Kereken két évtizede ilyenkor, 2005. szeptember 22-én, 70. életévében elhunyt a Dorogi Bányász és az Ifjúsági-válogatott egykori kiemelkedő labdarúgója, Ilku Péter. Az ötvenes évek egyik legnagyobb reménységének tartott játékos pályafutása során európa-klasszis spanyol csapatokban is maradandó hírnevet szerzett. A fájdalmat külön mélyítette, hogy szűk fél évvel korábban vesztettük el az ugyancsak legendás hírű testvérét; Ilku Istvánt.

Ilku Péter 1936. február 22-én Dorogon született, édesapjának; id. Ilku István és édesanyjának; Kampfl Krisztina második gyermekeként. Testvérbátyja; Ilku István, a Dorogi Bányász és a magyar válogatott későbbi kiemelkedő kapusa, aki három évvel korábban látta meg a napvilágot. Néhány évvel később pedig egy újabb fiú gyermek, János születésével lett teljes a család. Mindhárom Ilku fiú már kölyökként a futball szerelmese lett és idővel valamennyien a dorogi klub labdarúgóivá váltak. Péter 10 évesen, 1946-ban lett a Dorog igazolt játékosa. A számos ígeretes ifjú tehetség közül is kimagaslott és a legnagyobb jövőt jósolták neki. Végigjárta a utánpótlás csapatok tyúklétráit és mindvégig nagyon meggyőző teljesítményét látva, már 16 évesen meghívták a felnőtt csapat játékosai közé is, ahol hamarosan végleges helyet is kapott. Nem sokat váratott magára a legelső bajnoki mérkőzése, amikor még mindig csak 17 éves volt. 1953. október 17-én a Puskás vezérelte Honvéd elleni 2 : 0 arányban elvesztett mérkőzésen debütált idegenben, miután Prohászkát váltotta csereként.

Ilku Péter (balról az első) a dorogi csapat egyik népstadionbeli vendégszereplésén.

Legelső bajnoki gólját a Diósgyőr ellen szerezte a DVTK stadionjában, amely egyben pontot érő találat is volt az 1–1-re végződött találkozón. A futball mellett a Dorogi Bányagépgyárban dolgozott. Igen hamar sikerült hírnevet szereznie széles körben és meghívást kapott az ifjúsági-válogatottba, amelynek nem csak kisvártatva oszlopos tagja lett, hanem csapatkapitánya is. 1955-ben egy UEFA tornán csoportelsők lettek. Két évnyi ifi-válogatottságot követően a tartalék és a B-válogatottban is bemutatkozhatott, sőt a nagyválogatottnál is számolni kezdtek vele, ahol négy alkalommal nem hivatalos meccsen pályára is lépett. Tekintve, hogy testvérével csapattársak is voltak, a sportsajtóban Ilku II. néven szerepelt. Mégcsak 19 éves, amikor kétszeres Vidék legjobbja győztesnek vallhatta magát. Csapata, a Dorogi Bányász az ország legjobb vidéki egyesülete címet viselte. A dorogiakkal számos nemzetközi mérkőzesen is szerepelt. Egyéni sikerként könyvelhette el, hogy az ország egyik legjobb fiatal labdarújaként tartották számon.

A Honvéd elleni meccs előtt felsorakozva, Ilku Péter jobbról az első, míg az ellenkező oldalon a játékvezetői hármas balján Puskás, majd Grosics.

 Ezért is kavart nagy port egy 1956 januárjában megjelent újságcikk, amely alaposan pellengérre állította és lejáratni igyekezett vélt, vagy valós viselt dolgai közvetkeztében. Tényként kapott elmarasztalást lazuló fegyelme miatt, amely elsősorban a szórakozóhelyek gyakori látogatásából eredt. Mindez kihatott mind a munkahelyén, mind a sportéletben. Közvetlen csapattársai is aggodalmukat fejezték ki az ifjú csillag miatt, egyben segítségükről, kitartásukról biztosították. Tény, hogy a fiatal Péter úrfi noha nem volt elszállva sikereitől és önmagától, de az ifjúságra oly jellemző lázadás, felerősödött igazság- és önérzettől fűtve nem volt harmóniában a tapasztalt, megfontolt idősebb korosztály által viselt értékrenddel. Kétségtelen, hogy a legtöbb ifjú átmegy ezen válságos időszakon, csak kinek rövidebb, kinek hosszabb időt vesz igénybe a valódi felnőtté válás. Ezzel nem is lett volna akkora ügy, azonban a korszakra főleg jellemző besúgó-, spicli- és ügynök-hálózat egyes túlbuzgó képviselői szellőztették meg a történteket, amelyet egyenesen a Népsport hozott le az oldalain. A történtek ellenére Ilku nem csak stabil csapattag maradt, de igazán jó formában játszott az évad során.

Az Atletico Madrid játékosaként (forrás: Cuademos de Fútbol)

Igazán nagy és sorfordító esemény volt október második felében. Senki sem gondolta volna akkoriban, hogy a folyó hó 21-én lejátszott Szeged elleni bajnoki lesz legutolsó magyar földön játszott mérkőzése. Pedig így esett, hogy az 1956-os népfelkelés és az abból kiteljesedő szabadságharc előestélyén húzta utoljára magára a dorogi mezt. A mérkőzésen ráadásul gólt is szerzett. A belpolitikai események következtében félbeszakadt a bajnokság és a sportolók is új szerepkörbe kerültek. Dorogon az élsportolók, élén a labdarúgókkal, a helyi nemzetőrség tagjaiként tevékenykedtek, amely alól Péter sem volt kivétel. A nemzetőrök a település nyugalmát, rendjét és ellátását biztosították. A játékosok még csillét tolni is lementek a bányamunkálatok megsegítségéhez. Az ’56-os eseményekkel összefüggésben rengetegen hagyták el az országot, miután a diktatórikus szocialista pártvezetés újra visszavette hatalmát. Köztük volt Ilku Péter is, noha esete kissé rendhagyó volt. Ugyanis nem az esetleges megtorlás, vagy felelőségre vonás elől menekült, sőt, egyáltalán nem menekült. Akkoriban udvarolt az ifjúsági bajnok teniszező hölgynek, Kovács Évának, akivel egy párt alkottak. Pestre utazott, hogy felkeresse szerelmét, azonban Éva szüleitől megtudta, hogy a lány a testvérével együtt Bécsbe távozott. Egy levelet is hagyott hátra Péternek, aki rögvest utána is eredt. Azonban nem titokban tette, mivel előbb még hazatért Dorogra és szüleivel is közölte, hogy kimenne az osztrák fővárosba, hogy találkozzon a lánnyal. Nem volt feltett szándéka, hogy kint is maradjon, de végül mégis így történt és nem tért vissza.

Az Atletico Madrid csapatában a felső sorban pontosan középen (forrás: Cuademos de Fútbol)

Számos illetékes munkálkodott azon, hogy az emigrált sportolókat megpróbálja visszacsalogatni az országba, ugyanis a tömeges elvándorlás alapjaiban rázta meg a magyar sportéletet. Maga a hatalom nem bánt kesztyűs kézzel az úgynevezett disszidensekkel, viszont ezúttal néhány példa statuálás mellett hajlandó lett volna visszafogadni a versenyélsport jeles képviselőit. Az Aranycsapat kapitánya, Sebes Gusztáv és az MLSZ vezetője, Nagy Marcell személyesen is igyekeztek hazahozni az érintett sportolókat és fáradozásukat a kommunista állambizottság tagjai is pártolták. Ilku az első számú kiszemeltek között volt olyannyira, hogy az állami szerv egykori fennmaradt dokumentumai között olvasható, miszerint Ilku visszaszerzése még Puskás hazajövetelének érdekénél is fontosabb. Az ifjú dorogi játékos azonban maradt idegenben. Már a bécsi tartózkodása során több neves nyugat–európai klub ügynöke kereste meg és számos ajánlatot kapott, s végül a világhírű Atletico Madridot választotta. A fővárosi piros–fehérek akkoriban is csúcsgárdának számítottak, soraiban számos válogatott labdarúgóval. Ilku 1957-ben már be is mutatkozott bajnokin és csapattársai, a szakvezetők és a szurkolók csakhamar a szívükbe zárták. A spanyol sportsajtóban egyszerűen Peter-nek hívták és jegyezték. Az egyesület végül hároméves szerződést kötött vele, amely 1960-ig kötelezte mindkét felet. Az 1957–1958-as idényben fej–fej mellett álltak a Real Madriddal az élen a bajnoki címért folytatott kiélezett küzdelemben. Az utolsó előtti fordulóban került sor a nagy ellenlábas elleni rangadóra, amelyet a spanyol televízió élőben közvetített, egyben ez volt az országban a legelső tévés meccs. A találkozó 1–1-es döntetlennel zárult és az Atletico végül a második helyen végzett és ezüstérmes lett, egyben kiharcolta a jogot a következő évi Európa Kupában való indulásra. Még 1958-ban sem tettek le itthon a hazhívásáról. Sebes Gusztáv személyesen kereste fel Spanyolországban, azonban maradt spanyol földön a madridi gárdánál.

A korabeli magyar sajtó is hírt adott a belesetéről (forrás:besugnak.blog.hu)

A tökéletesnek tűnő karriert és a külhoni életét azonban egy tragikus eset kis híján derékba törte. 1958. július 4-én kora reggel autóbalesetet szenvedett. Az Aragóniai autópálya 18-as számú kilométerénél a járműve megcsúszott, majd egy útszéli fának vágódott. Az autóban utazott Pollák Gyula, Puskás Ferenc titkára is, aki viszonylag könnyebb sérülésekkel úszta meg a karambolt, viszont Ilku életveszélyes állapotban volt. Számos csontja sérült, közte éppen a bal combcsontjának középső harmada eltört, valamint a bal térdkalácsa, az orrcsúcsa és az álla zúzódott. Könnyen végzetes lehetett volna a koponyaalapi törése és agyrázkódása is. Szerencsére előbb egy amerikai bázisklinikán stabilizálták az állapotát, ahol életmentő műtéten is átesett, majd átszállították egy magánklinikára. A madridi csapatának színe-java Morales menedzserrel együtt azonnal felkerekedett, hogy meglátogassa a klinikán, ahol ugyancsak tiszteletét tette maga Puskás Öcsi is. A szakszerű és lelkiismeretes kórházi kezelés mellett orvosai véleményei alapján a tökéletes felépülésében a kiváló fizikuma és sportos alkata is fontos tényező volt. A lábadozása során kölcsönbe került a Rayo Vallecano csapatához, de a madridi szerződésének lejártáig már nem szerepelt az Atletico-színeiben, ahonnan 1960-ban távozott, miután az ugyancsak világhírű FC Barcelona kereste meg. Az éllovas katalán gárda hemzsegett a leghíresebb labdarúgóktól, köztük két további magyar kiválóság, Kubala László és Czibor Zoltán is ott játszott akkor. Végül a Barca tartalékcsapatában, a Club Deportivo Condal gárdáját erősítette, ahol igen jól teljesített. A bajnoki évad legtöbb meccsén pályára lépett és hét gólt is szerzett.

A Barcelona fiókcsapatában, a CD Condal gárdájában elől jobbról a harmadik (forrás: Cuademos de Fútbol)

1961-ben az ugyancsak nagyhírű Espanol jelentkezett be érte és le is igazolta. Új csapatának ugyancsak friss igazolása lett Czibor Zoltán is. Hatalmas reményekkel nézett a közelgő bajnoki évad elébe, amely előtt a csapattal az amerikai kontinensen vett részt egy kiadós turnén. Számos előkészületi mérkőzés közepette hihetetlen balszerencse érte, ugyanis Kanadában, a montreáli csapat elleni meccs során 1961. augusztus 4-én súlyos sérülést szenvedett. Nevezetesen a térde roncsolódott és vele együtt keresztszalag-szakadása lett. Spanyolországban műtétre került sor, amely során a meniscuszát műtötték és csak később sikerült a helyes és teljes diagnózist felállítani. Ezért egy másik műtéten is átesett, amely miatt számára teljesen kiesett a teljes szezon. Sikerült játékra alkalmassá válnia, de akkor már a Badalona együttesében folytatta, majd onnan a Cadiz csapatához igazolt. Az 1963–1964-es évadban a másodosztálybeli Nastic de Tarragona igazolta le, amellyel jó eséllyel küzdöttek a feljutást illetően, de végül nem sikerült az osztályváltás. Ezután még a La Ametlla de Valles amatör egyesületében szerepeltt és végül a harmincas éveinek elején visszavonult az aktív játéktól. Ezt követően edzői képesítést szerzett, s Zaragozában szövetségi kapitányi címet kapott. Közben családod alapított, egy katalán hölgyet vett feleségül és a labdarúgás mellett polgári foglalkozásként egy papírgyár raktárosi állását is betöltötte. Ezen felül családi vállalkozás keretében csatlakozott a Puskásék által már ismertté és közkedveltté vált magyaros kolbászkészítő üzlethez. A termék Puskás-kolbász néven volt ismeretes. Több csapatnál is edzősködött, amikor az andorrai válogatott szövetségi kapitányának kérték fel és az azonnali andorrai állampolgárságot is megajánlották a számára. A megtiszetlő ajánlatot azonban megköszönve, de visszautasította.

Az utolsó nevesebb spanyol csapatában, a Nasticban, a felső sorban jobbról a harmadik (forrás: Cuademos de Fútbol)

Az enyhülés időszakában felvetődött benne a hazatelepülés gondolata, amelyet hamarosan tett is követett és 1993-ban visszatért Magyarországra. Vásárolt egy házat Esztergomban és rendszeresen kezdett eljárni a dorogi klubba. A dorogi csapat szinte minden meccsén a lelátón helyet foglalva tekintette meg személyesen is az egyes találkozókat, rendszerint másik két fivérével, Istvánnal és Jánossal. Az egyesület valamennyi rendezvényén, évfordulós ünnepségein részt vett, de gyakran kereste fel a dorogi sporttelepet egyszerű látogatásként, ahol jókat beszélgetett, vagy éppen a csapat edzéseit tekintette meg. A klub külkapcsolataiban közvetítő szerepet is vállalt és neki köszönhető, hogy egykori spanyol egyesületei közül az Espanollal és Barcelonával is jó kapcsolat alakult ki. A neves külföldi klubok többször is meghívták a dorogi utánpótlás gárdákat nemzetközi tornákra. A Barcelona centenáriumi ünnepségére személyre szóló meghívót kapott és személyesen részt is vett az rendezvényen. Az ott kapott ajándékokat, közte a Barca centenáriumi zászlaját is a Dorogi Sportmúzeumnak adományozta. Ugyancsak segédkezett az argentin River Plate klubbal történt kapcsolatfelvétel során. A város és a sportegyesület előbb 1999-ben A dorogi labdarúgásért végzett elévülhetetlen érdemeiért kitüntetésben részesítette, 2001-ben pedig a Dorogi FC Örökös tagja címet adományozta számára. Közben az ugyancsak hazatért Puskással és Cziborral nem csak tartotta a kapcsolatot, de bizonyos rendszerességgel össze is jártak, amelyre nem egyszer Dorogon került sor. A régi nagyokkal, kiemelten egykori dorogi csapattársaival; Buzánszkyval, Kinczellel, Bakonyival, Prohászkával, Kónyával, Monostorival, Lackóval, Vargával, Pálmaival, Hargitaival és természetesen szeretett fivéreivel, Pistával, valamint Jánossal rendszeresen összegyűltek nosztalgia esteket tartva. Testvére 2005 áprilisában bekövetkezett halála nagyon megviselte és öt hónappal később maga is követte. A dorogiak közössége és a sportegyesület tagjai szomorú veszteségként élték meg, hogy rövid időn belül két Ilku is elment. Hírnevét és emlékét Spanyolországban sem feledik. Számos cikk és riport eleveníti fel alakját és pályafutását, amely még ennél is fényesebbre sikeredhetett volna, ha nem jött volna közbe személyét érintő több balszerencse is. Egy katalán cikkben egykori szomszédja nyilatkozott róla, kiemelve, hogy Péter a legkedvesebb szomszédként maradt emlékezetében.

Borítókép: Ilku Péter a Dorogi Bányász Vidék legjobbja tablójáról 1955-ben

Felhasznált irodalom

• Kovács Lajos – Solymár Judit: Dorogi Lexikon, 2008.
• Koós Levente: A tragikus sorsú Ilku Péter – Mit rejetenk az ügynökakták? (besugnak.blog.hu)
• Cuadernos de Futbol.com: Peter Ilku: un futbolista sin suerte – cuadernosdefutbol.com (spanyol nyelven)
• As Futbol: De Czibor y Kubala al ‘maltido’ Peter Ilku Kampfl – as.com/futbol/2019/09/18/uefa (spanyol nyelven)
• Eduard Boada: Hi ha el Puskas! Hi ha el Puskas! De Péter Ilku al Can Boada Balompié – Diari de Tarragona /diaridetarragona.com (katalán nyelven)

Szabó Gyula