A sportolók nagyon hosszú utat tesznek meg, mire az első komoly sikereket magukénak tudhatják, ha egyáltalán átélik ezt a mámorító érzést. Gyerekként pusztán a mozgás öröme a fő mozgatórugó, majd ezt a szerepet szépen lassan átveszi a teljesítmény-központúság. Az edzők és szerencsés esetben a sport mentáltréner lesznek azok a támogatók (persze a szülőknek is nagy felelősség jut), akik segítségével a versenyzők kiaknázhatják a bennük rejlő potenciált.
Kétséget kizáró tény, hogy a siker több összetevős fogalom, ki így, ki úgy éri el hőn áhított céljait. Ez így van rendjén, hiszen mi emberek is különbözőek vagyunk, ezért többféle úton juthatunk el a „végállomásra”.
Nézzük meg, melyek azok a jellemzők, amelyek megléte és fejlesztése szükséges ahhoz, hogy végül sikeres versenyzőként tekinthessünk magunkra.
Tehetség
A tehetség velünk születik, annak mértékén a későbbiekben nem tudunk változtatni. Általános definícióját sokféleképpen lehet megfogalmazni. A legelfogadottabb módszer szerint négy elemből áll össze:
- átlag feletti általános képességek,
- átlagot meghaladó speciális képességek,
- kreativitás,
- feladat iránti elkötelezettség.
Ezek az összetevők a sportra is tökéletesen alkalmazhatók. Vegyük a labdarúgást, mégis csak a legnépszerűbb sportról beszélünk. Általános képességeknek tekinthetjük a futás sebességét vagy az erőnlétet. Ha sportmúlttal nem rendelkező kisgyerekek versenyt futnak, a nyertes vélhetően átlag feletti képességgel / tehetséggel rendelkezik ezen a területen.
Speciális képesség lehet például a rúgótechnika. A foci nélkülözhetetlen eszköze, kiemelkedő tehetségnél hamar megmutatja magát, elég csak David Beckham szabadrúgásaira vagy beadásira gondolnunk.
A kreativitás a focipályán is tetten érhető, hiszen aki villámgyorsan, nyomás alatt is precízen tud játszani (pl.: társat helyzetbe hozni egy váratlan passzal), az illető mindenképpen különleges képességet birtokol.
A feladat iránti elkötelezettségnek minősül, ha a sportoló szorgalmasan jár edzésre, valamint az edzőnek nem kell noszogatnia, hogy fegyelmezetten hajtsa végre a gyakorlatokat. Nem egy szülő küszködik azzal, hogy gyermekét rávegye, a tréningeket rendszeresen kell látogatni. A szerencsésebb gondviselőknek nem jutnak ilyen fejtörők. Sajnálatos módon azonban még a felnőtt profi szinten is találni példákat erre.
A tehetség tehát akkor mutatkozik meg, ha valamilyen képesség átlag feletti értéket mutat. De kell-e tehetség a sportban való boldoguláshoz? Valamekkora bizonyára igen, de el sem hinnénk, mennyi sztárversenyző található szerte a világban, akikkel a sors szűkmarkúbban bánt. A tehetséget ugyanis elköteleződéssel és komoly munkával képesek lehetünk helyettesíteni.
Fizikai felkészültség
Ide is jó néhány összetevőt tudunk besorolni. De fizikai felkészültségen elsősorban az edzettséget és a sportágspecifikus technikákat, figurákat értjük. Ha a focinál maradunk, kellő erőnlét nélkül nem bírjuk végigfutni a mérkőzéseket, amivel bizony kellemetlen helyzetbe hozhatjuk csapatunkat.
A tehetségünknél fogva rendelkezünk egy alapedzettséggel vagy ha úgy tetszik, az edzettség eléréséhez szükséges adottsággal. Pont ezért fordul elő az, hogy valakinek kevesebb, másnak pedig jóval több befektetett energiájába kerül ugyanarra a szintre eljutni. Ugyanez igaz az egyes speciális mozdulatok elsajátítására is. A kapura lövések technikájára egyesek hamarabb, míg mások később éreznek rá. Ez is a tehetség mértékéből fakad.
Fentiekből jól átlátható, hogy a tehetség és a fizikai felkészültség mennyire együtt járnak. Mindössze az egymáshoz való arányuk változik sportolóként és a figyelembe vett tényezőkként. Sőt, ha ugyanazt a két sportolót vesszük alapul, könnyen lehet, hogy különböző tulajdonságoknál egyenesen megfordul a tehetség mértéke.
Nyugodtan kijelenthetjük, a kiváló fizikai állapot eléréséhez szükséges szorgalom és elhivatottság nélkül, pusztán tehetségből, nem jutunk el a célig, de még a közelébe sem. Utánpótláskorban ideig-óráig működhet ez a hozzáállás is, de a későbbiekben biztos bukáshoz vezet.
Mentális erő
Egyértelműen ez a legkevésbé ismert összetevője a sportsikernek. Talán azért van ez így, mert kevésbé látványos, mint a fizikai edzések. Míg utóbbinál izmaink mérete növekedésnek indul, testzsírszázalékunk csökken, mozgásunk dinamikusabbá és erőteljesebbé válik, a mentális tulajdonságok fejlettsége előbbiekkel ellentétben kevésbé látványos.
Az „események” belül a fejünkben zajlanak le. Ugyanakkor a végső győzelemhez szükséges mentális erő megszerzéséhez ugyanúgy gyakorlatokat kell végeznünk. Ebben a legtöbb esetben a sport mentáltréner tud segítségünkre lenni.
A tehetség itt is képbe kerül, hiszen mentális képességei (a fizikaihoz hasonlóan) mindenkinek eltérőek. Van, aki egy komoly verseny vagy mérkőzés előtt a stressztől szinte gondolkodni sem tud és vannak, akik alapvető személyiségüknél fogva lazábban kezelik az ilyen körülményeket.
A sportolók tehát különböző szintről indulnak, de a mentális tréningekkel kivétel nélkül javítani tudják versenyzői képességüket. Számtalan alkalommal fordul elő, hogy valami az utolsó pillanatban fut félre és végül ez foszt meg a sikertől. Egy utolsó pillanatban kihagyott helyzet vagy egy időn túli rossz büntető nem feltétlenül a fizikai felkészültségen múlik. Edzéseken becsukott szemmel is végre tudjuk hajtani ezeket, de éles szituációban minden más.
Elmegy a koncentráció, félünk a hibázás lehetőségétől, kétségeink támadnak és önbizalmunk sem éppen a legmagasabb szinten van. Ezek közül elég egy jelenség és hibázni fogunk. A jó hír, hogy ez ellen tudunk tenni, így tényleg a legjobb tudásunkat tehetjük a „pályára”.
A sportsiker tehát a tehetség, fizikai és mentális felkészültség trióján múlik. Magasságunkon vagy lábméretünkön nem tudunk változtatni, de a hozzáállásunkon igen. A legvégén a befektetett munka, a hit és a szükség esetén elvégzendő változtatások iránti nyitottság lesz a döntő faktor.
