Lieber Tamás „Mesélő tájak és formák – Egy fotó és ami mögötte van” című sorozatának ötvenhetedik részében a Lofoten-szigetekkel ismerkedhetünk meg.
Az Észak-Norvégiában elterülő Lofoten-szigetcsoport a természeti szépségekben tobzódó skandináv államon belül egyfajta esszenciális élményt kínál az ide látogatóknak. Az Atlanti-óceánban sűrűn egymás mellett elhelyezkedő szigetek többségét hidak kötik össze egymással, de magával a szárazfölddel is, ahonnan autónkkal szinte észrevétlenül siklunk át ebbe a csipkés hegyláncok, fehér homokos parti lapályok, valamint fjordok által díszletezett világba.
A Tromsø városátol délnyugatra, 1227 négyzetkilométeren terpeszkedő szigetcsoport hozzávetőleg 300 kilométer hosszan nyújtózkodik a Norvég-tenger végtelenjébe. Fővárosa a 4800 főt számláló Svolvær. A halászati feldolgozóiparáról nevezetes település több ezer tőkehaltestet (a fejeket másutt lógatják) függesztő állványai hálás témát szolgáltatnak a fotósoknak, csakúgy, mint a városka fölé emelkedő Fløya-hegyről kínálkozó impozáns panoráma (ezt mutatja be fotónk is). Nem véletlen, hogy a bakancsos turisták egyik legkedveltebb programja az 590 méteren lévő kilátópont felkeresése (hasonló élményt kínál nem mellesleg a kicsit délnyugatabbra található, Reine fölé magasodó Reinebringen is).
A Fløya felkeresése jó kondíciót kíván, hiszen láncos kapaszkodókban sincs hiány, amit a magasság rövid távon történő leküzdése indokol. Ugyanakkor itt is megtaláljuk az úgynevezett „serpalépcsőket”. Ez nem elírás, Norvégiában ugyanis számos kilátópontot Nepálból ideutaztatott serpákkal építettnek ki. A festői Fløya a sziklamászók számára is kedvelt terep, ők többnyire az emblematikus sziklatűk megmászása miatt érkeznek. Az „egyszerű” turisták azonban be kell, hogy érjék egy vékonyka kőhídra történő kimerészkedéssel, amely kellő adrenalinlöketet adhat a túrakör végigjárásához, és végső soron nagyszerű felvezetést a továbbiakban ránk váró lofoteni kalandokhoz.
A cikkben szereplő fotót 2019 nyarán készítettem.
Lieber Tamás
