1985. május 22-én a Bernabeu stadionban került sor az 1984–1985-ös UEFA kupasorozat döntőjének visszavágójára, ahol a Videoton egy góllal legyőzte a házigazda Real Madrid csapatát és végül ezüstérmet nyert. Magyar csapatnak azóta sem sikerült ezt a kimagasló teljesítményt megismételnie. Nem csak a döntőbe való jutás ténye, hanem az odáig vezető út is maga a diadal volt. Ennek a páratlan eredménynek egyik főszereplője a dorogi Szabó József volt, a fehérváriak akkori csatára, aki egyben kimagasló egyéni teljesítményével járult hozzá csapata sikereihez.
Még a magyar labdarúgás legdicsőbb időszakában sem fordult elő gyakran, hogy egy honi csapat a legrangosabb kontinensviadalok során a döntőig jusson, az 1971-ben indult UEFA kupa történetében pedig egyetlen példa sem volt rá. Így aztán a fehérvári csapat teljesítménye hatványozottan felértékeli az önmagában is kiemelkedő eredményt. A Videoton akkori csapatának valamennyi játékosa egyenként is nagyszerű labdarúgó volt, azonban a sikert nem kis mértékben a kiváló csapatszellemnek is köszönhette. A remekül felkészített gárda külön erényként nagyszerű kondícióban, kifogástalan erőnléttel volt felvértezve, amely mentálisan is erősnek bizonyult. Minden játékos tudása legjavát adta és ebből a fantasztikus teljesítményből is kiemelkedettt Szabó József szerepe, aki kilenc alkalommal talált be az ellenfelek kapujába, így a csapat legeredményesebb labdarúgója is lett, egyben a torna gólkirálya.
Szabó József a Dorog ifjúsági csapatában a felső sorban balról az ötödik 1974-ben
Szabó József Dorog szülötte, aki 1956. január 31-én látta meg a napvilágot. Kisgyerekként is nagy érdeklődést mutatott a foci iránt és 10 évesen a dorogi kölyök csapatba került. A példa adott volt számára, ugyanis két testvérbátyja, István és Gyula szintén a dorogi egyesületben kergették a labdát. A különböző korosztályos csapatokat végigjárva a dorogi ifiben testvéreivel csapattársak voltak. Mindkét fivére kimagasló tehetségnek számított, mégis a sors úgy hozta, hogy egyikük sem lett hivatásos sportoló, csak a dorogi tartalékcsapatig jutottak. A Dorogon csak Campónak becézett Józsi viszont nem állt meg és 1974-ben a felnőtt csapat keretébe is bekerült. A Dorog éppen akkor esett ki az NB I-ből és a következő 1974–1975-ös bajnoki évadban az NB II-ben debütált. Legelső bajnoki mérkőzésére az Oroszlány elleni gól nélküli döntetlennel zárult találkozón került sor, 1974. november 10-én. Első gólját a Ganz Mávag elleni 2–0-ás győzelem alkalmán szerezte.
19 évesen a Dorog felnőtt csapatának játékosaként
A következő idényben a csapat egyik vezéregyénisége lett, ontotta a gólokat és 1976 nyarán visszajutottak az élvonalba. Még NB II-es csapatként a nyolcaddöntőben kiverték a Ferencvárost a Felszabadulás kupából. A 3 : 0 arányú győzelmükből két góllal vette ki részét és az NB I-es rajtot megelőző Tisza kupa-küzdelmek során ugyancsak kétszer volt eredményes a Békéscsaba és a Diósgyőr ellen. Kiváló egyéni adottságokkal rendelkezett és mindennel fel volt vértezve, ami a vérbeli csatárt jellemez. Gyorsasága, robbanékonysága mellett kiszámíthatatlan húzásaival rendre meglepette az ellenfél védőit. Külön erénye volt a kimagasló fejjátéka és gólérzékenysége. A nagyszerű képességeit pedig emelte, hogy roppant szerény, alázatos játékos volt, nagy szívvel és lelkes hozzáállással. Nem véletlen, hogy nemcsak a pályán nyújtott teljesítménye végett, hanem emberileg is hamar a dorogi drukkerek egyik fő kedvence lett.
A Dorog csapatában 1976-ban (forrás: Képes Sport)
Az újonc Dorognak nem sikerült kivívnia a bentmaradást a legjobbak mezőnyében és 1977 júniusában kiesni kényszerült. A hazai közönség előtt viszont emlékezetesen búcsúztak, miután az év legnagyobb meglepetését okozva, a bajnokaspiráns Újpesti Dózsát 2–1-re legyőzték. Mindkét dorogi gólt Szabó szerezte. Még dorogi játékosként az akkori szövetségi kapitány, Baróti Lajos meghívta a válogatott-keretbe. A dorogiak kiesését követően szinte valamennyi NB I-es csapat le akarta igazolni, közte több nagynevű fővárosi klub is, ám végül a Videoton mellett döntött. Ebben nagy szerepet játszott, hogy vidéki fiúként és tiszta lelkületű ifjúként egy másik vidéki egyesülettel jobban tudott azonosulni. Ezen felül nem egészen idegen, vagy ismeretlen közegbe került, ugyanis két egykori dorogi játékos, akik előtte játszottak a fehérvári csapatban, már szerezhettek tapasztalatokat. Köztük a legendássá vált Csóri László, aki a fehérvári klub legkorábbi időszakában volt a csapat tagja, majd onnan igazolt Dorogra és pályafutása a bányászgárdánál teljesedett ki, ahol 17 éven át játszott, utána pedig szakvezetőként és edzőként szolgálta a dorogi klubot. A másik pedig a névrokon Szabó István. A kiváló kapus lett a legendás Ilku István utóda a dorogi kapuban, ám két évadot követően a Videoton bejelentkezett érte és leigazolta. Fehérváron közel egy évtizedet töltött és a két Szabó éppen váltotta egymást. A kapus visszatért Dorogra, a csatár pedig megkezdte pályafutását a Fejér megyei székhelyen.
A válogatott-keret tagjaként 1977-ben (forrás: magyarfutball.hu)
Új csapatában gyorsan beilleszkedett és hamarosan oszlopos tagja lett a Vidinek. Évadról–évadra termelte a gólokat, s az első osztály legeredményesebb csatárai közt szerepelt, sőt az 1983–1984-es évadban gólkirályi címet is szerzett 19 találatával. Csapatával két alkalommal a dobogón végeztek, mindkétszer bronzérmet nyerve, egy ízben pedig magyar kupadöntősök is voltak, de az Újpesttel szemben alulmaradtak. Az 1983–1984-es évadot követően szerzett bronzérmükkel egyben jogot nyertek az UEFA kupában való induláshoz, amely 1984 szeptemberében vette kezdetét. Akkor még talán a legelvakultabb szurkolók sem sejthették, micsoda sorozat veszi kezdetét, amely a következő év május derekáig tart. Nemzetközi porondon sok futballrajongó talán csak alig–alig, vagy egyáltalán nem hallott a Videotonról, viszont hamarosan világszerte megtanulták nevét.
A Videoton játékosaként a kupasorozat idején (forrás: Fehérvár.hu)
Az első körben a neves csehszlovák együttest, a Dukla Praha csapatát kapták ellenfelül. A számos válogatottat is soraiban tudó Dukla ellen sem feltétlen a Videoton számított az esélyesnek, de mindenki bízott abban, hogy legalább a második fordulóig sikeresen talpon marad a csapat. Az első találkozóra Fehérváron került sor 1984. szeptember 18-án. A hazaiak Szabó góljával 1 : 0 arányban győztek, így előnyből várhatták a prágai visszavágót. A magyar gárda korántsem bunkerfocira rendezkedett be az október 2-án lejátszott visszavágón a minimális előny megtartása érdekében, hanem bátran játszott és legalább annyi lehetősége akadt a gólszerzésre, mint ellenfelének. Az első játékrész legnagyobb helyzete a Videotonnak volt, amikor Májer került ziccerbe, de a védők felszabadítottak. Férfias és kiélezett küzdelemben végül gól nélküli döntetlenre végezve, sikerrel vették az első fordulót. Szabó aranyat érő találata mellett Koszta kapus bravúrjai is nagyban segítették a továbbjutást.
A Dukla játékosainak gyűrűjében sziporkázik a legelső meccsen (forrás: Fehérvár.hu)
A második fordulóban pedig már egy igazi klasszist, mondhatni sztárcsapatot kaptak a fehérváriak, mégpedig a francia Paris Saint-Germain képében, amely az első körben a skót Heart of Midlothian FC csapatát ejtette ki 6–2-es összesítéssel. A rendkívül erős keretéből is első sorban Dominique Rocheteau számított a legismertebb játékosnak, aki korábban három egymást követő világbajnokságon is szerepelt, valamint éppen 1984-ben Európa-bajnokságot nyert francia válogatott kiemelkedő támadója volt. 1978-ban az argentin vb-én gólt is szerzett ellenünk a csoportmeccsek során. A világhírű Parc des Princes stadionban – amely a francia válogatott elsőszámú otthona is egyben -, október 24-én csaptak össze elsőként. A Videoton alaposan meglepte a házigazdákat. Szabó már az első percekben szemfülesen szerzett labdát az ellenfél térfelének közepén, amellyel végignyargalt és a kapust is kicselezve, a hálóba gurított. Még fél óra sem telt el a mérkőzésből, amikor Szabó duplázott. Egy remek támadás során Májer jobbról ívelt középre és Szabó három francia védő gyűrűjéből is magabiztosan fejelt védhetetlenül a kapuba. A második félidőben is folytatódott a magyar góltermés. A változatosság kedvéért, ezúttal Csongrádi duplázott. Előbb Májer jobb oldalról való remek centerezését lőtte a kapuba, majd Burcsa ugyancsak a jobb szélről történt ragyogó beadását előrevetődve fejelte a léc alá. Hogy mégsem vaskos kitütés lett a vége, arról a fentebb már méltatott Rocheteau gondoskodott, aki a hajrá peceiben kétszer is betalálva szalonképesebbé tette a franciák kínos vereségét.
Gólöröme a párizsiak ellen (forrás: Fehérvár FC.hu)
November 7-én rendezték a visszavágót, ahol Burcsa és Szabó góljaival már 2–0-ra ment a magyar gárda és úgy tűnt, hogy meg sem állnak megint legalább egy négyesig a teljesen lelombozódott, szétesett francia riválissal szemben, ám a stadionra ereszkedő egyre sűrűbb köd miatt a játékvezető a második játékrész közepén félbeszakította a találkozót. A kötelező várakozást követően sem javultak a látási viszonyok, így lefújta a mérkőzést. Sejteni lehetett, hogy a Szövetség elfogadja az eredményt, vagy a hiányzó bő 20 percet lejátszatja, végül a teljes meccs megismétlése mellett döntöttek, amelyet melegében, másnap meg is kellett ejteni. Mivel három a magyar igazság, úgy a Videoton harmadszor is legyőzte nagynevű ellenfelét, mégpedig Májer góljával 1 : 0 arányban, így kettős győzelemmel, 5–2-es összesítéssel már a harmadik körre készülhetett a fehérvári legénység.
Újabb Szabó gól (forrás: Fehérvár FC.hu)
Ismét egy nagynevű, egyben egy igen kellemetlen stílusú vetélytárssal, a jugoszláv Partizán Belgárd együttesével sorsolták össze a magyar gárdát. A Partizán a máltai Rabat Ajax elleni kettős győzelemmel, 4–0-ás összesítéssel lépett túl az első körön, majd azt követően az angol Queens Park Rangers csapatával szemben 6 : 6 arányú döntetlen állás született. Mindkét fél a hazai meccsét nyerte, azonban az idegenben szerzett góllal a jugoszlávok mehettek tovább. Az első találkozóra Fehérváron november 28-án került sor. Valóságos parádé kerekedett, ahol az egyébként kiválóan játszó Partizán kiütéses vereséggel távozott. A meccs Szabó lévén egyéni csúcsot is hozott, ugyanis a csatár klasszikus mesternégyest jegyzett azon a mérkőzésen. Egyet az első, további hármat pedig a második játékrészben szerzett. Negyedik találata után hangzott el az örömködő Gulyás László riporter részéről, az „Hát te szobrot kapsz Székesfehérváron!” azóta klasszikussá vált megállapítása. Az i-re a pontot Májer tette fel, aki egyéni játékot követően lőtt mesteri gólt, beállítva az 5–0-ás végeredményt. A december 12-én lejátszott visszavágón Belgrádban ugyan 2–0-ra nyertek a jugoszlávok, de 5–2-es összesítéssel megérdemelten jutott tovább a magyar gárda immár a legjobb nyolc közé kerülve.
A belgrádiak rémálma, a tarthatatlan magyar csatár (forrás: Fehérvár FC.hu)
A kupasorozat már a következő esztendőben folytatódott a negyeddöntőkkel. Az eddigi legnagyobb név, a félelmetes Manchester United várt a fehérváriakra. Az angol gárda az első körben éppen a Rába ETO ellenében jutott tovább 5–2-es összesítéssel, majd a holland PSV Eindhovent búcsúztatták 1–0-ás összesítéssel, a nyolcaddöntőben pedig a skót Dundee Uniteden is túlléptek 5 : 4 arányban. Az angol gárda veretlenül várta a Videotonnal szembeni megmérettetést. Az első meccsre Manchesterben került sor, ahol a házigazdák irányítottak, szereztek is két lesgólt, majd végül a 60. percben esett fejesgóllal tudtak csak nehezen nyerni 1–0-ra. Az egy gólos hátrányt hamar ledolgozták a fehérváriak a március 20-i visszavágón. Még 20 perc sem kellett, amikor egy 18 méterről megítélt szabadrúgást Szabó átlépett és Wittmann nagy erővel lőtte meg, úgy, hogy a labda a védőkön megpattanva a sáros, mélytalajú pályán védhetetlenül kötött ki a bal alsó sarokban. Izgalmas volt a folytatás és sokszor Disztl kapus bravúrjai is kellettek az előny megtartásához. Végül a 11-esek döntöttek, amely során a hazaiak részéről Szabó vállalkozott első lövőként, amely hallatlan lelkiteherrel is jár, de vállalta és be is lőtte. A harmadik körben hibáztak az angolok és az ötödik magyar játékos már eldönthette volna a továbbjutást, ám Gömöri a kapu mellé lőtt. A hatodik angol végrehajtó büntetőjét Disztl Péter megfogta, a túloldalon Vadász viszont bevágta, így nagy izgalmak után a Videoton a négy közé jutott.
Valóságos diadal a Partizán ellen (forrás: Fehérvár FC.hu)
Az elődöntőben a szarajevói Željezničar következett, mégpedig előbb hazai környezetben. A bosnyák csapat az első körben a bolgár FC Slivent búcsúztatta (5–3) majd a svájci FC Siont (3–2), ezután a román Craiova ellen (4–2) és végül a Dinamo Minszk ellenében 3–1-es összesítéssel jutott a négy-közé. Április 10-én a megszokott teltház előtt fantasztikusan kezdtek a fehérváriak, akik még az első 10 percen belül Burcsa szép fejesgóljával nyitották a sort, majd alig több, mint 10 perc elteltével Wittmann mesteri indítással hozta tökéletes helyzetbe az előre húzódó Disztl Lászlót, aki védő létére csatárokhoz méltó biztonsággal értékesítette a ziccert. Azonban még ki sem örvendték magukat a hazaiak és az eufóriában úszó drukkerek, a vendégek egy elkerülhető góllal gyorsan szépítettek. Szabó ezúttal nem szerzett gólt, bár az első félidőben két fejese is csak centikkel kerülte el a kaput, viszont a második félidőben gólpasszal járult hozzá a harmadik hazai gólhoz. Egy előre ívelést remekül csúsztatott Vadász elé, aki kapásból rászúrta és fantasztikus találatot szerzett.
A Vidi veszélyezteti a Manchester kapuját (forrás: valogatott.blog.hu)
A visszavágó április 24-én meleg pillanatokat okozott. Az első meccsen is veszélyesen és bátran támadó kiváló szarajevóiak otthon még félelmetesebbek voltak. Már az 5. percben betaláltak egy kapu előtti kavarodást követően, de sokáig nem változott az eredmény. A második játékrészben a Videoton előtt is adódott gólszerzési lehetőség, de előbb Vadász nagy helyzetben bizonytalankodott, majd Csongárdi eresztett meg egy löketet, amely nem sokkal kerülte el a kaput. A hazaiak nyomása fokozódott és több nagy helyzetük is akadt, de vagy Disztl védett remekül, vagy némi szerencsével célt tévesztettek a próbálkozások. S milyen a kapus sors, a kiválóan teljesítő Disztl egy beadást kiejtett és a hazaiak egyből büntettek, ledolgozva a kétgólos hátrányukat. Két perccel a vége előtt egy szép támadást követően az előre húzódó Csuhay lövése talált utat a kapuba, amely visszahozta a Fehérvárt, s mivel több gól nem született, végül 4–3-as összesítéssel a magyar csapat jutott a döntőbe.
Fehérvári öröm a szarajevóiak elleni hazai mérkőzésen (forrás: Magyarfutball.hu)
Hatalmas érdeklődés és várakozás előzte meg a döntőt, amely a szabályok értelmében ugyancsak oda–visszavágó alapon történt. A sorsolás úgy hozta, hogy az első összecsapásra Fehérváron került sor május 8-án. A rendkívüli örömök közepette baljós előjelként a Vidi elég tartalékosan tudott csak felállni, ráadásul éppen a támadó szekciója gyakorlatilag kiesett, részben sérülések miatt, míg Szabó a begyűjtött sárga lapjai miatt nem léphetett pályára. A világhírű Real Madrid ellen ez hatványozottan csökkentette az eselyéket. Rendezhették volna a Népstadionban a találkozót, ahol kétszer annyian fértek volna be, mint a Sóstói stadionban, viszont a játékosok ragaszkodtak a saját környezetükhöz. Ugyan a spanyol gárda – amely az oszták Wacker Innsbruck (5 : 2), a jugoszláv NK Rijeka (4 : 3), a belga Anderlecht (6 : 4), az angol Tottenham (1 : 0) és az olasz Inter (3 : 2) csapatain átlépve került a döntőbe -, megnyerte az első meccset, de a fehérváriak nem játszottak alárendelt szerepet. Az első játékrész 32. percében jutottak vezetéshez a spanyolok és a második félidő ugyancsak 32. percében újabb gólt értek el. Az utolsó percben pedig lesgyanús pozícióból az argentin Valdano állította be a végeredményt, amellyel szinte el is dőlt a kupa sorsa. A vereség ellenére is kijárt az ünneplés a fehérvári labdarúgók részére, akiket a lelkes közönség elismerése és szeretete fogadott a lefújást követően is.
A döntő első mérkőzésén a Sóstói stadionban a két csapatkapitány, Végh Tibor és Santillana (forrás:Fehérvár FC.hu)
A május 22-én Madridban rendezett visszavágó már csak formaságnak ígérkezett, azonban szerencsére egyik csapat sem így vélte, ezért is egy igazán lendületes, élvezetes meccs kerekedett kettejük párharcából 97 ezer néző előtt a Bernabeu stadionban. A hazaiak saját környezetükben is győzni akartak, s ennek megfelelően rögtön az elején rohamozni kezdtek és máris volt pár meleg pillanat a Disztl kapujánál, viszont a másik oldalon pedig Májer került kecsegtető helyzetbe, jelezve, a Videoton sem éri be a tisztes helytállással. A 6. percben 11-eshez jutott a királyi gárda, azonban Valdano büntetőjét Disztl nagyszerű vetődéssel hárította. A második játékrészben sem apadt az iram, mindkét fél gólratörően játszott. Szabó egy remek beadást követően előrevetődve fejjel vette be a madridi kaput, azonban sajnos lesállát jelezve, érvénytelenítették a gólt, mint ahogy a másik oldalon is nem sokkal később a hazaiak találatát. A hajrá perceiben tetszetős támadás végén Májer parádés kapáslövése talált utat a hazaiak kapujába, amelyre csak egy újabb szabálytalan találattal tudtak válaszolni a vendéglátók, így hatalmas meglepetésre, ám cseppet sem érdemtelenül a fehérváriak a visszavágót megnyerték. Utólag főleg lehetett sajnálkozni az első meccsen született gólarány miatt, no meg, hogy sosem fogjuk megtudni, mit hozott volna, ha történetesen a legerősebb összeálításában játszhatnak Kovács Ferenc tanítványai. Mindent egybevéve is a legnagyobb elismerés illette a csapatot a döntőben nyújtott teljesítményéért is, nem beszélve a teljes kupasorozatról. Ezen felül a Videoton egy maratoni világrekordot is ledöntött, ugyanis a Real 12 éve tartó hazai veretlenségi sorozatát törte meg. A legtöbb csapat itt nem csak elvérzett, de gólokat kaptak, sokszor nem is keveset. A magyar gárda ellen viszont gólképtelenek voltak. A madridi közönség a magyar játékosokat is éljenezte, s valódi fieszta hangulat uralkodott a lefújást követő éremosztó alkalmán is. A fehérváriak tiszteletkört futottak a spanyol durkkerek vastapsának közepette.
A Videoton csapata a madridi döntőben. Felső sor balról: Disztl Péter, Szabó József, Csuhay József, Novath György, Disztl László, Végh Tibor. Elől balról: Májer Lajos, Vadász Imre, Burcsa Győző, Horváth Gábor, Csongrádi Ferenc (forrás:szekesfehervar.hu).
A Videoton igazi vidéki csapat volt, hiszen valamennyi játékosa vidéki településen született és a kupasorozatot megelőzően is vidéki klubokban játszottak. A kupahős labdarúgók, zárójelben születési helyükkel: Borsányi István (Szombathely), Burcsa Győző (Kaposvár), Csongrádi Ferenc (Apácatorna), Csuhay József (Eger), Disztl László (Baja), Disztl Péter (Baja), Faddi Máté (Kiskunhalas), Gömöri Ottó (Hatvan), Gyenti László (Székesfehérvár), Horváth Gábor (Kisláng), Koszta János (Sajószentpéter), Májer Lajos (Sárbogárd), Novath György (Székesfehérvár), Palkovics István (Sárospatak), Szabó József (Dorog), Vadász Imre (Előszállás), Vaszil Gyula (Siófok), Végh Tibor (Széksefehérvár), Wittmann Géza (Polgárdi). A kupasorozat során valamennyi ellenfelét le tudta győzni, a párizsiakat ráadásul oda-vissza. A döntőig vezető út során minden csapat elvérzett Fehérváron, s mindössze egyetlen gólt kaptak odahaza, azt is az elődöntőben. 19 alkalommal zörgették meg a vetélytársak hálóját úgy, hogy egyetlen ellenfél sem úszta meg kapott gól nélkül. Bár a PSG elleni félbeszakadt meccs két góljukat hivatalosan nem számítják be az érvényes találatok közé, mint ahogy a Manchester elleni 11-es párbaj találatait sem, azonban ezúttal az alábbi felsorolásból márcsak a teljesség kedvéért sem hagyhatom ki, ahol időrenden idézem fel a fehérvári gólszerzőket:
Szabó, Szabó, Szabó, Csongrádi, Csongrádi, Burcsa, Szabó, Májer, Szabó, Szabó, Szabó, Szabó, Májer, Wittmann, Szabó (11-es pb), Burcsa (11-es pb), Végh (11-es pb), Wittmann (11-es pb), Vadász (11-es pb), Burcsa, Disztl L., Vadász, Csuhay, Májer.
Kovács Ferenc vezetőedző a Vidi kispadján (forrás: molcsapat.hu)
A csapat mestere Kovács Ferenc vezetőedző volt, az egyetlen fővárosi születésű, aki kiváló labdarúgóként egész játékos pályafutását az MTK csapatában töltötte. A válogatott keret tagja is volt az Aranycsapat idejében és egy alkalommal, 1955-ben szerepelt a válogatottban a Svédország elleni 4–2-es győztes mérkőzésen. Ezt követően az olimpiai csapatban további öt alkalommal lépett pályára címeres mezben és az 1960-ban rendezett olimpián Rómában a bronzérmet nyert csapat tagja volt. Edzőként vezette az MTK, az Eger, a Videoton és a Vasas csapatát, majd a válogatott szövetségi kapitánya lett 1978 és 1979 között. Azt megelőzően Baróti Lajos munkáját segítette a válogatott kispadján, részt vett az argentinai világbajnokságon is. A válogatottságot követően a Debrecen edzője lett, majd közvetlenül ezután tért vissza Fehérvárra, a Videotonhoz 1983-ban. Vezetésével bajnoki bronzérmesek lettek és elindulhattak az UEFA kupa sorozatában. A kiváló kupaszerepléssel párhuzamban megismételték az előző évi dobogós helyezésüket. Szaktudása és tekintélye nagyban hozzájárult a csapat sikereihez.
Egykori dorogi játékos társaival egy nosztalgia találkozó alkalmával Dorogon, az első sorban balról a második.
40 év elteltével sem halványul az egykori dicsőség fénye, sőt értéke egyre csak nő, hiszen azóta sem sikerült egyetlen hazai csapatnak mégcsak megközelítenie sem az európai kupa döntőjét. Sajnálatosan napjainkban a csapat egykori állománya már nem teljes. A játékosok közül Májer Lajos tragikus közúti baleset áldozata lett 1998-ban, majd Horváth Gábor hunyt el 2019-ben és egy évvel korábban távozott a kiváló edző, Kovács Ferenc is. A Videoton nagyszerű példával járt elő és teljesítményükre a fehérváriak mellett méltán lehetnek büszkék országszerte az emberek és kiemelt büszkeséget érezhetnek a játékosok szülővárosai, nevelő klubjai egyaránt. Szabó Józsefet is igyekeznek Dorogon és a térségben is megkülönböztetett tiszteletben és szeretetben tartani, amely kölcsönös, hiszen az egykori jeles játékos is mélyen a szívébe zárta szülővárosát és anyaegyesületét. Nagyszerű eredményeit követően egy ízben visszatért játékosként a Dorog csapatába és egy nagyszerű évadot tudhatott maga mögött az akkor NB III-ban szereplő gárdával, amellyel kiharcolták az NB II-es tagságot. Campó akkor is szórta a gólokat. 32 mérkőzésen 34 alkalommal volt eredményes. Az otthont számára Fehérvár és Dorog egyaránt jelenti, mint ahogy szívében is együtt foglal helyet a Videoton és a Dorogi AC.
Borítókép: A csapatok kivonulása a kezdéshez a madridi döntőben. Sötét mezben a Videoton játékosai (forrás: Fehérvár FC.hu)
Szabó Gyula
