Ma kerek nyolc évtizede annak, hogy a Dorogi Bányász egykori kiválósága, a Dorogi FC Örökös Tagja, egyben Dorog város köztiszteletben álló kiemelkedő közéleti személyisége 1945. április 14-én, Pozsony városában megszületett. E jeles alkalomból tisztelettel és szeretettel köszöntjük és az alábbi életrajzi összegzéssel igyekszünk felidézni életének legfontosabb mérföldköveit (az öt évvel ezelőtti cikkem frissített, bővített változata).
A II. világháború végnapjai zajlottak és az 1938-as Bécsi döntéssel visszatért egykori koronázási székhelyünk, Pozsony még Magyarországhoz tartozott, amikor meglátta a napvilágot. A történelem viharos évei elrepítették szülővárosából és igen fiatalon vált dorogivá, ahol a labdrúgás határozta meg ifjú éveit. 1962-ben már a felnőtt csapat kereténél számoltak vele, mellette pedig magyar ifjúsági- és utánpótlás válogatott is volt. Élete legelső felnőtt bajnoki mérkőzésére 1963. augusztus 25-én, hazai pályán került sor a Diósgyőr elleni 1–0-ás dorogi győzelemmel végződött találkozón. Mindössze 18 éves volt, amikor minden idők legkiválóbb, legeredményesebb dorogi csapatában, a Dorogi Aranycsapatban játszhatott, mégpedig olyan emblematikus labdarúgókkal, mint Ilku István, Lakat Jenő, Lévai István, Prohászka János, Fellegi István, Pálmai Sándor, Szűcs Lajos, Karába János, Monostori Tivadar, Kertes László, Varga János, Takács Tibor, Szuromi Antal, Lakics Balázs, vagy éppen Csóri László. Edzője, Buzánszky Jenő volt.
Az MTK ellen 2 : 0 arányban diadalmaskodó dorogi csapatban, alul, a jobb szélen, 1964. július 26-án
Az akkori Dorogi Bányász az ország legjelentősebb egyesületeinek egyikének számított. Az ifjú Bartalos legelső bajnoki évadja sporttörténelmi jelenetősséget is hozott, ugyanis a háborút követően először tudott vidéki csapat bajnoki címet elhódítani, nevezetesen a Győri ETO. Egyben ez a bajnoki cím még mindig csak a második volt a magyar labdarúgás történetében, hiszen pontosan 20 évvel korábban a Nagyváradnak sikerült ez a kiváltság első ízben. A győriek hatalmas sikerében, egyben ebben a jelentős sporttörténeti eseményben a dorogiaknak oroszlánrészük volt. A zárófordulóban a bajnoki cím fő városmányosát, a Ferencvárost legyőzték, pedig a nagynevű fővárosi alakulatnak egy döntetlen is elegendő lett volna a bajnokság megnyeréséhez.
A Haladás elleni bajnokin veszélyezteti az ellenfél kapuját a hetvenes évek elején (forrás: Képes Sport)
Már a legkorábbi időktől kezdve belopta a szurkolók szívébe is magát és a közönség egyik fő kedvencévé vált. Nem csak kiváló futballista erényekkel rendelkezett, de egyéniségével is hamar megszerették. Posztját tekintve balszélső volt, felvértezve a szerepkört betöltő klasszikus játékos minden erényével. Villámgyors, robbanékony, dinamikus, kiváló beadások, valamint mentálisan is mindig friss észjáték, s nem utolsó sorban a sportszerűség együttesen jellemezték. Hamarjában ragadt rá a kedves Egér becenév. Aktív labdarúgóként 15 éven át a Dorog meghatározó, oszlopos tagjaként mintegy 500 alkalommal viselte a Dorog-mezét hivatalos mérkőzésen, ebből 350 alkalommal bajnoki találkozón, mely során 31-szer szerzett gólt. Ezzel minden idők második legtöbb bajnokiját jegyzi a klubnál, megelőzve a szintén kimagaslóan sokszor szerepelt Tóth Gyulát és Buzánszky Jenőt is. A csapatban elfoglalt helye és közösségi vezetői erényének köszönhetően többször volt a csapat kapitánya is. Legelő gólját a Pécsi Dózsa ellen szerezte a 3 : 3-as döntetlennel zárult mérkőzésen.
A Dorog vezéregyénisége, kapitánya, a jobb oldalon, közvetlenül a játékvezetők mellett az 1973–74-es évadban
Nagy álma is hamar teljesült, ugyanis ifjú labdarúgóként minden vágya az volt, hogy egyszer az ő góljával nyerjen a dorogi csapat, mégpedig idegenben. Erre 1965. május 30-án Győrben, az ETO elleni győzelem alkalmán került sor. Pályafutása máris az első években a csúcsára ért, azonban a későbbi válságosabb időszakokban is ugyan úgy kivette a részét és igyekezett helytállni. A hatvanas évek második felében a csapat klasszis tagjai részben kiöregedtek és befejezték aktív pályafutásukat, másokat pedig jeles honi klubok igazoltak el Dorogról. Törvényszerű volt a visszaesés, amelynek következtében 7 évre a dorogiak kikerültek a magyar élvonal köreiből.
Kiváló és ellenállhatatlan szélsőként a dorogi csapat ikonikus alakja volt a hatvanas–hetvenes évek fordulóján (forrás: Képes Sport)
Bartalos vezérletével azonban annál édesebb volt a visszatérés. 1973-ban a másodosztályból sikeresen kiharcolták az NB I-es feljutást és rögtön a nyitányon felejtehetetlen mérkőzésen legyőzték a Ferencvárost. A teljes dorogi csapat kimagasló teljesítményt nyújtott, ahol a mezőny legjobbja Schnitzer Imre és Laczkó István mellett Bartalos volt. A mérkőzés egyben egy klubrekordot is hozott a nézőszám terén, ugyanis ezt tartják a dorogi arénában bezsúfolódott tömeg nézőcsúcsának, ahol túlcsordulásig telt a stadion és becslések alapján 18 ezer néző látta élőben a mérkőzést, amelyet Szepesi György közvetítésében élvezhette az egész ország.
Az egykori neves sportújság címlapján az első sorban jobb szélen (forrás: Képes Sport)
A csapat még egyszer kiesett, de 1976-ban újra vissza tudta verekedi magát – mindmáig utoljára – az első osztályba. Ahogy Bartalos József NB I-es dorogi labdarúgóként kezdte, ugyanúgy NB I-es dorogi labdarúgóként fejezte be aktív pályafutását 1977-ben. Legutolsó hivatalos bajnoki szereplése a Fradi elleni idegenbeli vesztes találkozó volt, amelyet az Üllői úti stadionban vívtak 15 ezer néző előtt. A már említett legelső vezetőedzője, Buzánszky Jenőn kívül pályafutása során további edzői voltak, id. Laczkó István, Orczifalvi István, Varga János, Hári László és Ivanics Tibor. A hazai bajnoki és kupamérkőzéseken kívül számtalan nemzetközi találkozón is pályára lépett a Dorog játékosaként, vagy a Bányász-válogatott tagjaként, valamint az ifjúsági- és utánpótlás-válogatottban. A nemzetközi porondon is ragyogó sikerekben volt része, de talán élete legemlékezetesebb fellépése éppen szülővárosában történt egy hónappal a 20. születésnapja előtt. A dorogi csapat a Slovan Bratislava vendégeként csapott össze az európa-klasszis gárda ellen, amelynek soraiban számos csehszlovák válogatott játékos is szerepelt. Élén az 1962-es világbajnokság hősével, a vb-döntőig jutott csehszlovák válogatott kapusával, Viliam Schrojffal. A mérkőzést nagyszerű játékkal a Dorog nyerte 2 : 0 arányban és a második gólt maga, Bartalos szerezte.
A gombfoci kollekcióban is jegyezték
Az aktív játék mellett igyekezett a polgári pályán is megalapozni karrierjét. Sikeres egyetemi tanulmányokat folytatott, amely során az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán doktorált. Élete további szakaszában ügyvédként dolgozott, levezetésként pedig az esztergomi csapatban játszott, amellyel egy ízben a másodosztályban is szerepelt. A dorogi klubnál a szakmai stáb tagjaként folytatta tevékenységét. Technikai vezetőként mind a felnőtt csapat, mind az utánpótlás versenyeztetését intézte. A későbbiekben az egyesület jogászaként szolgálta a dorogi klubot. Részt vállalt Dorog társadalmi életében is, amelyben szintén meghatározó szerepet töltött be. Önkormányzati képviselőként három cikluson át volt testületi tag 1994 és 2006 között. Ezen felül a Dorogi Szénmedence Sportjáért Közalapítvány elnökségi tagja, majd elnökeként is dolgozott és ugyancsak elnökségi tagja volt a Dorogi FC-nek, tovább ugyancsak tagja a Dorog Város Barátainak Egyesületének.
Pályafutásának végén, a Dorog utolsó NB I-es csapatában, elől jobb szélen, az 1976–77-es évadban
Sok minden mellett a város kulturális életéből is szervesen kivette részét. Közismert dorogi lokálpatrióta, aki városunk értékeinek és tradícióinak megőrzésében is jelentős munkát fejtett ki. Különlegesség számba tartozik híres dorogi képeslapgyűjteménye. Jeles publikációk elkészítése is kötődik nevéhez, mint az 1999-ben kiadott Dorogi Emlék – Város születik képes könyvalbuma, valamint a szakmai jellegű Bíróságok, Igazságügyi Paloták régi képeslapokon című 2013-ban megjelent munkája. Bármibe is belefog, mindig a precíz, megbízható és lelkiismeretes munka jellemzi, amely felbecsülhetetlen értéket teremtett évtizedeken át. A városban zajló valamennyi fejlesztésben – kiemelten a sportlétesítmények – fontos, meghatározó szerepet töltött be.
Napjainkban is többször kérik fel a dorogi csapat egyes mérkőzései alkalmán a kezdőrúgásra. Többek között a 2021 őszén a felújított Buzánszky stadion avatásán is személyesen indította újára a labdát.
Magánéletében is a sport köszön vissza, hiszen mindkét leánya, Ágota és Edina egyaránt aktív, elismert sportolók voltak, akik a dorogi női kézilabda csapat kiváló játékosaiként szerepeltek. Valamennyi veje neves labdarúgó volt, közte Ágota lévén a többszörös magyar első osztályú bajnok és válogatott játékos, Füle Antal, Edina részéről pedig előbb Harmat József, aki jelenleg is a dorogi labdarúgó csapat szakmai stábját erősíti, majd második házassága lévén Faragó Szabolcs. Mindkét lánya ágán többszörös nagypapa, egyben dédapa. Legifjabb unokája, Faragó Bálint fiatal futballista tehetség, aki a legkisebb korosztálytól, a Dorogi Diófa focióvoda palántájaként bejárta a Dorogi FC korosztályos utánpótlás csapatait, majd a Vasas utánpótlását erősítette, később felnőtt játékosként szerepelt a dorogi csapatban, jelenleg pedig a Vasas keretének tagja.
Rendszeres résztvevője szinte minden közösségi eseménynek, amely a várossal kapcsolatos. A felvételen éppen a Dorogi Futball Ikonok évenként megrendezésre kerülő nosztalgia találkozóján, a felső sorban jobbról a második.
Bartalos József immár a legrégebbi dorogi labdarúgók egyike, a legendás dorogi labdarúgás jeles hírmondója és képviselője. A felsorolt megannyi sokoldalú, egyben értékes, közösségformáló és megtartó erényein túl, emberileg is közösségünk meghatározó példaképe. Közvetlen és kedves személyisége sok örömet szerzett valamennyi közösség számára, ahol csak megfordult.
A közelmúltban készült felvételen feleségével Dorogon, a népszerű Kacsában
Ezen jeles évforduló alkalmából kívánunk nagyon boldog születésnapot és kiváló egészséget valamennyiünk nevében!
Szabó Gyula
