Ma 70 éve született a Dorog egykori játékosa, majd sikeredzője, a Dorog FC örökös tagja, városunk közéleti személyisége, Honti József. Tiszteletére ebből az alkalomból a jó kívánságok mellett egy kis visszatekintőt jelentetünk meg pályafutásáról – (Az öt évvel ezelőtti cikkem frissített változata).
1955. április elsején Révkomáromban született, majd ifjú korát Sárisápon töltötte. A Doroghoz közeli bányásztelepülésen kezdte labdarúgó pályafutását, onnan került igen fiatalon Dorogra. A hetvenes évek első felében a felnőtt kerethez tartozott, míg első bemutatkozására 1976 nyarán a Tisza Kupában került sor, amely NB I-es csapatok részére kiírt nyári torna volt, ahol a Dorogiak a 3. helyet szerezték meg. Játékára sor került a Magyar Kupa (akkori nevén MNK) negyeddöntőjének körmérkőzésein is, ahol a Bp. Honvéd elleni idegenbeli meccsen kezdőként jutott szóhoz 1976 decemberében. Legelső NB I-es bajnoki mérkőzése a bajnok Vasas ellen volt, ahol szintén kezdőként futott ki társaival a dorogi stadion gyepszőnyegére, mégpedig az Ivanics Tibor vezetőedző által dirigált Schnitzer Imre – Engelbrecht József – Tóth Gyula – Sándor Mihály – Kapitány György – Farszki Tibor – Szabó József – Kiss László – Peszeki Jenő és Péntek Sándor összetételű csapat tagjaként. Ezt követően további tíz alkalommal kapott bizalmat első osztályú találkozón.
Legelső NB I-es mérkőzésén a Vasas ellen, jobbról a harmadik (kissé takarva)
Bár 1977-ben a dorogiak kiestek az NB I-ből, helye a csapatnál továbbra is stabil volt. Posztját tekintve középpályásként szerepelt és 1979-ig erősítette aktív labdarúgóként a dorogiakat. Kerek 50 bajnoki mérkőzésen viselte a Dorog-mezét és 4 alkalommal szerzett gólt az NB II-ben. A hetvenes évek végén visszatért Sárisápra, majd edzői végzettséget szerzett a Testnevelési Egyetemen. Már szakedzőként került vissza a dorogi csapathoz, ahol egykori játékostársát, Gabala Ferenc vezetőedzőt segítette. Csapata 1988-ban sikeresen feljutott az NB II-be, ahol biztosan megragadt, majd Reszeli–Soós István vezetőedző oldalán 1991-től az NB I-be jutás egyik nagy esélyesei voltak. 1993 nyarán nevezték ki első ízben a dorogiak vezetőedzőjének. Remekül összekovácsolt csapata a szezon egyik kellemes színfoltja volt, amely minimális kapott góllal a 3. helyen fejezte be az őszt. 1994 elején a klub az ellehetetlenülés szélére került, mégis készen állt a tavaszi folytatásra. Egyetlen kikötésként arra kérte a vezetőséget, hogy a szorult anyagi helyzet ellenére se adjanak el egyetlen játékost sem. A klub mégis kénytelen volt több meghatározó labdarúgóját értékesteni, ezért felállt a kispadról. 1995 nyarán azonban ismét a csapat élére került, amely azóta kiesett az NB II-ből és a harmadosztályban is éppen csak bennmaradt. Egy év leforgása alatt a 4. helyen végeztek úgy, hogy sokáig nyílt versenyben álltak a bajnoki címért. A csapat nem csak eredményesen szerepelt, de fazonja volt, amely kifejezetten közönségcsalogató játékkal, abszolút támadó focit játszva tette le névjegyét. Ezekben az időkben nem egyszer 3 ezer néző is kilátogatott az NB III-as dorogiak hazai meccseire és idegenben is sokan kísérték el a gárdát.
Egy ragyogó győzelmet követően készült felvételen 1979-ben a felső sorban balról a második
Párhuzamban a Magyar Kupában is nagyszerűen szerepelt a csapat, amely előbb a megyei döntőt bizotsan nyerve bejutott az országos főtáblára, ahol az NB I-es Vasas, az NB II élcsapata a Paks és a Lajoskomárommal alkotott csoportból sikeresen továbbjutott és a 16-közé lejátszott oda–visszavágón búcsúzott az Újpesttel szemben. A dorogi visszavágón viszont iskolajátékot mutattak be a válogatott játékosokkal teletűzdelt lila–fehérek ellen és legyőzték nagynevű ellenfelüket. 1996 őszén a válogatott a dorogiakat választotta a vb-selejtezőre való hangolódáshoz edzőmérkőzésre. A tatai edzőtáborban remekül helytálltak a dorogiak és csak a hajrá perceiben csereként beállt Torma góljával tudtak minimális 1 : 0-ás győzelmet aratni. A következő évben változatlan lendülettel, látványos, gólerős játékkal megérdemelten lettek bajnokok. Az osztályozót is sikeresen vették, amellyel az NB I B-be jutottak. Az osztályozó dorogi visszavágóját 10 ezren szurkolták végig, amely rekord a magyar labdarúgás történetében, hiszen előtte és azóta is példátlan, hogy két harmadosztályú csapat mérkőzésére ennyien legyenek kíváncsiak. A meccsen egyébként az akkori szövetségi kapitány, Csank János is helyet foglalt a tribünön.
Vezetőedzőként az 1995–96-os évad csapatával
Két osztállyal feljebb is a harmadosztályban szerepelt csapattal álltak ki és hajszálon múlott a bennmaradás. A zárófordulóban ha belövik a 11-est, akkor 2–1-re nyer a Sopron ellen a csapat és bennmarad, viszont kimaradt a büntető és az 1–1 kevésnek bizonyult. Ezt követően az NB II-ben mindvégig harcban álltak a bajnoki címért, s végül bronzérmesek lettek, majd az ezredfordulón a hallatlanul és reménytelenül elapadt anyagi háttér dacára is kivívták az NB I B-be jutást, ahol két egymást követő évadban is sikerült kiharcolniuk a bennmaradást. 2001-ben fejezte be az edzősködést Dorogon közel egy évtizedes szolgálatával. Pályafutásának méltó elismerése volt, hogy ugyan abban az évben átvehette a Dorogi FC Örökös Tagja címet. A későbbiekben több csapatot is vezetett. Zsámbékon bajnoki címre vezette a helyieket és a zsámbéki futball addigi legnagyobb sikereként a harmadik vonalba juttatta csapatát. Edzősködött Ausztiában, majd Dabason és a BKV Előre csapatánál is. Közben 2013-ban jétékosmegfigyelőként visszatért a dorogi klubhoz. Csapatunk akkor bajnoki címet nyert. A hazai bajnoki és kupamérkőzéseken kívül nemzetközi megmérettetések során jelentős sikerek részese is volt. Még Reszeli–Soós mester oldalán a Németországban megrendezésre került Pünkösd Kupát nyerték a dorogiakkal 1991-ben, ahol számos európa–klasszis csapatot utasítottak maguk mögé, többek között a holland Feyenoordot, vagy a német 1. FC Kaiserslauternt, továbbá két ízben nyerték a Szuperkupa nemzetközi teremlabdarúgó-tornát. Vezetőedzőként több emlékezetes nemzetközi találkozón is szerepelt a dorogi csapattal, amely során nem csak derekasan helytálltak, de az esetek többségében győztesen hagyták el a pályát. Néhányat kiemelve, mint az ukrán FK Karpati Lviv, a közel-keleti Kuwait SC, a türkmenisztáni Nisa Aşgabat, vagy éppen a szlovák FK Dukla Banská Bystrica.
Bajnokcsapatának tablója 1997-ben
Honti József nem csak a labdarúgópályákon és sportberkekben ért el szép sikereket, szerzett hírnevet és elismerést. Évekig dolgozott a kereskedelemben, miután saját sportfelszerelési boltot üzemeltetett Dorogon az Ella közben lévő üzletsoron. Számos sportegyesület és sportoló közvetlen beszállítója volt. Réka és Blanka lányai által kétszeres édesapa, valamint már nagypapa. Személye és egyénisége meghatározó volt a dorogi labdarúgásban és ne feledjük, edzői sikereit kivétel nélkül nagyon alulfinanszírozott anyagi támogatás mellett tudta elérni. A sportsajtó annak idején Honti-legénységként emlegette a dorogi csapatot. Játékosai kivétel nélkül azonosultak vele és elképzeléseivel. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mit jelent számára Dorog, nemes egyszerűséggel ezt felelte: „Minden idegszálammal Doroghoz kötődök.” Vezetésével kiváló közösséget alkotott az egyesület. Közvetlen, barátságos, de tiszteletteljes személyisége által kiváló kapcsolatban volt nem csak a játékosokkal és a szakvezetéssel, de ugyan úgy viszonyult a klub minden egyes alkalmazottához, a szurkolókról nem is beszélve. Amire külön büszke volt és pályafutásának egyik legnagyobb sikerének vallott, hogy nagy példaképével, Varga Jani bácsival dolgozhatott mindvégig a dorogi évei során.
Rendszeres résztvevője a Dorogi Futball Ikonok évenkénti összejöveteleinek. A képen elől, középen látható.
Ezen a jeles napon szeretettel köszöntjük és szívből kívánjuk, hogy még nagyon soká éltesse Őt a Jóisten!
Szabó Gyula
