajzok és 3D-modellek kísérték, a sírokból pedig több értékes lelet is előkerült: orsógomb, vascsat, fülbevaló, vaskés, vaskarika, valamint szórványként pénzérme és kerámiatöredék.
A feltárás nemcsak egy új lelőhelyet tett ismertté, hanem betekintést engedett a térség késő avar kori közösségének életébe és temetkezési szokásaiba is. A kutatásban Lukács Nikoletta, Pap Attila, Ligeti Dániel, Lóki Róbert, Lóki Eszter (PPKE BTK), valamint Jámbor Keve, Kövesi István és Kustra Fülöp vettek részt.
A lábatlani lelőhely különlegessége, hogy felfedezése a modern technológia és a hagyományos régészeti módszerek ötvözésével valósult meg – az „űrből” indult nyomozás így egy újabb fejezetet nyitott a Dunakanyar és környéke múltjának feltérképezésében.
Fotók, forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete Facebook-oldal
