Moldován Noel a futballpályán és a zongora mögött is megcsillogtatja tehetségét

Több mint 270 ezer alkalommal játszották már le Moldován Noel feldolgozásait és saját dalait globálisan. Az esztergomi zongorista lapunknak elmesélte: akkor boldog, ha másoknak is örömet okozhat a zenével. Interjú egy fiatal tehetséggel.

Hány évesen kezdtél el zongorázni?

– Legelőször körülbelül 8-9 éves lehettem, amikor felkeltette a figyelmemet a zongora. Nem volt semmi nagy pillanat, egyszerűen csak láttam több videót róla az interneten, és valamiért nagyon megfogott. Tetszett, hogy mennyi mindent ki lehet hozni belőle csak azzal, hogy leütöd a billentyűket, volt benne valami különleges. Sajnos nem sokáig tudtam folytatni, mivel hamar eljutottam oda, hogy választanom kellett a foci, és a zongora között. Ütköztek az edzések, és a zongora tanórák. Nem tudtam mindkettőt egyidejűleg csinálni, ezért elég nagy kihagyással igazán csak 16 évesen – mikor 2022 karácsonyán kaptam egy akusztikus zongorát –, kezdtem el komolyabban venni. Akkor már úgy éreztem, hogy képes vagyok egyensúlyt találni a kettő között, bár tanárhoz ezen a szakaszon már sosem jártam.

Gyerekkorod óta érdeklődsz a zene iránt?

– Őszintén megmondom sajnos nem, bár már kisiskolás koromban megtetszett a zongora világa, csak az életem későbbi szakaszában kezdtem el ténylegesen tenni azért, hogy én majd valamikor „Zongoristának” nevezhessem magamat.

Jártál-e zeneiskolába, vagy csak magadtól, autodidakta módon tanultál meg zongorázni?

– Igen, bár inkább használnám a kipróbáltam szót, minthogy valóban jártam volna zeneiskolába. Szintúgy 8-9 éves lehettem, amikor édesanyám beiratott a helyi zeneiskolába, de a lelkesedés nem tartott sokáig.

Mi történt?

– Pár hónap kellett ahhoz, hogy teljesen elfogyjon a motivációm. Eleinte nagyon szerettem csak úgy szabadon játszani, fül után kipróbálni dolgokat, de amint bekerültem a zeneiskolába, minden nagyon kötött lett. Kottából kellett játszani azt is, ami nem állt közel hozzám, és semmi teret nem hagytak a saját ötleteimnek. Ráadásul sokszor úgy éreztem, hogy nem a saját tempómban haladhatok, hanem muszáj volt bizonyos darabokat megtanulni akár tetszett, akár nem. Egy idő után ez már nem zenélésnek tűnt, hanem kényszernek. És amikor elveszik az önkifejezés szabadságát, azzal együtt a kedv is el tud tűnni. Plusz erre még rá tett egy lapáttal, hogy folyton ütköztek az órák a fociedzésekkel, így abba hagytam. Manapság autodidakta módon tanulok szinte mindent. Hallgatás után próbálok eljátszani dalokat, komplikáltabb darabokhoz meg az internetet hívom segítségül.

Milyen zongorán játszol?

– Jelenleg itthon nekem egy Pearl River V05 digitális pianínóm van, bár akusztikus zongorákon sokkal jobban szeretek játszani. A legnagyobb ok amiért mégis digitális zongorát választottam, az a zenék felvételének az egyszerűsége, mivel szimplán rá kötöm a gépre a hangszert és egyből átmegy minden információ.

Milyen dalokat szoktál játszani?

– Nincsen kimondottan kedvenc kategóriám, stílusom. Egyaránt szeretem a klasszikus, modern, lassú, gyors, dalokat. Bár vannak azért kitűnőbb művészek, akiknek a műveit jobban preferálom, mint például Ludovico Einaudi vagy Hans Zimmer. Ők azok, akik igazán motiválnak engem abban, hogy ne hagyjam abba a zongorázást. Továbbá ott vannak a saját dalaim is: varázslatos érzés, hogy tudom, utóbbiakat én hoztam létre.

Hol hallgathatók meg a saját dalaid?

– Több kompozícióm is megtalálható az interneten „Noel Moldovan” néven, mint például a „Végtelenségig Veled” vagy az “I wrote this for you”. Jelenleg globálisan 279,636 zenei lejátszásom van, bár ez csak másfél havonta frissül, tehát jelenleg ez 4 havi adat, mivel feltölteni csak Februárban kezdtem el őket.

A Spotify-on is meg lehet hallgatni a dalokat, melyeket zongorán előadsz. Mi volt a szándék, miért regisztráltál a Spotify-ra?

– Boldog vagyok attól, ha másnak örömet tudok okozni a zenémmel. Nekem ez az egész nem a pénzről vagy bármilyen materiális célról szól, hanem arról, hogy valaki talán épp a zenémben talál vigaszt, inspirációt vagy csak egy nyugodt pillanatot. A Spotify-ra is azért regisztráltam, hogy minél több emberhez eljuthasson az, amit a zongorán keresztül szeretnék átadni.

Említetted, hogy már többször felléptél különböző helyeken. Mikor érezted úgy, hogy élőben is meg szeretnéd mutatni a tehetséged?

– Nem volt egy kimondott olyan pillanat, amikor úgy éreztem hogy, oké akkor mostantól előadok élőben is. Volt rá lehetőségem, én meg úgy döntöttem, hogy élek vele.

Hol léptél fel eddig? Melyik fellépés volt a legkülönlegesebb?

– Konkrét fellépéseknek egyébként nem nevezném őket, hisz nem ilyen hivatalosan bejelentett alkalmak voltak ezek. Inkább hívjuk őket spontán „mini-koncertek”-nek. Többször is megesett, hogy hotelekben, mint például a Visegrádi Silvanus vagy a Budapesti Aquincum Hotelben

leültem zongorázni és körbe gyűltek az emberek hallgatni. Egy E29-nek nevezett szervezetnek köszönhetően volt lehetőségem Csehországban előadni „Az Élet Keringője” saját kompozíciómat.

Mi volt az eddigi legkülönlegesebb élményed?

– Legkülönlegesebbnek azt mondanám, amikor a Kanári-szigeteken, pontosabban Tenerife szigetén, Costa Adeje-ben az „Iberostar Selection Anthelia” 5 csillagos hotelnek az előcsarnokában ültem le zongorázni és 30 perc elteltével a fél szálloda engem hallgatott. Nagyon különleges élmény volt ez számomra.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnéd zenei vonalon tovább képezni magad?

– A jövő nekem egy elég homályos kép jelenleg, az biztos hogy a zenélést nem szeretném abba hagyni és amíg van rá lehetőségem, addig tovább szeretném magamat fejleszteni ezen a téren. Hisz’ úgy érzem, hogy ezzel egy olyan oldalamat fedem fel, amit eddig én magam sem nagyon ismertem. Én azt meg tudom ígérni, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a zenei karrieremért. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, de őszintén: ha már egy embert boldoggá tudok tenni a zenémmel, nekem az már siker.

Várható-e a közeljövőben új saját dal, fellépés, bármi?

– Jelenleg egy albumon dolgozok, aminek az a neve, hogy: „The Honored One”. Magyarra fordítva így hangzik: „A Megtisztelt”. Ez egy elég személyes projekt, inkább ilyen belső utazás, spirituális hangulatú darabokkal. Nem a klasszikus értelemben vett dalok, hanem inkább egy összefüggő történet zongorán elmesélve. Már több tétel kész van, és nagyon remélem, hogy még a nyáron be tudom fejezni. Fellépésekről nagyon nem tudok mit mondani, nincs kizárva, de nem is látok rá jelenleg sok esélyt.

Walczer Patrik