A Magyar Kupa idei évadjának nyolcaddöntőire kerül sor, amelyben a még versenyben lévő dorogi legénység a nagymúltú és hazánk egyik legsikeresebb csapatát, az Újpestet kapta ellenfeléül. Az egy mérkőzésből álló fordulóra február 26-án, szerdán 20 órai kezdettel a Buzánszky stadionban kerül sor, mégpedig villanyfényes összecsapásként, amelyet élőben a televízió is közvetít.
Az Újpest FC hazánk egyik legősibb alapítású, egyben egyik legsikeresebb sportegyesülete, amely Újpesti TE néven, lila–fehér színekkel az 1885-ben történt meglalapítása által idén már 140 éves. Igaz, labdarúgó szakosztálya csak másfél évtizeddel a klub alapítását követően, a XIX–XX. század fordulóján jött létre. Viszont az MLSZ által szervezett hivatalos bajnokság beindításakor, 1901-ben már készen állt a megmérettetéshez és sikeres felvételt is nyert a Szövetségtől, amely a másodosztályba sorolta. Négy évet töltött a második vonalban, ahol három évadban érmes lett – előbb bronz- és ezüstérmes –, majd az 1904–1905-ös évadban a bajnoki címet is elhódítva feljutott az első osztályba. Itt még nem sikerült tartósan megragadnia, miután az 1911–1912-es évadot követően kiesett. Azonban ezúttal egyetlen évadot követően újra visszaküzdötte magát az élvonalba és azóta megszakítás nélkül állandó tagja az első osztály mezőnyének. Ezzel pedig egyedülállló rekordként is büszkélkedhet, ugyanis ezt egyetlen más honi csapat sem mondhatja el magáról. Az is igaz, hogy olykor a csapatot is megcsapta már a kiesés szele, az 1992–1993-as szezon végén még osztályozóra is kényszerült, s bizony csak egy hajszálon múlott az NB I-es tagsága.
Az Újpest címerváltozatai az idők során (forrás: designisso.com)
A hosszú fennállása során elsősorban politikai kényszerek hatására többször változott az egyesület elnevezése és címere. Az eredeti Újpesti Torna Egyesület (ÚTE) nevet követve volt Újpesti Football Club, Budapesti Dózsa SC, Újpesti Dózsa SC, míg napjainkban Újpest FC. Címerében is több változtatás történt. A pártállam idején a szovjet mintájú Dinamó csapatok emblémája ihlette az évtizedeken át használatos címerüket. A közelmúltban egy abszurd címerváltoztatási kezdeményezés borzolta a klub híveinek kedélyeit, amely ráadásul egy semmitmondó és kifejező logonak is alig nevezhető embléma lett, azonban nem kis nyomásra, végül visszatért az eredeti mintát követő címer, amely a bajnoki sikereket elismerendő, két aranycsillaggal egészül ki. Centerpályája kezdetben a Népszigeten, a Duna ölelésében volt, amely közel 20 évig szolgálta a klubot, majd, a Megyeri úton épült fel az új, 20 ezer néző befogadására alkalmas, vasbeton szerkezetű aréna 1922-ben és sokáig Megyeri úti stadion, míg a köznyelvben többször, mint Dózsa stadion volt emlegetve. Többszöri átalakításon és felújításon esett át. A II. világháborút követő években átépítették és ekkor nyerte el legnagyobb befogadóképességét, ahol mintegy 45 ezren foglalhattak helyet. Az 1953-ban felépült Népstadion átadásáig ez volt az ország legnagyobb kapacitású stadionja, amely gyakran válogatott mérkőzéseknek is otthont adott. További átalakítások során 32 ezerre csökkent a befogadó képesség, 1968-ban pedig világítással szerelték fel. Az ezeredfordulón modernizálták a létesítményt, amely 2003-ban vette fel Szusza Ferenc nevét. Napjainkra a többszöri változtatások, alakítgatásokat követően összesen 13500 nézőre van hitelesítve.
A legelső egymás elleni bajnokik egyike, amikor a dorogiak 3–3-as döntetlennel zártak a Megyeri úton 1950 őszén. A képen éppen Buzánszky veri vissza a hazaiak támadását. Mögötte jobbról játékostársai – jobbról Hargitai, balról pedig Pfluger és Bakonyi – biztosítanak (forrás: MTI Nemzeti Fotótár, Hiradó.hu ).
Az Újpest az eredményességét tekintve az ország harmadik legjobb labdarúgó egyesülete, amely 20 alkalommal nyert NB I-es bajnoki címet, továbbá 21-szeres ezüst- és 17-szeres bajnoki bronzérmes, 11-szeres Magyar Kupagyőztes, hatszoros döntős, míg a magyar Szuperkupát háromszor nyerte. Jelentős a nemzetközi mérkőzéseinek száma és annak eredménye is. Kétszeres KK-győztes, valamint Nemzetek Tornája-győztes. Különösen a háborút követő időszakban lépett a legnagyobb favoritok sorába, míg az 1960 évek második felétől egészen az 1970-es évek végéig tartott a klub történetének legkiemelkedőbb periódusa. Néhány ritka kivételtől eltekintve, gyakorlatilag egyeduralkodó volt a bajnokságban, amely során 1969 és 1975 között zsinórban hétszer lett bajnok, majd két év szünetet követően pedig duplázott.
Buzánszky takarít a kapu előtt, így Ilku kapusnak be sem kell avatkoznia az 1955-ben játszott hazai győztes meccsen (forrás: Képes Sport újság)
A lila–fehérek soraiban rengeteg világklasszis játékost tudhattak az idők során, köztük számtalan válogatott labdarúgót is. A teljesség igénye nélkül néhány legendát kiemelve, mint Zsengellér Gyula, Deák Ferenc, Szusza Ferenc, Göröcs János, Bene Ferenc, Káposzta Benő, Noskó Ernő, Dunai Antal, Dunai Ede, Zámbó Sándor, Fazekes László, vagy Törőcsik András. A szakvezetők tekintetében is egy sor klasszis edző vezette a csapatot, mint Guttmann Béla, Jávor Pál, Sós Károly, Bukovi Márton, Baróti Lajos, Göröcs János, Temesvári Miklós, Bene Ferenc. Garami József, Mezey József, Bicskei Bertalan. Napjainkra az Újpest is sokat veszített régi fényéből, azonban kétségtelen, hogy még jelenleg is a legnépszerűbb honi klubok közé tartozik. Az utóbbi évtizedben egyre tendált a klub az idegenlégiósok foglalkoztatása felé, amely ugyancsak jellemző a többi élvonalbeli klubra is.
Zsúfolt nézőtér előtt a fehér mezes dorogiak vendégjátéka a Megyeri úti stadioban (forrás: Nemzeti Archívum online photo bank )
A két csapat egymás elleni mérkőzései közel egy évszázados múltra tekintenek vissza. 1928 májusában Dorogon találkoztak először egy barátságos mérkőzés alkalmán, ahol a mieink nemcsak méltó ellenfelei voltak a nagynevű riválisuknak, de Höfflinger József duplájával és Horváth István találatával meglepetésre, de megérdemelten 3 : 2 arányban le is győzte. Kerek egy évtized után kerültek ismét össze, egyben ez volt a legelső tétmérkőzésük is. 1938 áprilisában, Húsvétkor a Dorog és az Esztergom közös rendezésében került sor a Szent István Serleg küzdelmeire, amelyre a térség akkori kiváló és hamarosan az első osztályba jutó csapata, a Tokod Üveggyár mellett az Újpest is a meghívott gárdák között volt. A dorogiak hazai pályán 1500 néző bíztatása mellett ezúttal is helytálltak a lilák ellen és nagy csatában végül 2–1-es vereséget szenvedtek. A góllövönk Gyömbér volt.
Jól zárt a dorogi védelem az újpestiek vendégeként (forrás: Képes Sport újság )
A harmadik találkozó már első osztályú bajnoki meccs volt, de kicsit várni kellett arra, hogy végre összekerüljenek. Noha a Dorog 1945-ben feljutott az NB I-be, mégis az első két szezon során elkerülték egymást. Ugyanis az induló 28-as mezőnyt két 14-es csoportra osztották, s amíg az újpestiek a Keleti, addig a dorogiak a Nyugati csoportba kerültek. A csoporton belül az első öt helyezett a felső osztályban küzdött a folytatásban, hasonlóan a második ötösben végzett csapatokhoz, míg az utolsó négy–négy gárda kiesett. Az Újpest csoportelőként a felső házba került, míg a Dorog az alsóba, így nem találkozhattak.
Ilku repülve hárít az 1960 őszén játszott meccsükön a Népstadionban (forrás: Nemzeti Archívum online photo bank).
Az 1946–1947-es évad viszont meghozta az első bajnoki meccsüket, mégpedig máris a nyitófordulóban sorsolták össze a két gárdát. 1946. augusztus 30-án Újpesten mérkőztek meg, ahol 5 : 2 arányú hazai győzelem született. A tavaszi visszavágón, 1947. április 13-án Dorogon is ötig jutott a lila–fehér gárda úgy, hogy a mieinknek ezúttal még a szépítő gólra sem futotta. A csapat el is búcsúzott a szezon végén az élvonaltól, hogy aztán két évvel később újfent visszajutva folytassa megmérettetését a legjobbak között. Innentől fogva 17 éven át folyamatosan találkozott egymással a két fél, amely során a dorogiak váltakozó sikerrel vették az akadályokat. 1949. október 9-én Újpesten jött a folytatás, ahol 1–1-es döntetlent sikerült elérni, amely az első megszerzett pontja lett a dorogiaknak az újpestiekkel szemben. Azonban a hazai visszavágón 1950. április 23-án vereség lett a vége, noha ezúttal csak 1–0-ra maradtak alul.
Vitatható 11-est ítélt a játékvezető az Újpestnek, s Ilku István kapus ezért méltatlankodik a sípmesternél (forrás: Dankó József: Dorogi válogatottak – Válogatottak Dorogon könyv ).
Az egyfordulós 1950 évi bajnokságban az Újpestnek kedvezett a sorsolás, mivel otthon fogadhatták a mieinket. Ennek ellenére a Dorog megint pontot rabolt a Megyeri útról, mégpedig egy igen gólgazdag meccsen, ahol 3 : 3 arányú döntetlennel zártak. A következő bajnoki évad meghozta az első dorogi győzelmet, mégpedig idegenben. A Dózsa katlanában 1951. április 22-én 18 ezer néző előtt Pozsonyi Ignác és Varga János góljaival 2–0-ra verték a bányászok a hazaiakat, mi több, a hazai visszavágót is behúzták a mieink, ezúttal 3–2-es győzelmükkel, amelyre szeptember 15-én került sor. A Dorog egyre magabiztosabb tagja lett az NB I-nek, sőt igen hamar a Vidék legjobbja címet is elhódította, viszont az Újpest skalpja csak ritkán adatott meg. Egészen 1954. november 27-ig kellett várni a legközelebbi győzelemre, amikor Pozsonyi Ignác és Prohászka János góljaival sikerült 2–0-ra nyerni otthon. 1955. március 27-én futballtörténeti meccset sikerült nyerni ellenük, amikor a fővárosi gárda a Népstadionban fogadta a piros-feketéket. Molnár József találata 60 ezer néző előtt 1–0-ás sikerünket jelentette. Fel is buzdult e győzelmen a csapatunk, mert a dorogi visszavágót is ugyanilyen arányban sikerült megnyerni, mégpedig Prohászka góljával.
Az időjárással és a nehéz sáros pályaviszonyokkal is meg kellett küzdeniük a csapatoknak a Megyeri úton 1965-ben (forrás: Válogatott okosságok – Osztálynapló,valogatott.blog.hu ).
1956. május 6. zsinórban a harmadik dorogi győzelmet hozta. Hazai pályán 3–1-re nyertünk. Azonban még ezzel sem lett vége a remek sorozatnak, ugyanis az újpesti visszavágón, szeptember 29-én megintcsak 3–1-es győzelem született. Ezután hosszabb időn át csak vereségek és döntetlenek váltották egymást, mígnem 1959. május 24. meghozta ismét a győzelmet. Érdemes volt böjtölni, mivel a legnagyobb arányú vereséget ekkor mérték a mieink az újpestiekre, amelynek vége 5–1-es bányász diadal lett a dorogi arénában. A következő évadban oda–vissza gól nélküli döntetlenre végeztek. 1960. október 23-án immár másodszor fogadta a lila–fehér alakulat a dorogiakat.a Népstadionban. Ezúttal viszont a vendéglátók örülhettek a végén, miután nagy csatában 3 : 2 arányban győztek.
Zámbó Sándor és Lévai István kettőse a Dózsa–Dorog összecsapáson a hatvanas évek közepén (forrás: Válogatott okosságok – Osztálynapló,valogatott.blog.hu).
Az 1962–1963-as évadban olyan történt, amely manapság már teljesen elképzelhetetlen. A két csapat egymás legnagyobb riválisa lett, amelynek végén az Újpest pontazonosságban csak minimális gólaránnyal tudott a Dorog elé fellépni a bajnoki dobogó harmadik fokára. Pedig az egymás elleni eredmények a mieink felé billentették a mérleget, miután előbb Újpesten 2–2-es döntetlenre végeztek, a tavaszi dorogi visszavágó pedig magabiztos 2–0-ás hazai sikert hozott. A győzelem értékét emelte, hogy a mieink gyakorlatilag mindvégig emberhátrányban játszottak, ugyanis kiváló védőnk, Szűcs Lajos a meccs első perceiben súlyos sérülést szenvedett és mentő vitte el a pályáról. Azonban hiába volt minden, a piros–feketék leszorultak a dobogóról, pedig az Újpesttel azonos pontszámot gyűjtöttek, sőt, az ezüstérmet nyert MTK csapatának is csak egy ponttal volt több.
Újságcikk részlet az 1973. augusztus 24-i mérkőzésről (forrás: Népsport, 1973. augusztus 25-i szám)
A következő évad hazai meccsét is hozta a csapat 2 : 1 arányban, azonban innentől kezde, az 1966-os kiesésünking többet már nem sikerült legyőzni a Dózsát és a kiesés évében elszenvedtük legnagyobb arányú vereségünket is tőlük, egy 6–1-es zakó képében, mégpedig 1966. május 29-én. Viszont mégsem vereséggel búcsúztunk el a hosszú NB I-es tagságunktól, mert a visszavágón odahaza 2–2-es döntetlent értünk el ellenük. Hét év elteltével, 1973. augusztus 24-én villanyfényes meccsen fogadott az Újpest bennünket, ahol a 15 ezer fős közönség hihetetlen parádénak és egyben drámának lehetett szemtanúja. A történetének csúcspontját élő lila–fehérek biztos győzelme ígérkezett az újonc Dorog ellen. Egy hatalmas adok–kapok alakult ki, miután potyogtak a gólok mindkét oldalon. A hazaiak háromszor is vezetéshez jutottak, de a dorogiak valahányszor egyenlítettek. Teljesen pariban volt a két gárda egymással, amikor Mohácsi Lajos játékvezető segített be a hazaiaknak, miután Bene műesését befújta 11-esnek. Ki is használták az adódó lehetőséget és amíg a dorogiak próbálták negyedszer is ledolgozni a hátrányt, a lilák szereztek újabb gól, beállítva az 5–3-as végeredményt. Az 1974. május 11-i dorogi visszavágó viszont már sima 3–0-ás újpesti győzelemmel zárult. Ugyan ilyen eredményt hozott az utolsó közös bajnoki szereplésük során lejátszott első meccsük, csak akkor éppen Újpesten.
Fazekas László tör előre Major Ferenc és Tóth Gyula között Újpesten, az 1976-ban játszott bajnokin (forrás: Képes Sport újság)
A máig legutolsó bajnokijukra 1977. június 4-én, Dorogon került sor, amely mindkét fél részéről meglehetősen emlékezetesre sikeredett. A lilák három fordulóval a vége előtt még pályáztak a bajnoki címre, amelyre minden esélyük adott volt. Remek formában és bíztató előjelekkel érkeztek a bányászvárosi stadionba. Az egész bajnokságban mindössze öt meccset vesztettek, s remek sorozatok jellemezték az előző időszakukat. Közvetlen a dorogi vendégszereplésüket megelőző fordulóban otthon verték magabiztosan 3–0-ra a Haladást, azt megelőzően pedig a Fradit idegenben 2–1-re. Sokan biztosra vették a sereghajtó és már biztos kieső Dorog elleni győzelmüket is, ám már az első játékrész is éreztette, hogy nem adják könnyen magukat a hazaiak. Remekül tervezték meg a taktikájukat, amelyet a pályán is sikeresen alkalmaztak. Az ifjú Merényi Lipót Bene Ferenc őrzését kapta, amelyet kiválóan oldott meg. Gól nélküli állással fordultak a csapatok, viszont a folytatásban úgy tűnt, hamar dűlőre viszi a dolgot a bajnokaspiráns. Bő 5 percnyi játékot követően egy szögletet követően Zámbó volt eredményes, azonban a hatalmas szívvel játszó dorogiak Szabó József duplájával 10 perc alatt fordítottak. Az Újpestnek fél órája lett volna legalább egyenlíteni, de nem sikerült további gólt elérniük, viszont a dorogi kontrák rendre életveszélyesek voltak, amelynek egyikénél a keresztléc mentette meg a fővárosiakat az újabb góltól. Végül nemcsak a forduló, de a teljes évad legnagyobb meglepetéseként a Dorog 2 : 1 arányban legyőzte Fazekasékat. Ezzel el is úszott a bajnoki cím, amelyet a Vasas hódított el a lilák elől, míg a dorogiak szépen búcsúztak a máig is legutolsó NB I-es hazai bajnokijukon.
Merényi kifogástalanul semlegesítette Benét Dorogon
Ezt követően már csak a kupában kerültek össze tétmérkőzés során, de ott sem először. Még az 1951-es kiírásban éppen a nyolcaddöntőt vívták egymás ellen, mégpedig Dorogon. A találkozó megérdemelt 2–1-es dorogi győzelmet hozott, amelyet követően a mieink meg sem álltak a döntőig. Legközelebb 1992 november végén csaptak össze a kupa jegyében, s újfent Dorogon, a legjobb 16-közé jutásért. Ekkor viszont már osztálykülönbség volt a két csapat között az újpestiek javára, mégis optimistán nézett a találkozó elébe a dorogi legénység. Ugyanis éppen a három nappal korábban befejeződött NB II-es őszi bajnoki szezont követően a 2. helyen végeztek, s komoly erőt képviseltek. Sajnálatosan ez a kupameccsen nem érvényesült és meglehetősen simán nyertek a vendégek 4 : 0 arányban a végül kissé tartalékosan felálló hazaiakkal szemben. Többek mellett, a játékmester és csapatkapitány, Sikesdi Gábor a zárómeccsen begyűjtötte harmadik sárgáját Sopronban, így rá sem számíthatott a csapat.
Együtt a két csapat az utolsó egymás elleni bajnokijukon Dorogon 1977-ben, amely egyben a dorogiak máig utolsó hazai NB I-es mérkőzése maradt.
A kupában utoljára 1996-ban találkoztak a 16-közé jutásért, mégpedig oda–visszavágó formában. Akkor már két osztály választotta el a feleket egymástól. Az első összecsapásra október 2-án a Megyeri úton villanyfényes mérkőzés keretében került sor. Véber György vezérletével gyorsan elhúzott két góllal a házigazda és könnyedén nyert 4–0-ra. Az október 23-án Dorogon rendezett visszavágón viszont nagy meglepetésre a mieink győztek 1–0-ra úgy, hogy a helyzetek alapján akár a tetemes hátrányukat is ledolgozhatták volna. Ezt a mezőny legjobbja, Szűcs Lajos kapus hiúsította meg, aki számos ziccert is fogott. A másik oldalon Simon László is bemutatott jó pár bravúrt, valamint a fürge Czifferi Tamás tűnt ki, akit Sebők Vilmos képtelen volt tartani azon a meccsen. Mind ezidáig ez maradt a két gárda utolsó egymás elleni tétmeccse.
Ez lesz a két csapat 47. egymás elleni tétmérkőzése
Az eddigi 46 találkozón 13 dorogi győzelem, 11 döntetlen, 22 vereség; 57 : 94-es gólaránnyal született.
Csak a bajnoki meccseket számítva: 41 mérkőzésből 11 győzelem, 11 döntetlen, 19 vereség; 53 : 83-as gólkülönbség.
A kupamérkőzések tekintetében: 5 meccsből 2 győzelem, 3 vereség; 4 : 11-es gólarány
Csak a Magyar Kupa-sorozatot nézve: 4 mérkőzésből 2 győzelem, 2 vereség; 3 : 9-es gólarány.
Egy mérkőzés a Szent István Serleg tornán újpesti győzelemmel 1 : 2-es gólaránnyal.
Hazai mérleg: 23 mérkőzésen 10 győzelem, 3 döntetlen, 10 vereség; 28 : 40-es gólarány
Csak a bajnokikat számítva a hazai mérleg: 19 mérkőzésen 8 győzelem, 3 döntetlen, 8 vereség; 24 : 33-as gólarány.
Idegenbeli mérleg: 23 mérkőzésen 3 győzelem, 8 döntetlen, 12 vereség; 29 : 54-es gólarány.
Csak a bajnokikat számítva az idegenbeli mérleg: 22 mérkőzésből 3 győzelem, 8 döntetlen, 11 vereség; 29 : 50-es gólarány.
A 46 találkozóra három helyszínen került sor: Megyeri úti stadion (21), Népstadion (2) és a dorogi stadion (23).
Mindkét csapatból akadt olyan támadó, aki mesterhármast ért el a másik fél ellen. Az újpestiek részéről Patkoló Rezső volt az első, aki az 1947-es dorogi találkozón lőtt hármat. Őt minden idők egyik legnagyobb gólvágója, Deák Ferenc követte, aki ráadásul kétszer is hármat vágott a Dorog ellen, mégpedig egymás utáni években, 1953-ban és 1954-ben. A harmadik triplázó pedig Dunai Antal volt 1966-ban. A dorogiak oldalán Monostori Tivadarnak sikerült mindez, mégpedig a klasszikus mesterhármassal, 1959-ben.
A dorogiak 500. NB I-es bajnoki gólja éppen az Újpest ellen született, mégpedig Varga János lévén.
Az újpestiek góljait egy dorogi is gyarapította. Nevezetesen, Dunai János, aki egy ízben a saját kapunkba talált mindjárt a legelső egymás elleni bajnokink alkalmán, ahol 5–2-re kikaptunk Újpesten 1946-ban. Pedig ragyogóan indult a mérkőzés, miután Kántor már az első percben megszerezte a Dorognak a vezetést, majd jött az ugyancsak dorogi Dunai gólja, csak sajnos a mi kapunkban. Ezzel egyenlített az Újpest.
Az egykori kiváló saját nevelésű védőnk és csapatkapitányunk, Tóth Gyula éppen az Újpest elleni hazai bajnokin búcsúzott az aktív pályafutásától 1977. június 4-én, miután 14 évnyi játékot és 340 bajnoki mérkőzést tudhatott maga mögött, s védő létére 43 gólt szerzett.
Az idők során több olyan játékos is volt, aki mindkét csapatban szerepelt. Olykor az Újpest igazolt Dorogról, vagy éppen a lila–fehérektől érkezett közvetlen átigazolás, s előfordult, hogy egyes labdarúgók korábban voltak az egyik, vagy a másik csapat tagjai, mielőtt az adott klubhoz igazoltak volna. A labdarúgók sora, akik mindkét csapatot erősítették egykor: Pozsonyi Ignác, Aspirány Gusztáv, Kiss Jenő, Andriska Vilmos, Sarlós András, Borsos Vilmos, Kriska Gábor, Hegyi Imre, Sulija Ottó, Hauser Dániel, Sitku Illés, Simon Attila, Horváth Gábor és Forró Gyula. A sort Simon László is gyarapíthatta volna, akit az Újpest 1993 nyarán szeretett volna leigazolni, azonban a dorogi elnökség nem engedte el a kiváló kapust. A vezetőség a bajnokság végén egy csapatra való játékos távozásából adódó problémákra hivatkozva, aggódott a meggyengült játékoskeret miatt. Az őszi szezon végén viszont anyagilag is ellehetetlenült klub kiárusítani kényszerült a legjobb játékosait, így Simon végül a Stadlerhez került. Ezen felül jelenleg egy sor olyan játékos szerepel a dorogi csapatban, akik az Újpestben nevelkedtek, mint Hajdi Péter, Tímár Bálint, Boda Milán, Sidó Zalán, Vajda Milán és Szűcs Áron.
A szakvezetők között is akadtak olyanok, akik mindkét csapatnál voltak vezetőedzők, mint Kemény Tibor és Sós Károly, valamint egykor az Újpest labdarúgói voltak, később pedig Dorogon lettek edzők, mint Szűcs György, Sarlós András, Tóth József és Borsos Vilmos. További érdekes kapcsolódási pont a két együttes között, hogy a fővárosiak egykori sikeredzőjének, Temesvári Miklós testévre, Temesvári Tibor a Dorog játékosa volt, akárcsak a legendás Bene Ferenc fia, ifjabb Bene Ferenc, aki nem csak játszott a dorogi csapatban, de később szakvezető is volt a klubnál. A Sors különös játéka, hogy a Magyar Kupa legutóbbi körét követő sorsolásnál éppen Bene húzta össze a két csapatot a nyolcaddöntő egyik párosításaként.
Dunai Antal, az Újpest és a válogatott egykori kiválósága Buzánszky Jenővel Dorogon
A két egyesület kapcsolata mindig korrektnek és sportszerűnek volt mondható. Az újpestiek a dorogiak alacsonyabb osztályban történő kiesésüket követően is gyakran hívták edzőpartnerként és bizonyos rendszerességgel játszottak egymás ellen a felkészülési időszakokban. Az egyik ilyen edzőmeccs az 1990-es évek első éveiben igen emlékezetesre sikeredett. A dorogiak Újpesten játszottak a hazaiak ellen, viszont Bede Ferenc játékvezető teljesen szétfújta a meccset és sorra állította ki a dorogi játékosokat. Erre még a hazai labdarúgók is felháborodtak, viszont Bede sporttársban olyan mély nyomokat hagytak a történtek, hogy a későbbiekben mindkét csapat alaposan megemlegette. A dorogi drukkerek elsőszámú közellenségnek kiáltották ki, miután minden olyan meccset elveszített a csapatuk, amelyet Bede vezetett. A két fél szurkolói közötti kapcsolat is békésnek nevezhető, noha olykor kisebb–nagyobb atrocitások is előfordultak. Az 1973-as Megyeri úti meccsen a megítélt és értékesített jogtalan 11-est követően az újpestiek heccelni kezdték az addig hatalmas elánnal drukkoló dorogi tábort. A vendég szurkolók közül néhánynál elszakadt a cérna és nekimentek a hazaiaknak. Egyikük a nagydobot, amelyet az egész meccs alatt szorgalmasan püfölt, az egyik szájaskodó újpesti fejébe húzta. Erre elszabadultak az indulatok és némi ütlegelés vette kezdetét a lelátón, ami a stadionon kívül komoly tömegverekedéssé fajult. Az újpestiek még a dorogiak vonatát is kővel megdobálták. Egy másik ritka alkalom egyike volt az 1996-os kupavisszavágó Dorogon. Akkor néhány magáról megfeletkezett újpesti a vereséget nehezen emésztve, a dorogi tábort kezdte inzultálni és több hazai zászlót is letéptek a kerítésről, egyet pedig magukkal vittek, amelyet a UTE keménymagjához tartozó, de egyben dorogi szimpatizáns drukker hathatós közbenjárásával végül visszaszolgáltattak. Ezen felül a dorogi drukkerek között is akad jó pár olyan, aki lelkes Újpest szurkoló, vagy szimpatizáns is egyben. Az újpesti táborban is voltak olyan szurkolók, akik szimpatizáltak a Doroggal, akik közül barátságuk jeléül a lila–fehér gárda néhány játékosának aláírásával ékesített tekintélyes méretű újpesti szurkoló-zászlót adományoztak a Dorogi Sportmúzeum részére.
A két csapat közös fotója a tavaly szeptemberben rendezett gálamérkőzést követően
A két klub a közelmúltban újfent közel került egymáshoz, amikor a fennállásának 110. évét ünneplő dorogi egyesület az évforduló tiszteletére gálamérkőzést szervezett, amelyre az Újpestet hívta meg. Az eseményre tavaly szeptemberben került sor és igazán jó hangulatban, a pályán és a lelátókon egyaránt sportszerűen zajlott. A vendégek 4–0-ás győzelmét hozó találkozót követően baráti légkörben töltöttek el időt a felek egymással. Bízunk benne, hogy hasonlóan sportszerű hangulat fog a mostani mérkőzésen is uralkodni még akkor is, ha ezúttal komolyabb tétje és rangja lesz az összecsapásnak.
További érdekességként érdemes megemlíteni, hogy egy alkalommal az újpestiek egyéb tétmérkőzésüket is itt játszották, ugyanis az 1975 nyarán zajló Bajnokok Tornája, amelynek keretén belül a lilák a Rába ETO ellen augusztus 3-án Dorogon léptek pályára és gólzáporos meccsen nyertek 4 : 2 arányban. Ezzel a győzelemmel az Újpest került a torna döntőjébe a Honvéd ellenfeleként. Az egykori újpesti legendák kiváló kapcsolatot ápoltak a dorogi pályatársakkal és gyakran tisztelték meg jelenlétükkel különböző dorogi eseményeket. Grosics Gyula díszpolgárrá avatásán és a Dorogi FC Örökös Tagjainak beiktatási ünnepségén Szusza Ferenc és Göröcs János személyesen is eljöttek Dorogra, de többször tett baráti és diplomáciai látogatást Dunai Antal is.
A két egyesület közös sporttörténetéhez szervesen kapcsolódva megemlítendő még a dorogiak és az Újpest tartalék csapatának bajnoki találkozói. A hősidőktől kezdve elsősorban az élvonalbeli egyesületek, később több más klub is tartott fent tartalék csapatot, amelyek bekapcsolódtak és versenyeztek a hivatalos bajnoki rendszerben. A két világháború közötti időszakban a mostanihoz hasonlóan, az első osztályban szereplő gárdák tartalékjai a harmadosztályú bajnokság csoportjaiba lettek indítva. A II. világháborút követően az adott tartalék csapat az egyesület első csapatának osztálybesorolásával megegyező szintre került. Ezekben az időkben a Dorog és az Újpest tartalékjai 17 éven át rendszeresen találkoztak egymással az NB I tartalék bajnokságának keretén belül. Azonban itt most azokat a mérkőzéseket szeretném megemlíteni, amikor a dorogi első csapat az Újpest tartalék gárdájával küzdött a bajnokságban. Eddig három ilyen periódusra volt példa. Első körben 1940 és 1942 között egymást követő két évadban voltak csoporttársak, majd egy évad erejéig a 2009–2010-es évadban az NB III Duna csoportjában, végül pedig a jelenleg zajló bajnoki évad során az NB III Északnyugati csoportjában. Az első Dorog – Újpest II. bajnokira 1940 október 13-án Újpesten került sor. A hazai gárdát többek között Szusza Ferenc is erősítette, akik magabiztosan 4 : 1 arányban verték a mieinket. A kiadós vereségben nem kis szerepet játszott a dorogi támadók gyámoltalansága, akik számos kecsegtető helyzetben is hibáztak. Jellemző, hogy még a becsületgólunkat is az újpesti Fekete szerezte, aki a saját kapujába talált. A dorogi visszavágó 1941. június 15-én már igen szoros mecset hozott, de a nagy küzdelem közepette is végül a lilák nyertek, minimális 1 : 0 arányban.
A két fél egy–egy ikonikus személye, a fehér mezes Szusza Ferenc és Buzánszky Jenő a közös zászlócserével egyetemben köszönti egymást egy Újpest–Dorog bajnoki előtti a Megyeri úton. A két legenda egyben saját klubjának stadionjának névadója is. A felvétel jól summázza a kölcsönös tiszteletet, megbecsülést és sportszerűséget, amely példaként szolgálhat a mostani kupameccshez is (forrás: Nemzeti Sport Archívum).
A következő alkalommal Újpesten 1941. szeptember 26-án katasztrofális 7–1-es zakót kaptunk, pedig a félidőben Hollai góljával 1–1-es állással fordultak a csapatok. A mieink igen jól és bátran játszottak, azonban az idő múlásával erőnléti gondok jöttek elő és a hazaiak kíméletlenül ki is használták az enerválttá vált játékosaink visszaesett teljesítményét. Ne feledjük viszont, hogy a dorogi labdarúgók akkoriban kemény fizikai munka mellett hódoltak a foci szenvedélyüknek abszolút amatör státuszban és a háborús időszak ellenére is a bajnokik mellett szinte minden héten edzőmeccseket is játszottak. Ez a fáradság jött éppen elő és igen rosszkor. Az 1942. június 14-én lejátszott visszavágó viszont fölényes dorogi sikert hozott, 5 : 2 arányban, ahol Lampert, Baumann, Spielmann és Klausz duplájával születtek a góljaink. Ezt követően az újpestieket másik csoportba tették. Legközelebb 2009 őszén Dorogon mérkőztek meg, ahol sima 4–1-es vendég győzelem született, viszont a 2010 májusában lejátszott újpesti visszavágón hasonlóan simán pedig a dorogiak nyertek, igaz, szerényebb gólaránnyal, miután dorogi részről Papp András és Hajnal Róbert lévén 2 : 1 lett a vége, ahol kétgólos dorogi előnyt tudtak a hazaiak szépíteni. Végül a most zajló bajnokságban tavaly ősszel Dorogon 3–2-re nyertek a fővárosiak és a jövő hónapban lesz a visszavágó Újpesten. Összegezve, az eddigi 7 mérkőzésből kettőt a Dorog, ötöt az Újpest II nyert, 12 : 22-es gólaránnyal. Ezen felül még egyszer találkozott egymással a két csapat. A mieink igen gyenge szereplését hozó őszi szezon befejezését követően, tavaly december 11-én egy levezető meccset játszottak egymás ellen Újpesten, ahol a dorogiak meglehetősen üdén és ötletesen játszva 3 : 0 arányan verték az Újpest II csapatát.
Végezetül idézzük fel az Újpest elleni mérkőzéseink 57 góljának szerzőit időrendben: Gyömbér, Molnár József (7), Kántor György (2), Pozsonyi Ignác (7), Varga János (7), Klausz József, Prohászka János (2), Ilku Péter (2), Bakó László, Monostori Tivadar (12), Fürtös Gábor, Kertes László (2), Oláh Sándor, Szuromi Antal (2), Horváth Péter, Németh Ferenc, Virág Pál, Peszeki Jenő (2), Laczkó István, Szabó József (2), Bajor Tibor.
A közelmúlt éveiben a Magyar Kupa jegyében a honi labdarúgás legjelesebb egyesületei szinte menetrendszerűen érkeztek Dorogra, amely az újpestiek vendégszereplésével gyakorlatilag most kiteljesedik. Külön öröm, hogy nem csak az ellenfelek ázsiója miatt maradtak emlékezetesek ezek a találkozók, hanem a dorogi csapat mutatott játéka és eredményei is ígéretes, egyben örömteli emlékké váltak. Minden neves ellenféllel szemben szoros, élvezetes mérkőzés kerekedett, sőt, két ízben a továbbjutást is sikerült kiharcolni. Előbb az MTK (1 : 0), utána a Vasas (1 : 2), majd a Debrecen (2 : 3), s újfent a Debrecen (1 : 1 /11-esekkel 5 : 4), az MTK másodszor is ( 0 : 1), a Ferencváros (1 : 2) és kétszer egymást követő évben a Honvéd (0 : 2 és 2 : 4) vendégszereplése után most az Újpest kerül sorra. A felsoroltak között egy negyeddöntő és két nyolcaddöntő is szerepel, s a mostanival együtt ez a harmadik nyolcaddöntőnk nyolc éven belül, míg a kupa teljes történetében pedig immár a 13. nyolcaddöntőnk következik. Az eddigi 12 mérkőzésünk során hatszor sikeresen jutottunk túl, ugyanannyiszor pedig kiestünk.
Mindkét fél szurkolóinak többek között ilyen ereklyékkel igyekeznek kedveskedni és emlékezetessé tenni ezt a kupameccset.
A küszöbön álló kupamérkőzéssel kapcsolatban ugyan nem lehetnek vérmes reményeink, hiszen ellenfelünk önmagában is minden szempontból a találkozó abszolút esélyese, ugyanakkor a dorogi csapat egy alakulófélben lévő fiatal társaság. Papíron is két osztálynyi a különbség a két gárda között, a valóságban ez akár többnek is mutatkozik, viszont a hazaiakat éppen ezen tényezők némileg tehermentesítik, hiszen felszabadultan játszhatnak. Apró reménysugárként néhány statisztikai adat a dorogiaknak kedvez: Mind az legutolsó bajnokit, mind a legutolsó kupameccsüket megnyerték az Újpest ellen. Egy ízben ugyanúgy a kupa nyolcaddöntőjében is továbbjutottak nagynevű ellenfelükön, s a felsorolt három mérföldkőnek számító esemény Dorogon történt. A fentebb említett legutólsó kupasiker alkalmán is két osztállyal voltak lentebb az Újpestnél.
A mérkőzés meccslabdája
Mindentől független, a dorogiak komolyan veszik a találkozót és a klub is kiemelt eseményként, egyfajta fociünnepként kezeli. A mérkőzésre több szurkolói relikvia is készült, többek között a két egyesület címerével ékesített ünnepi klubzászló, a két csapat egykori kiválóságainak arcképével ellátott szurkolói sál, hűtőmágnes, díszes belépőjegy és a meccslabda. A találkozó rangját jelzi, hogy villanyfényes mérkőzés lesz, amelyet a televízió M4Sport csatornája élőben közvetít. A lelátókra több neves meghívott vendéget is várnak, köztük a válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát, Marco Rossit. Minden adott egy remek sportcsemegéhez és remélhetően élni tudak a lehetőséggel a felek, főleg a hazai ifjak, akiknek kitűnő alkalomnak ígérkezik, hogy megmutassák magukat, tudásukat, elszántságukat és küzdőszellemüket a szélesebb nyilvánosság előtt.
Szabó Gyula
