1890. július 31-én Dorogon érte a halál Gyürky Antalt, a XIX. század egyik kiemelkedő, sokoldalú személyiségét. Életművének meghatározó szakterületét a szőlőtermesztés és a borászat képezte, egyben elismert köztisztviselő, szakíró is volt. Kiemelkedő szerepet töltött be az 1848–1949. évi szabadságharcban, ahol őrnagyi rangban Görgey Artúr mellett szolgált, valamint gróf Széchenyi Istvánnal is együtt munkálkodott, továbbá a kiváló író és költő, Madách Imre unokatestvére volt.
Gyürky Antal ősi magyar nemesi családból származott, amelynek szállásterülete a felvidéki Hont vármegyében helyezkedik el. Az ott található Gyürki falu nevéből származtatják a nevüket is. Szent István királyunk idejében a Hont–Pázmány nemzetség birtoka volt. A Gyürky nemesi család ismeretes két nagy ága alakult ki már a XIII-XIV. század idején. Nevük Gyürki alakban is ismeretes. Gyürky Antal 1817. március 12-én a Gyürki településtől egy karnyújtásnyira fekvő Felsőszelényben született, amely 1907-ben Alsószelénnyel egyesülve, jelenleg Szelény néven a Besztercebányai kerület Nagykürtösi járásához tartozik. Édesapja, Gyürky István megyei főügyész, édesanyja pedig Madách Anna, aki a kiemelkedő író és költő, Madách Imre nagynénje volt, így Antal egyben az unokabátyja is lett a neves írónak.
Iskolai előmeneteléhez kiváló tanulmányokat folytatott Léván és Aradon, több idegen nyelvet is elsajátított. Noha már a kezdetekben is érdeklődése a tudományok és a gazdálkodás felé irányult, mégis szülei kívánságának eleget téve, katonai pályára szegődött. Közel két évig a 3. számú huszárezred kadétjaként szolgált, ám egy lovasbalesetet követően a közigazgatás területén folytatta pályafutását. Ügyvédi diplomát szerezve előbb Hont vármegye tiszteletbeli aljegyzője volt, majd szolgabíró, táblabíró, végül főjegyző lett. Hivatalát 1849-ig töltötte be. Már fiatalemberként is azonosult a Reformkor felvilágosult eszmélyivel, a magyar nemzeti törekvésekkel. Nemes emberként is támogatta a közteherviselés, a jobbágyfelszabadítás és a törvény előtti egyelőség tételeit, s minden egyéb haladó gondolatot.
A szabadságharc kezdetén az elsők között fogott hozzá a nemzetőrség megszervezéséhez, s a toborzásba is vezető szerepet vállalt. Lakótérségben nemzetőrparancsnok lett, mintegy 6 ezer fős nemzetőrséget vezetve. A harcok kibontakozásakor több csatában is részt vett, előbb századosként, majd közvetlenül Görgey Artúr tábornok mellett teljesített szolgálatot parancsőrtisztként. Őrnagyi rangig jutott a szabadságharc végére, majd a megtorlások időszaka során közéleti, illeti hivatali tisztségeitől megfosztották. Az 1850-es években kezdett el kiteljesedni a magyar szőlőtermesztés és a borászat területén, amelyben kiemelkedő szakértelmet szerzett. Gróf Széchenyi Istvánnal közösen is munkálkodtak a gazdaság terén. Beutazta a teljes országot és számos külföldi úton is részt vett tapasztalatokat gyűjteni és tanulmányokat folytatni. A szőlészet terén behatóan foglalkozott a szőlőfajták betegségeivel és azok elleni védelemmel, hatékony kezelésekkel. Nevéhez fűződik az ország legelső borcsarnokának a megnyitása Pesten, valamint több szakfolyóirat megalapítása és gondozása, mint többek között a Borászati Lapok, vagy a Borászati és Kertészeti füzetek.
Hatékony és elmélyült tudását, tapasztalatit szakirodalmi kiadványokban publikálta, ezen felül értekezéseket írt folyóiratokban, napilapokban is. Több írása is napvilágot látott térségük korabeli jeles kiadványában, az Esztergom és vidéke újságban, továbbá az Esztergomi Közlönyben. Érdemes az alábbiakban közzé tenni legfontosabb műveinek listáját, amelyek napjainkban is kiváló segítséget és támpontot jelentenek az egyes szakterületek művelői számára.
1. A tagosításról és a tagosított birtok elrendezése és míveléséről. A legújabb törvényekhez, hazánk viszonyaihoz és a nép jelleméhez alkalmazva. Pest, 1853.
2. Vinczellérek könyve, avagy a szőlőmívelés s borkezelésnek legalaposabb módja. A növény és vegytan szabályai szerint gyakorlatilag előadva. I. kötet. Pest, 1856.
3. Cselédbarát. A cselédek erkölcsi állapota javítására és értelmi kifejlődésére czélzó mulatva oktató könyv. Szombathely, 1856.
4. A szőlőmívelés és borkezelés ujabb elvei. Pest, 1860.
5. Borászati vegytan röviden s népszerűen előadva. Pest, 1858. (Németűl Wohl Ágost által ford. Bécs. 1860.)
6. Borászati szótár. Pest, 1861.
7. Hangok a Renanismus ellen. Pest, 1864.
8. Gyakorlati útmutatás, miként kell eljárni a szőlődézsmaváltság keresztülvitelénél a feleknek, jogbirtokosoknak és községelőljáróknak. Pest, 1869.
9. Magyar polgári jogok és kötelességek rövid ismertetése. Kérdések és feleletekbe foglalva a falusi népiskolák számára. Pest, 1872. (2. kiadás a legújabb törvények alapján. Bpest, 1877. 3. kiadás, 1880. 4. k. 1890. Pest.)
10. Az uj szolgabirói hivatal kézikönyve. Hivatkozva idevonatkozó törvényekre és rendeletekre, irománypéldákkal és gyakorlati utasítással ellátva. Pest. 1872.
11. Igaz-e Darwin tana az ember eredetéről? és mit mond a tudomány Darwin állításaira. Pest, 1873.
12. Ötvennégy év Hontvármegye történetéből 1820-tól 1874-ig. Vácz, 1875–1883. Két kötet.
13. Népszerű magyarázata a földadó szabályozására vonatkozó 1875. VII. t.-cz.-nek, egyszersmind példákkal ellátott útmutatás a kataszteri munkálatoknál érdekelt gazdák stb. számára. Bpest, 1875.
14. Borászatunk reformjai. Igénytelen fejtegetése azon módoknak és eszközöknek, melyek által hazánk szőlőseinek jövedelmét nagyban lehet szaporítani és borászatunk előhaladását biztosítani. A szőlőmívelés uj rendszere. A tudomány útmutatása után és 40 évi tapasztalatok alapján. Vácz, 1879.
15. Naplótöredékek egy falusi lelkész hátrahagyott irataiból. Vácz, 1881.
16. Gazdasági mellék iparágak és a gazdasági háziipar népszerű ismertetése gyakorlati útmutatással. Különös tekintettel a falusi nép viszonyaira. Koszorúzott pályamű. Vácz, 1884. (2. kiadás. Bpest, 1888.)
16. A szőlő mint kincsbánya. Bpest, 1888.
17. Kisbirtokosok kátéja, útmutató miként boldogulhatnak és mily módon juthatnak jóléthez. Bpest, 1889.
18. A gyümölcs értékesítése. Gyakorlati útmutatás, miként kell az érett gyümölcscsel bánni, gyümölcsöt aszalni, gyümölcsbort csinálni… Bpest, 1889. (Falusi Könyvtár 34.)
19. Az előhaladt borkezelés és pinczegazdászat ismertetése és útmutatás a szüretelés, mustkezelés, a homoki borok tökéletesítésére… nézve. Bpest, 1889. (Falusi Könyvtár 35.)
20. Védekezés a filloxera és a szőlőgomba ellen és a bortermelés folytatásának módja. Gyakorlatilag előadva. Bpest, 1890.
Lelkesen támogatta a településfejlesztési törekvéseket, közte számos építkezést, felújítást. A Honti Fiókgazdasági Egyesület alapítója, valamint az ipolysági kaszinó igazgatói székét is betöltötte. Városunkhoz fűződő kapcsolata több szálon bontakozott ki. A török hódoltságot követő évtizedekben Dorogon újra lábrakapott a szőlőtermesztés és a borkészítés. A XVIII.–XIX. században már jelentős számú és igényes kivitelezésú pincesorokkal is büszkélkedhetett településünk. Gyürky a dorogi gazdáknak is nyújtott segítséget és élete utolsó tíz évét részben itt is töltötte. Ehhez az is hozzájárult, hogy rokonai is éltek Dorogon. A neves és fáradhatatlanul tenni akaró szakember munkásságát már életében is több elismerés, kitüntetés jutalmazta. Többek között a szent Sylvester-rend vitéze, a német lovagrend Mária-kereszt tulajdonosa, a szent István-társulat örökös alapító tagja, a győrvidéki s hevesmegyei gazdasági egyesületek, valamint a bajor frauendorfi Praktische Gartenbau-Gesellschaft tiszteletbeli tagja volt. Életének 74. évében Dorogon hunyt el, természetes halállal. A gyászjelentés szerint végelgyengülésben, békében adta vissza testét és lelkét a Teremtőnek. Szülőhelyén lévő családi sírboltban alussza örök álmát. Életpályájával, munkásságával kiemelkedő szolgálatott tett a hazának, egyben a nemzet számára és joggal tartják számon a XIX. század magyar történelmének legjelesebb személyei között. Gyürky Antal emlékét Dorogon is igyekeztek tisztelettel megtartani. Számos helytörténeti kiadvány feldolgozta munkásságát, monográfiáját, azonban a város még bőven adós a méltó emlékállítás terén. Emléktáblát, köztéri elnevezést feltétlen megérdemelne az utókortól.
Emléktábla a szülőhelyén álló egykori Gyürky kúria falán (forrás: Emléktáblák, emlékhelyek tájainkon IV. – Felvidék.MA)
Borítókép: A Gyürky család címere és Gyürky Antal portréja (forrás: Címerhatározó/Gyürky címer hu.wikibooks.org online, valamint a portré a Vasárnapi Ujság 1954–1960 – epa.oszk.hu online )
A fotómellékletben szereplő könyvborítók a Gyürky Antal könyvei a bookline.hu online oldalról származnak.
Felhasznált irodalom
- Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon I–II. – Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
- Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911.
- Solymár Judit–Kovács Lajos: Dorogi Lexikon, Dorog, 2008.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái – Arcanum (www.arcanum.com)
Szabó Gyula
