Kerek egy évszázada nyitotta meg kapuit Dorog új színfoltja, a Korona Kávéház, mégpedig a település legfrekventáltabb részén. Az elegáns szalon néhányszor gazdát cserélt és további fejlesztésre került, idővel pedig előbb Eiler, majd Hoffmann Vendéglő és Fogadó néven működött. A pártrendszer évtizedeiben Tárna Étterem és Szálloda néven üzemelt az ezeredforduló körüli megszűnéséig.
Szinte egyidőben az egykori Puchner Vendéglő megnyitásával, újabb nívós vendéglátóipari egységgel gazdagodott Dorog 1924 nyarán. Ezúttal egy elegáns és minden igényt kielégítő kávéház nyílt a település legjelentősebb forgalmi kereszteződésénél, a Bécsi út (akkoriban Petőfi út) – Esztergomi út – Kálvária út kiszögelésében, a Bécsi és Kálvária út bal oldali sarkán. Hanák Károly üzletember elhatározta, hogy az egyre városiasodó formát mutató Dorogon megnyitja újdonsült vállalkozásaként kávéházát. Hanák úr korábban az esztergomi szigeten működött Árpád-kert tulajdonosa volt. A megálmodott és sikeresen kivitelezett kávézó a Korona Kávéház nevet kapta.
A megnyitás beharangozója az Esztergom és Vidéke újság 1924. augusztus 3-i számában
A szomszédos Esztergomban akkoriban már működött ugyancsak Korona Kávéház néven egy igen népszerű vendéglő, mégpedig a Lőrinc utcában lévő Bérpalota Kis-Duna sétány felöli oldalán, az épületegyüttes Bottyán híddal (akkoriban Lőrinc híd) szemközti sarkán. A névadásban minden bizonnyal példával is szolgálhatott a királyvárosi kávéház elnevezése is, azonban nagyban meghatározta a névválasztást az akkori uralkodó korszellem. Néhány évvel a trianoni sokk után az összeroppanás és az össznépi mély gyász helyett a magyar nemzet büszke daccal és tettrekészen válaszolt. Hihetetlen erővel és elszántsággal a talponmaradás és a túlélés vágya jellemezte az ország vezetését és lakosságát.
Egy kedves gesztus Hanák úrtól (Esztergom és VIdéke, 1925. január 1. szám)
Ennek egyik alappillereként a nemzettudat erősödését, elmélyülését szorgalmazták és büszke magyar habitus hatotta át a mindennapokat. A Szent Korona tisztelete és szimbolikus tartalma, kifejeződése miatt is igen népszerű lett a közületi névadás során is. Esztergom és Dorog viszonylatában különösöen érthető is a szoros történelmi összefonódás általi szerves kapcsolódás, hiszen Esztergom és vonzáskörzete a királyaink központja volt évszázadokon át. Ezen felül az I. József császár általi rendelet végett a koronánkat idegen földre vitették és amikor végre visszakaptuk, díszes pompával érkezett haza. A hazatérése során útja Dorogon át vezetett és többek között közvetlenül elhaladt a leendő kávéháznál is.
A tulajdonosváltásról szóló közlemény az Esztergom és Vidéke újság 1928. október 25.-i számában
A dorogi kávéház első említett írásos dokumentuma 1924. augusztus 3-án kelteződött. A megnyílt szalon mindennel rendelkezett, amelyek a klasszikus kávéházakat jellemzik. Ízléses és elegáns bútorzat, a thonet székek és a dekoráció hamisíthatatlan, egyben kellemes környezetet varázsolt. Az igazi jó presszó kávé, tea- és kávékülönlegességek, desszertek és sütemények mellett egyéb finomságokkal is várták a vendégeket. Ezen felül élőzene, vidám előadások fűszerezték a műsort, továbbá biliárdasztal, olvasó, s kártya is a rendelkezésre állt. A Kaszinó mellett megszületett Dorog másik elit közösségi tere is, ahová nem csak az értelmiségieket várták szívesen, de nyitva állt valamennyi társadalmi réteg előtt. Ezzel a település belterületi központjában kialakult egy erős vendéglőlánc tengely. A Bécsi út – Csolnoki út kereszteződésében, a Puchner Vendéglőtől kezdődően a főteret jelentő Templom teret határolva balról a Kaszinón, jobbról pedig Nagyvendéglőn át a Bécsi út – Kálvária út kereszteződésnél lévő Korona Kávéház zárta a sort és adta a szabályos keretet.
A kávéház már az új bérlő által üzemelt tovább (forrás: Esztergom és Vidéke, 1928. november 11.-i szám)
Később a kávéház Walitsch József tulajdonába került, nem sokkal utána pedig Schmidt Józsefé lett. 1928-ban bérlő jelentkezett, mégpedig Bognár Fülöp személyében, aki korábban Esztergom másik neves szalonjának, a Központi Kávéházának volt a főpincére. Bognár úr teljes átalakítást is végzett, s az általa eszközölt megújulás november 11-én készült el. Az újdonsült bérlő meglehetősen ambíciózus vállalkozó volt és igen jól ment az üzlet. Ennek megfelelően alig fél év elteltével bővítéssel és további fejlesztéssel rukkolt elő.
A szolgáltatás és profil bővüléséről szóló információ az Esztergom és Vidéke 1929. június 29.-i számában
1929 június végén a kávéházhoz kapcsolódva szállodát is nyitott az épületegyüttesben. A szépreményű és közkedvelt kávéház azonban átalakulni kényszerült. Perdöntő dokumentum, vagy forrás sajnos nem áll rendelkezésre, de következtetni lehet arra, hogy minden bizonnyal a nagy gazdasági világválság érzékenyen érinthette a kávézó bérlőjét, ugyanis a harmincas évek első felében vette át az épületet a tősgyökeres dorogi Eiler Ferenc vállakozó, aki egy ragyogó vendéglőt és fogadót kezdett üzemeltetni. A belső termek és a hotelrészen kívül kerthelyisége is volt. Eiler úr 1946-ban a kitelepítés áldozata lett, miután a II. világháborút követő bosszúhadjárat számos sorstársával együtt Németországba száműzte.
Immár Eiler Vendéglőként
A vendéglő legalább nem szűnt meg és egy másik jeles dorogi vendéglős, Hoffmann Sándor lett a tulajdonosa, aki korábban a Kaszinó főbérlője volt. A Kaszinót megszűntették és épületében kapott helyet a dorogi rendőrkapitányság. Idővel a Hoffmann Vendéglő is az államosítás sorsára jutott, azonban az átkosban is megőrizte eredeti funkcióját, csak az elnevezés változott. Innen kezdve Tárna Étteremnek és Szállodának hívták. Itt indult Korda György előadói, énekesi karrierje 1958-ban. Az akkor még szinte alig ismert énekest a Tárnában rendezett szilveszteri mulatságra hívták fellépőnek. Az üzemeltetőnek nagyon megtetszett az ifjú énekes és máris egy hosszabb szerződést kínáltak a számára, így jó ideig beköltözött az egyik hotelszobába, esténként pedig a nagyérdeműt szórakoztatta. Erről maga a művész is büszkén és örömmel emlékezik a mai napig is.
A Tárna Étterem és Szálloda az 1960-as évek első felében
A Tárna üzletvezetője Perényi János lett és évtizedeken át közkedvelt helynek számított, ahol gyakran rendeztek lakodalmakat is. Méreteinél fogva komolyabb számú vendégsereget is képes volt fogadni. Idővel további szolgáltatással bővült, miután a pincerészt kiépítve megnyitották a Tárna Borozót, amely vetekedett az étterem népszerűségével. A háztáji borok és egyéb italok széles kínálata mellett a menüjében ragyogó reszteltmáj, rántottsajt és gömbapörkölt számított külön kedvencnek. A kilencvenes évek fordulóján átmenetileg szünetelt a borozó, majd az átalakítását követően megújulva vett lendületet 1994-ben. Az ezrefordulóra lassan lecsengett mind az étterem, mind a borozó, majd végleg megszűnt.
A Tárna Étterem és Söröző az 1980-as években
Jódarabig kihasználatlanul állt, majd profilt váltva bútorboltként üzemelt. Később egy komolyabb átalakításon esett át a teljes épületblokk. Jellegét bizonyos fokig megőrizve újult meg és kiválóan illeszkedik a városrészhez. Az épületegyüttesben lakások és üzletek kaptak helyet. Az egykori étterem frontális részlegén bank nyílt. A felújítással és átalakítással leszerelésre kerültek a közlekedési lámpák és a továbbra is a legjelentősebbnek számító kereszteződés körforglamat kapott.
Megjegyzés: A gazdag Geiszler-gyűjteményben található korabeli felvétel a Korona Kávéházról, azonban a hagyaték bedobozolva, rendszerezésre vár. Ezért jelenleg nem kutatható, így sajnos nem áll módomban képmellékletben szerepeltetni.
Kávéházi hírdető az 1920-as évekből (forrás: Esztergom és VIdéke újság)
Borítókép: A kávéház megnyitójáról szóló értesítő felhasználásával készült montázs.
Szabó Gyula
