Január 18-án, szombaton második alkalommal rendezték meg a Böllérfesztivált az Esztergomi Piacon, ahol a pikáns kolbásztól a zamatos sültig, minden ízlést kielégítő ételek közül válogathattunk. Sőt, élőben követhettük nyomon a hízók feldolgozásának a folyamatát.
Már reggel kilenckor szép számmal érkeztek a piacra, 10 órára pedig egy kisebb forgatag alakult ki. Mielőtt belemerültünk volna a disznóvágás folyamataiba, a helyi árusok portékáit is megtekintettük, a kötelező chili szószt pedig szokás szerint Ivanov Mihálynál szereztük be. – Általában az arabok Erős Pistájának is becézett Harissa pasztát szoktam vásárolni, tudsz valami hasonlót ajánlani? – kérdeztem az esztergomi termelőtől, majd a Sriracha nevezetű, szintén fűszeres szószt kóstoltatta meg velem, ami annyira bejött, hogy vásároltam is egy üveggel.
Ezután a Panyolai standját látogattuk meg, ahol Bakos Norbert éppen interjút készített a prémium magyar pálinkákkal kapcsolatban. Többek között kitértek a különleges 50%-os alkoholtartalmú máklikőrre is, melynek alapját szintén a kiváló Panyolai pálinka adja. – Mintha egy mákos süteménybe haraptam volna – mondta a társam, miközben megkóstoltuk az italt, közben pedig mi is kaptunk egy kis ízelítőt a pálinkafőzés rejtelmeiből.
Na de végül is a malacságok miatt jöttünk a piacra, ezért társammal be is álltunk Patkó Gergőék sorába, ahol szmókerben sütötték a finomságokat. Miközben vártuk az ételünket egy kvízjátékra lettünk figyelmesek. Azok, akik jártasak voltak a disznóvágás fortélyaiban, a helyesen megválaszolt kérdéseket értékes ajándékokra válthatták be. Miközben mindenhol finom sült illatok keringtek, a hangszórókból jó magyar muzsika szólt, melyet a Janoska Band szolgáltatott.
Miután megkaptuk a véres és májas hurkánkat egy talponállót kerestünk. – Nézd, ott még van pont két hely – mondtam a társamnak, majd miután illedelmesen elfoglaltuk a helyünket kezdődhetett is a nap fénypontja, a disznóságok elfogyasztása. – Mi Dunabogdányból érkeztünk – mondta a mellettünk álló úr, aki sült vérrel kezdte a napot. – Tavaly későn értünk ide, ezért a kedvencemről, a sült vérről lemaradtam, most viszont sikerült beszereznem egyet, ami elmondhatatlanul finomra sikeredett – mondta boldogan, közben megosztotta velünk, hogy kimondottan az ilyen fesztiválokat keresik a Dunakanyarban. – Sosem ettem még szalontüdőt – ezt már a mellettem álló hölgynek mondtam, aki kedvesen adott is egy falatot a finomságból. – Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó – meglepődve jegyeztem meg, hogy ez milyen ízletes.
A késői reggeli – korai ebéd elfogyasztása után megnéztük a bölléreket, ahol éppen Farkas Dénes esztergomi hentes fente a késeket. – Itt lehet vásárolni elvitelre hurkát és kolbászt? – kérdeztem, majd a böllérek elmondták, hogy ezeket sütésre készítik elő, de az Obi-Hús üzleténél már ott vannak a frissen készített sertésételek. Habár nagyon hosszú volt a sor, azért beálltunk a hentesüzlethez, ahol türelmes várakozás után megvásárolhattuk otthonra a véres-május hurkát és a sütnivaló kolbászt. Mielőtt haza indultunk volna, megnéztük milyen levesek rotyognak a Felvidéki Csemegénél, majd a Lipóti Pékségben elfogyasztottunk egy jó erős feketét.
Fotók: Esztergomi Piac / dorogimedence.hu
