Bödör László, vármegyénk és hazánánk labdarúgásának egyik ikonikus alakja 1933. augusztus 17-én született, aki az Esztergom és a Dorog csapatát is erősítette karrierje során.
Bödör László fiatalon a családjával a Keresztúri úton lakott és a barátaival a Rákosi Vasutas-pályáján rúgta a bőrt. Miután sikeresen leérettségizett esztergályosnak tanult, majd behívták katonának Esztergomba. A hadseregbajnokságban mutatott játékára felfigyelt az Esztergomi Vasas, így Bödör László az NB II-be igazolhatott – már 21 évesen. Az esztergomi gárda – a szokásoknak megfelelően – az élvonalbeli Doroggal tréningezett együtt a felkészülési időszakban, s ekkor szúrták ki őt a bányászvárosiak. Bödör a Dorog játékosaként az NB I-ben nem sokkal 22. születésnapja előtt, 1955. június 5-én a Szombathelyi Törekvés ellen 3–1-re megnyert bajnokin mutatkozott be, rögtön góllal. Az 1955-ös szezonban a dorogi klub – a legjobb vidéki csapatként – ötödik helyen zárt a bajnokságban. Bödör László mindössze egy évet töltött az együttesben, de olyan csapattársakkal játszott együtt, mint Buzánszky Jenő, Ilku István, vagy Monostori Tivadar.
Bödör László a katonaság után, 1956-ban visszatért Budapestre és az MTK-hoz igazolt. A fővárosi együttessel sikert sikerre halmozott. Hazai terepen nyert bajnokságot, háromszor volt ezüstérmes, illetve egy bronzéremmel is büszkélkedhet. Az MTK színeiben 177 NB I mérkőzésen 61 gólt szerzett, de ha kellett akár kapusként is segítette a csapatát. A nemzetközi színtéren is szép eredményeket ért el. 1959-ben Közép-európai Kupa-döntőben játszott, négy évvel később az ezüstérem után pedig megnyerte a sorozatot. Az MTK-val az 1961–1962-es évadban a legjobb négy közé jutott a Vásárvárosok kupájában. A menetelés során négy góllal segítette a csapatot, eredményes volt a Valencia ellen 7–3-ra elveszített elődöntő második mérkőzésén (amelyen Farkas János és Machos Ferenc kölcsönjátékosként erősítette az MTK-t!). Bödör László az 1963–1964-es idényben alapembere volt a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK) fináléig menetelő gárdának is, három találattal járult hozzá az együttes remek szerepléséhez. (A trófeát a Sporting Lisszabon hódította el, miután a 3–3-as döntetlen után 1–0-ra legyőzte az MTK-t).
A magyar labdarúgó-válogatott korelnöke, Bödör László 1961. február 17-én játszotta egyetlen találkozóját a nemzeti csapatban, az Egyiptom ellen 2–0-ra megnyert barátságos meccsen. Ezenkívül két nem hivatalos mérkőzésen lépett pályára a nemzeti együttesben, valamint 10-szer kapott lehetőséget a B-válogatottban.
1965-ben felhagyott a játékkal, de jó barátja Bányai Nándor invitálására 1967-ben a Debrecenhez igazolt. A DVSC színeiben civil munkája mellett csupán négy összecsapáson futballozott. 1967-ben aztán végleg felhagyott a játékkal, bár megszerezte az edzői képesítést, de nem dolgozott trénerként. Helyette kétszeres aranykoszorús esztergályos mester lett belőle.
NÉVJEGY: BÖDÖR LÁSZLÓ
Született: 1933. augusztus 17., Budapest
Posztja: támadó
Válogatottság/gól: 1/– (1961)
Csapatai: Esztergomi Vasas (1954–1955), Dorogi Bányász (1955–1956), MTK (1956–1965), DVSC (1967)
Kiemelkedő eredményei: magyar bajnok (1957–1958), 3-szoros magyar bajnoki ezüstérmes (1957 tavasz, 1958–1959, 1962–1963), magyar bajnoki bronzérmes (1960–1961) KK-győztes (1963), KK-döntős (1959), KEK-döntős (1964), VVK-elődöntős (1962)
Isten éltesse, Bödör Lászlót!
Fotók, forrás: Puskás Intézet
