Idén ünnepli centenáriumát Dorog közkedvelt szórakozóhelye, a Molnár Söröző, amely az 1924-ben megnyílt Puchner vendéglő, majd az államosítást követően a Sramli étterem utódaként, immár egy teljes évszázodon át működve, a város legrégebbi vendéglátóipari egységének számít. Egyben igazi közéleti színtér is, amely szerteágazó programjaival minden korosztály számára kellemes és tartalmas kikapcsolódást is biztosít.
A vendéglő története az előzetes elhatározás és tervezés megvalósulásaként 1924-ben kezdődött. A köztiszteletben álló dorogi Puchner Márton családi vállalkozásként nyitotta meg vendéglőjét Dorog egyik legfrekventáltabb részén, a Bécsi út (akkoriban még Petőfi út) – Csolnoki út – Mária utca kereszteződésének közlekedési csomópontjában. A vendéglő épületét is maguk építették, mégpedig a Bécsi út és a Csolnoki út sarkán. Az italkiméréssel párhuzanban gazdag és ízletes konyhája is beüzemelésre került, amely hamarosan közkedvelt hellyé emelte a település akkori újdonsült vendéglőjét.
A Puchner vendéglő főbejárata a mai Bécsi út és Csolnoki út sarkán a húszas években készült felvételen
Bő két évtizednyi sikeres működését követően tragikus sorsforduló következett be, amikor a Puchner család a II. világháború áldozata lett. Dorogról már éppen elvonult a front és a háború utolsó hetei zajlottak, amikor a család kocsijával Dorog határában egy német aknára szaladva felrobbant 1945 áprilisában. A családfő és felesége életüket vesztették, csak kiskorú fiuk, Alajos élte túl. A felnőttkorúság eléréséig az ifjú Alajos bácsikája gyámsága alá került. Addig nagybátyja és nagynénje üzemeltették tovább a vendéglőt, azonban mielőtt megtörténhetett volna öröksége átvétele, a történelem újabb csapását volt kénytelen elviselni. Nevezetesen, az erőszakos kitelepítésnek esett áldozatul, amely hazánkat is érintve 1946–1947 között zajlott és célpontjai a német ajkú lakosság, a svábok voltak. Noha Puchnerék is több generációra visszamenően Dorogon születtek, s magyarosított sváboknak számítottak, a törvénykezés abszurdumaként, ez a legtöbb esteben hidegen hagyta a hatóságot. Arról nem is beszélve, hogy éppen a Dorogon élő németajkú kisebbség színe-java azonosult a magyarsággal és Magyarországot tekintette elsődlegesnek. Maga az eredeti vendéglőtulajdonos, Puchner Márton is aláírója volt a Dorogi hűségnyilatkozatnak, amelyben több társával együtt a magyar és nem a német hadseregbe kérték a bevonultatásukat a háború idején.
A vendéglő Bécsi út felöli oldalának egy részlete
Akadtak olyan svábok, akik szerencsésen kimaradtak a kitelepítés alól, de nagyrészüket tulajdonaik hátrahagyása mellett bevagonírozták és Németországba száműzték. Ez lett a sorsa Puchner Alajosnak is, aki kénytelen volt új hazában, Németországban folytatni életét. Puchner Márton leánya, Anna viszont maradhatott, aki férjével, Perényi Jánossal vitték tovább a vendéglő üzemeltetését. Azonban hamarosan az államosítás miatt elvették tőlük és betagozták a Budapest és Vidéke Vendéglátói Vállalatba. Annyiban mégis szerencsésen alakult a helyzetük, hogy az állami tulajdonba vételt követően legalább alkalmazottként maradhattak. Anna, akit a dorogiak leginkább Nusiként ismertek és hívtak, üzletvezetői pozícióba került, viszont ez kizáró tényezője volt annak, hogy férjével egy helyen dolgozzanak. Ezért Perényi urat áthelyezték Dorog egy másik vendéglőjéhez, a Tárna étterembe. A Puchner vendéglő idővel átkerült a Tatabányai Megyei Központú Kristályvendéglő Vállalathoz, majd az 1968-ban történt felújítását követően vette fel a Sramli étterem nevet. A törvények módosításának köszönhetően a Perényi házaspár újra együtt dolgozhatott a Sramliban, ahol egészen az 1979-ben történt nyugdíjba vonulásukig szolgáltak. Az épületen belül két fő terem volt kialakítva a vendégek részére, ezen kívül tágas kerthelyiséggel is rendelkezett, ahol kuglizó is volt. Az étkezés és az időidőtöltés kellemesebbé tételéről élő zene is gondoskodott.
A korabeli vendéglő a békebeli időszakban
Ezt követően 1986-ig több üzletvezetője is volt, ekkor azonban Molnár Albert pályázta meg, hogy családi magánvállalkozás keretein belül bérelhesse a vendéglőt. A privatizáció által később lehetősége lett több lépcsőben a megvételre is. Előbb licitet nyert, majd 1992 óta immár a tulajdonosa is a vendéglőnek. Szerette volna az eredeti nevét visszaállítani, azonban a Puchner család leszármazottai részint kegyeleti okokra hivatkozva, ehhez nem járultak hozzá. Így végül saját nevét adaptálva, kapta a Molnár Söröző elnevezést. Az eltelt évtizedek során folyamatosan történtek különböző külső és belső felújítások úgy, hogy az eredeti sturktúra és jelleg megmaradt. Az épületen belül három fő szerkezkezeti egység a maghatározó. Közvetlen főbejárata az udvar felől nyílik és rögtön a bejárati ajtón belül juthatunk a kulturált mosdóba és illemhelyre, majd egy bevezető folyosó kiszélesítésében a pult és a rövidebb tartózkodási időre betérő vendégek részére fenntartott előcsarnok található. Ennek folytatásaként, de szeparáltan a főterem helyezkedik el és ugyancsak elválasztva, a főteremmel szomszédosan, a párhuzamosan elhelyezkedő különterem, illetve a belső helyiség húzódik.
Rendezvény a főteremben
Részint a család sporthoz való szoros kötődése végett is, a kezdeti években a söröző jellege sportos alapú volt. Ugyanis Molnár Albert maga is lelkes sportbarát, egyben a dorogi birkózó sport, kiemelten az utánpótlás támogatója. A vendéglőnek saját kispályás csapata is van, amely a különböző helyi versenyek rendszeres résztvevője. Ezen felül a tulajdonos baráti kapcsolatot ápolt a dorogi születésű egykori jeles ferencvárosi labdarúgóval, Nagy Zsolttal, aki a pályafutása során nyert és gyűjtött számos sportereklyét ajánlott fel a söröző belső díszítéséhez. Ezek jó része a falakra és a vitrinekben, valamint a pultra kerültek a dorogi labdarúgó csapat és a helyi utánpótlás gárdák, valamint a birkózók emléktárgyaival egyetemben. A külsőségek mellett aktív sport is zajlott a vendéglőben, ahol egy biliárd szalont alakítottak ki és a műkedvelők hasznos időtöltésén kívül hivatalos bajnoki, illetve díjmérkőzéseket is rendeztek, elsősorban a pool biliárd jegyében. Az ezredfordulón a főterem új profilt kapott, amely páholyszerű boxok elegáns kialakítással, a kazettás álmennyezettel a klasszikus korokat és a tradícionális kávéházak milliőjét idézi. A falak díszei között számos helytörténeti emlék is idézi a múlt szellemét, valamint egy nagyméretű aquárium az esztétikai látványa mellett, szó szerint életet is visz a térségbe.
Terül, terülj asztalkám Molnár-módra
Az ezredfordulótól kezdett kibontakozni az egyre népszerűbb közös mérkőzés nézés, amelyet minél minőségibb szinten kezdtek beilleszteni a vendéglő nyújtotta lehetőségek kínálatába. Hatalmas méretű monitoron a nagyérdemű együtt követhette figyelemmel az éppen aktuális élő sportközvetítéseket, kiemelten a labdarúgó Európa- és világbajnokságot, továbbá a neves európai kupa-sorozatok meccseit. Egyéb hasznos és népszerű időtöltések meghonosodására is sor került, fókuszban az irodalmi és zenei töltetű rendezvényekkel. A hagyományossá vált Borír estek közül többnek is otthont adtak, s rendszerességgel zajlottak klub- illetve kamarazenei programok. Az élő zene varázsa és a szépirodalmi gondolatok méltó környezettel párosultak. A költészet és az irodalom jeles képviselői közül többen is megfordultak a Molnárban, többek között Esterházy Péter, ahol a népszerű és közismert dorogi író, Cselenyák Imre szinte kivétel nélkül szervezőként és moderátorként működött közre. Remek és emelkedett hangulatú műsorral rukkolt elő Laár András kiváló zenész, előadóművész és humorista több alkalommal is. A dorogi Írottkő Műhely zenekar klubjaként is működött a söröző, ahol a formáció bizonyos rendszerességel fel is lépett.
A Molnár kerthelyisége
A vendéglő tágas és méretes udvarán a terasz helyiségen kívül jelentős méretű kerthelyiség is üzemel, amely főleg a nyári szezonban kínál rengeteg további lehetőséget. Kifejezetten tömegszintű közös meccsnézésre is ragyogóan alkalmas, ahol főleg a 2010-es labdarúgó vb során gyűlt össze rekordszámú közönség. Továbbá esküvők, keresztelők, születés- és névnapok, valamint egyéb családi, baráti összejövetelekhez is kedvelt terep. A vendéglő minden időszakban kínál számos pluszt. A farsang, nőnapi bulik és egyéb évfordulók, hagyományos események rendszeresen megtartásra kerülnek. Azonban nem csak a vállalkozás jellegét tekintve családi, hanem a hangulatot és a környezet illetően is mindez elmondható. A fogyasztási termékek kínálata is legalább olyan sokszínű, mint amennyi féle-fajta program közül lehet választani. Márkás hazai és külföldi italfélék mellett külön specialitás a tájjellegű borok, a házi pálinka-különlegességek, valamint a szezonális italok, a teák és a forralt bor.
Jeles vendégek a Molnárban: Balról Lencsés Lajos oboaművész, Cservenka Rita helyi művelődési intézményi vezető, újságíró és Esterházy Péter író (forrás: Cservenka Rita albumából)
A sörözőre mindig is jellemző volt mérsékelt árai. A szigorú országos központi dohányzás ellenes törvények minden vendéglátóipari egységre vonatkoznak, de kijelölt dohányzóhellyel rendelkezik a Molnár. A személyzet lelke Heni, a tulajdonos lánya. Rugalmas és közvetlen kiszolgálás garantált. A Molnár söröző évtizedek óta messze több, mint egy klasszikus értelemben vett kellemes vendéglátóhely, hiszen a város egyik kiváló közösségi tere is egyben. Lévén, hogy idővel sorra szűntek meg az ősinek számító helyi vendéglátóhelyek, így jelenleg a település legrégebbi vendéglője is, amely immár kerek 100 éve üzemel és reményeink szerint még sokáig fennmaradt. Holnap, azaz június 22-én kerül sor a centenárium tiszteletére tartott házi ünnepségre .
A tulajdonos, Molnár Albert vállakozó, a Dorogi Vállalkozók Egyesületének és a Dorog Város Barátainak Egyesületének tagja, több cikluson át önkormányzati képviselő a vendéglőjének kerthelyiségében Világiné Rózsikával, a helyi nyugdíjas klub vezetőjével.
A söröző lelke és háziangyala, Molnár Heni vendégei körében a teraszon
Külön köszönet a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért Molnár Albertnek, Molnár Henriettának, Kovács Tamásnak és Lehoczki Dávidnak, valamint a külön megjelölt kép megosztásáért Cservenka Ritának. A többi képillusztráció a Molnár Söröző albumából származik.
Szabó Gyula
