105 éve indult el elsőként a Dorog labdarúgó csapata a szervezett országos bajnokságban

105 éve indult először a Dorog labdarúgó csapata a szervezett magyar bajnokságban és azóta folyamatosan, megszakítás nélkül szerepel a Magyar Labdarúgó Szövetség által organizált Nemzeti Labdarúgó Bajnokság küzdelmeiben. A központi szervezet általi különböző irányzott átállások és átszervezések miatt a jelenleg kezdődő bajnoki résztvétel immár a 112. bajnoki évadja lesz a Dorogi FC 110 éves történetének. A mostani idényt is beleszámítva, a dorogiak az eddigi 112 bajnoki évadjuk során 24 alkalommal az NB I-ben, 52-szer az NB II-ben, 34-szer az NB III-ban, míg két ízben a negyedosztályban szerepelve, összesen 3005 bajnoki mérkőzést játszottak. A bajnokságban való több, mint egy évszázadnyi versengés önmagában is igen kiemelkedő fegyvertény, azonban ezt sikerült igazán eredményes tartalommal megtölteni. Ennek is köszönhető, hogy a Dorog a magyar labdarúgó csapatok örök ranglistáján még jelenleg is a huszadik helyet foglalja el.

A labdarúgó bajnokságot koordináló szervezet, a Magyar Labdarúgó Szövetség és vele együtt a Magyar Labdarúgó Bajnokság is mindössze 13 éves volt, amikor a dorogi klub megalakult.  Az 1914-ben alkult Dorogi Atlétikai és Futball Club így a régebben alapítotott egyesületek közé tartozik, amely mielőbb szeretett volna bekapcsolódni a honi futball vérkeringésébe és az első adandó alkalommal részt venni a bajnoki küzdelmekben. Ehhez bizonyos követelmény- és feltételrendszernek meg kellett felelni, amely szigorú volt, tehát nem vettek be akárkit a bajnokságba. A frissen alakult csapatoknak megfelelő háttér mellett bemutatkozó mérkőzéseket kellett játszania. Dorogon minden adott volt ahhoz, hogy akár már az 1914–15-ös évadban elindulhasson, azonban az I. világháború történései és annak kedvezőtlen kihatásai miatt erre csak 1919-ben kerülhetett sor. Ennek ellénere is igen sikeresnek mondható, hogy a klub fennállásának 5. évében megkapta az engedelyét és a méltó besorolást a hivatalos bajnoki rendszerbe, így az 1919–20-as évadban újoncként rajthoz állhatott. A legelső osztálybesorolás alapján a Pestvidéki kerület Váci alosztályba került, ahol többek között három váci csapat is csoporttársa volt, mint a Váci AC, a Váci SE és a Váci Vasas SC. Valmennyien igen jó erőt képviseltek, akárcsak az Alagi SC, amely a Dunakeszi SE jogelődje és nem tévesztendő össze a Dunakeszi Magyarsággal, a későbbi Dunakeszi Vasutassal. Alag Duna-menti ősi település, amely 1950-ig önálló volt, ekkor azonban Dunakeszihez csatolták. A csoport további tagjai voltak a Nagytétényi MTE, a Dunaharaszti MTK, a Csepeli MSE és két szomszédvári egyesület is, nevezetesen a Tokodi SC és az Esztergomi TK. A dorogiak a 6. helyen végeztek, amely igazán örömtelinek bizonyult és reményteljes folytatásra is okot adott.

Érdemes néhány gondolat erejéig szót ejteni a legelső bajnoki idénnyel kapcsolatban arról, hogy egykori ellenfeleink közül mára csak a Nagytétény (jelenleg a 5. osztályban szerepel), a Dunaharaszti (jelenleg negyedosztályú), valamint a Váci SE léteznek. Ezzel a Váccal még öt éve egy csoportban szerepeltek a mieink. A klub 15 évvel idősebb a doroginál, ám a bajnokságban csak 7 évvel több a bajnoki tapasztalatuk, ugyanis a kezdetekben nem rendelkeztek nem hogy labdarúgó szakosztállyal, de még  focicsapattal sem. A váci együttes a 2019–2020-as évad végén kiesett és azóta alsóbb osztályokban szerepel. Kétévnyi NB III-as tagságot követően a negyedosztályba kényszerültek és jelenleg sem sikerült onnan elmozdulniuk. A többi váci egyesület idővel megszűnt, így a Váci AC 1948-ban, míg a Váci Vasas 1958-ban. Mindkét szomszéd település csapata is már régen a múlté. Sőt, a Tokodi SC-nek ez volt az első, egyben utolsó bajnoki szereplése. Az esztergomiak – akik 1913-ban alakultak – 1920-ban már MOVE Esztergomi SE néven futottak, majd beleolvadtak az azóta ugyancsak megszűnt Esztergomi MTE klubjába. Ennek ellennére mégis jelentős a dorogi sporttörténet szempontjából, ugyanis a Dorog legelső hivatalos mérkőzését az Esztergomi TK ellen játszotta 1914-ben, ahol magabiztosan 2–0-ra nyertek a mieink. Az Esztergomi TK 1932-ben újra alakult, de ezúttal is csak tiszavirág életűnek bizonyult a talponmaradásuk, míg Esztergom másik említett csapata 1946-ban dobta be végleg a törölközőt és tűnt el a honi klubok palettájáról.

A dorogi egyesület viszont fényes jövő előtt állt és 1923-ban, bajnoki szereplésének 4. évében megszületett az első bajnoki címe is. Innentől kezdve kifejezetten komoly tényezővé váltak a magyar labdarúgás másodosztályában, ahol 1926 és 1929 között páratlan sorozattal rukkoltak elő. Előbb bajnoki bronzérmet nyertek, majd egymást követő három évben is bajnokok lettek. Mint csapat is egy nagyon rokonszenves, egyedi stílusú, remek közösség, soraiban pedig nagyszerű játékosok sora nevelkedett. 1944-re már az NB I kapuját döngették. Az első osztályú álmokat ugyan a II. világháború némileg késleltette, de már senki és semmi sem tudott a csapat útjába állni és 1945-ben első ízben jutott a legmagasabb osztályba, ahol két éves rövid megszakítást leszámítva, 1966-ig kibérelt helye volt.  A százöt esztendő 112 bajnoki évadja során 12 alkalommal nyert bajnoki címet, továbbá ötszörös bajnoki ezüstérmes és 12-szeres bronzérmes. Amennyiben leosztjuk ezt az eddigi részvételre, arányaiban 4 évente jut egy bajnoki érem. Ezen felül háromszor nyerték a Középmagyarország bajnoka címet és ötször a Vidék legjobbja címet, valamint a Bajnokok bajnoka címet és öt alkalommal a Fair Play díjat. A valaha elért legjobb bajnoki helyezés az NB I. 4. helye, mégpedig pontazonossággal a 3. Újpest és egy pont különbséggel a 2. helyezett MTK mögött. Két bajnoki évadban – 1922–1923 és 1945 – veretlenek maradtak, sőt az 1922–1923-as bajnokságban egyetlen döntetlen volt csak, máskülönben majdhogynem 100%-os teljesítménnyel lettek bajnokok.

A százöt év során gyakorlatilag minden valamire való hazai csapattal megmérkőzött már. Sikereinek jelentősségét emeli, hogy a legkimagaslóbb szereplései a magyar labdarúgás legdiscsőségesebb korszakára esett. A bő egy évszázad alatt 45 vezetőedzője volt a csapatnak, köztük Buzánszky Jenő bizonyult a legsikeresebbnek, egyben a leghosszabb időszak is hozzá fűződik. Mellette további hosszabb időszakot magáénak tudható, egyben sikeres edzők Nagy Sándor, Mézner István, Ivanics Tibor és Honti József voltak. Nagy vezetésével az első három bajnoki címet szerezte a csapat, Méznerrel kétszer, míg Hontival egyszer, Ivanics edzővel pedig feljutottak az NB I-be. A 45 edző közül 16 edző egykor a Dorog labdarúgója is volt és további 30 egykori labdarúgónk, akik pályaedzők és/vagy utánpótlás edzők lettek a későbbiek során a dorogi klubnál.  A játékosállományból több száz labdarúgó ölthette magára a Dorog mezét. Ilku István a rekorder 404 bajnoki meccsel, valamint 1952 és 1968 közötti időszakban biztos pontja és alapembere volt a csapatnak, míg Molnár József a legtöbb bajnoki gól szerzője, aki 232 mérkőzésén ért el 153 gólt. Felsorolni is sok volna a kiemelkedő játékosokat, azonban a 12 bajnoki cím megszerzésben szerepelt labdarúgókat az edzőkkel együtt felidézem.

1922–1923: Bán, Bárdos, Déva, Drexler, Frayt, Holló, Horváth, Kartenacker, Kálos, Kertész, Kovács, Klotz, Molnár, Sárai, Stolla, Szilas, Szloboda, Szollár, Tonnhauser, Varga. Edző: Nagy Sándor.

1926–1927: Bán, Bárdos, Berényi, Czanik, Glatzner, Gullogi, Frayt, Horváth, Höfflinger, Klausz, Klotz, Körmendi, Kövesdy, Reizinger, Szedlacsek, Szloboda, Urbán, Varga. Edző: Nagy Sándor.

1927–1928: Bán, Bárdos, Berényi, Glatzner, Gullogi, Frayt, Horváth I, Horváth II., Höfflinger, Klausz, Klotz, Körmendi, Kövesdy, Reizinger, Szedlacsek, Szloboda, Urbán, Varga. Edző: Nagy Sándor.

1928–1929: Bán, Bárdos, Berényi, Glatzner, Gullogi, Frayt, Horváth I, Horváth II., Höfflinger, Klausz, Klotz, Körmendi, Kövesdy, Krempf, Lichner, Reizinger, Szedlacsek, Szloboda, Urbán, Varga, Vass. Edző: Solymár Károly.

1931–1932: Bán, Bárdos, Berényi, Czéh, Fekete, Glatzner, Höfflinger, Koppányi, Lichtner, Nerulda, Pechlov, Prohászka, Szakaczer, Szedlacsek, Szeidl, Szüle, Varga. Edző: Solymár Károly.

1938–1939: Bencze, Budavári, Csermák, Dunai, Gárdos, Gregorovics, Gyarmati, Gyömbér, Klausz, Kövecses, Lampert, Nagy, Nagyfejő, Perl, Pfluger, Pick, Prohászka, Turai, Vázsonyi. Edző: Mézner István.

1943–1944: Bartos, Baumann, Bánsági, Bányai, Csermák, Csizmadia, Dunai, Farkas, Grosics, Janetka, Meszes, Mocsnik, Klausz, Pfluger, Sebők, Spielmann, Takács, Tóth, Turai, Uitz, Vázsonyi I., Vázsonyi II. Edző: Mézner István.

1945: Aubéli József, Barak József, Bánfalvi György, Csermák János, Csizmadia István, Dunai János, Farkas Imre, Garai József, Grosics Gyula, Hevesi Sándor, Horváth István, Janetka József, Kertész László, Kinczel László, Klausz József, Lampert Mátyás, Marosi Ottó, Meszes Lajos, Pfluger Dezső, Rozgonyi Miklós, Sági Gyula, Turai Lajos, Uitz József, Vázsonyi János. Edző:  Bárdos Sándor.

1948–1949: Aubéli József, Bakonyi István, Bankó Zsigmond, Bartos Dezső, Buzánszky Jenő, Csermák János, Csizmadia István, Farkas Imre, Horváth István, Keszeli Károly, Kinczel László, Klausz József, Laczkó István, Magyar József, Meszes Lajos, Molnár József, Perjési Ferenc, Pfluger Dezső, Pozsonyi Ignác, Szilágyi Mihály. Edző: Wéber Lajos.

1970–1971: Aspirány Ferenc, Bartalos József, Berecz József, Bredán Viktor, Csóri László, Gabala Ferenc, Halmágyi Péter, Horváth István, Horváth Péter, Kiss Rudolf, Peszeki Jenő, Pusztai Ede, Rátvai István, Soós László, Takács Tibor, Tóth Gyula, Virág Pál. Edző: Hári László.

1996–1997: Altrichter Tamás, Bajor Tibor, Belányi István, Bodó László, Bohner Zoltán, Borsos Zsolt, Brandhuber Barna, Czifferi Tamás, Faragó Szabolcs, Harmat József, Haselbach Zsolt, Horváth Gellért, Kneiszel Krisztián, Marczinkó Zoltán, Mezei János, Mucha Bálint, Sabján István, Simon László, Szépvölgyi Zoltán, Takács Gábor, Toronyi Imre, Vanicsek Zoltán. Edző: Honti József.

2012–2013: Ambrus Tamás, Bakos Bence, Bedő Béla, Bula Benjamin, Grósz Gergely, Faragó Szabolcs, Frank Tamás, Fürjes Ádám, Hauser Dániel, Janetka Zoltán, Kinyik Ádám, Kopányi Ádám, Lajer Gábor, Máj Gábor, Papes Ferenc, Sándor Péter, Schultz Levente, Sebestyén Dávid, Skita Tamás, Szabó Pál, Tóth Ádám, Tóth Zoltán, Vigh Ádám. Edző: Miskei Attila.

A legelső bajnoki évadból fennmaradt egyik legrégebbi cikk, a Tokod ellen 1920. március legelején játszott mérkőzés tudósítása (forrás: Esztergom és Vidéke újság, 1920. március 4-i szám)

Természetesen és törvényszerűen a dorogi csapat történetében is voltak kevésbé sikeres időszakok, hullámvölgyek, azonban szerencsére nem ezek jellemezték az elmúlt egy évszázadot. Kiemelten csak két-három ilyen kudarcos periódust említhetünk. 1966-ig mondhatni valódi sikertörténet volt az egyesület szereplése, ám 1966-ban az NB I-ből való kiesés a korábbiakhoz képest feltétlenül kudarcnak számított. Ráadásul még ez a törés is meglehetősen nehezen ment végbe, ugyanis a dorogiak osztályozó játszását követően voltak kénytelenek búcsúzni a legjobbak mezőnyéből és mindez csak nüanszokon múlott. Az osztályozót négy csapat egymás elleni semleges pályákon lejátszott körmérkőzése döntötte el. Először az Ózdot 3–2-re verték a mieink, majd a Haladás elleni 1–1-es dötetlent követően egyetelen pont is elég lett volna az NB I-es tagság biztosításához a Komló ellen. Talán már mindenki el is könyvelte a dorogi szemszögből igen kedvező gólnélküli döntetlent, amikor a mecsekiek 5 perccel a lefújás előtt, egy kapu előtti kavarodást követően betaláltak és nyertek 1–0-ra. Az igazi pofon viszont a folytatásban csattant, amikor egy évre rá a NB I/B-ből is kiesett a csapat. Igaz, ez is roppant szerencsétlenül következett be. Ha csak egy ponttal többet szerzetek volna, nem hogy ki sem esnek, de a 18-as mezőnyben a 13. helyen végeztek volna. 1971-re viszont már újfent a másodvonalba verekedték vissza magukat és jött két NB I-es évad is. 1977-ben viszont végleg elbúcsúztak az első osztálytól, de stabil másodosztályú csapatként szerepeltek 6 éven át úgy, hogy közben  az 1981–82-es évadban feljutási esélyei voltak, s végül dobogón végeztek. A második hullámvölgy éppen ezt követően következett, miután 1983-ban kiestek és 5 éven keresztül a harmadosztályba kényszerültek.

A másik szomszédvár, Esztergom gárdáját is helyben hagyta a Dorog (forrás: Esztergom és Vidéke újság, 1920. április 7-i szám)

Ezúttal sem ment egyszerűen a búcsú és a mai napig is vitatéma az akkori zárófurdulón történtek. A Dorog biztosan verte odahaza a Debreceni Kinizsit 4–1-re, míg a nagy ellenlábas Ganz Mávag a már biztos feljutó Szegedi EOL otthonában lépett pályára. A papírformának megfelelően vezettek is a Tisza-parti hazaiak 2–0-ra, ám náluk még majdnem negyedóra hátra volt a találkozóból, amikor Dorogon már befejeződött a meccs. A vége 2–2 lett Szegeden és ezzel a Ganz Mávag maradt az NB II-ben. A hosszúra nyúlt harmadosztályú tagságot követően voltak még NB I-es feljutási lehetőségek is, miután sikerült visszajutni a másodosztályban és ott megerősödve a legjobbak egyikévé válni. Egyértelműen a klub anyagi problémái okozták a harmadik igazán komoly törést, amely egyben a dorogi labdarúgás mélypontja is lett. Komolyabb támogatók híján a klub maga mondott le 2002-ben a másodosztályú, egy évvel később pedig a harmadosztályú tagságáról, kérve magát az alacsonyabb osztályba történő besorolásra. A negyedosztályban így két évet volt önkéntes számüzetésben a csapat. 2011 nyarán megintcsak a megyei szint határáról aztán elindult felfelé ismét a gárda és innen már egyenes út vezetetett előbb a nyolc évvel ezelőtti NB II-es feljutáshoz, majd a másodosztályban való megkapaszkodáshoz. Itt egymást követő 7 évadot töltöttek és főleg az Önkrományzat és a klub között meglazult kapcsolatnak köszönhetően tavaly nyáron búcsúzni kényszerültek. Az idei immár a második harmadosztályú évad lesz az NB III Észak-Nyugati csoportjában.

Az idei őszi szezon menetrendeje, egyben tavaszról két fordulót áthoznak még november második felében (forrás: A Dorogi FC online oldaláról)

Ma, azaz 2024. július 28-án rajtol a 2024–2025-ös bajnoki évad, amely a dorogiak 112. bajnoki idénye lesz. A nyitányon hazai pályán fogadják az NB I-es Puskás Akadémia tartalék csapatát 17:30 órai kezdettel.

Az őszi szezont a következő kerettel kezdi a Dorogi FC:

Balla Mátyás, Balázs Patrik, Barna Gergő, Bencze Antal, Boda Máté, Bokán Barnabás, Bokán Bence, Ferkó Ádám, Ferkó Máté, Forgó Gergő, Forgó Dominik, Gágó Bence, Gula Boldizsár, Hajdi Péter, Harmat Zsombor, Hoszpodár Bence, Kovács Olivér, Lénárt Tamás, Markos Róbert, Németh Bence, Sidó Zalán, Szerencsi Miklós, Tímár Bálint, Tulipán Ákos, Vajda Milán, Vigh Ádám, Wend Balázs. Vezetőedző: Bekő Balázs.

Borítókép: A Magyar Labdarúgó Szövetség emblémái kölönböző időszakokban.

Szabó Gyula