A török által megszállt Esztergom visszafoglalására indított 1594. évi ostrom során esett el a nemzetközi szinten is elismert kimagasló költő, a magyar szerelmi líra megteremtője, egyben bátor és nemes vitéz, jó hazafi; Balassi Bálint, aki az egyik roham során kapott halálos sebesülést. Sérülései következtében az Esztergom déli városrészében, a Szentkirályon felállított katonai táborban 1594. május 30-án hunyt el.
Buda 1541-ben való elestét követően Esztergom 1543-ban került török kézre. A szultáni seregek terjeszkedése hazánkban 1566-ig fokozatosan tartott. Ekkor Szigetvár és Gyula bevételével érte el első csúcspontját, egyben az oszmánok erejének határát. A későbbiek során egyes további területeket ugyan még meg tudott hódítani, de ettől fogva leginkább a megszállt és a birodalomhoz csatolt részek megtartására szorítkozott. A Hódoltság 150 éve szinte állandó hadakozással telt, noha a másfél évszázad során hosszabb-rövidebb békekötésekre, tűzszünetekre is sor került, azonban főleg a határvidékek mentén szüntelenül zajlottak összecsapások. Magyarország helyzetét bonyolította, hogy az ország jó egy harmadának török megszállása mellet az 1570-ben megkötött Speyeri egyezmény értelmében a habsburg uralkodó szerezte meg a magyar trónt. Mindez János Zsigmond és II. Miksa szerződése alapján történt, akik mindketten magyar királyi címet viseltek. János Zsigmond lemondott királyi címéről és a függetlenné vált Erdély fejedelme lett, míg Miksa vált egyedüli magyar uralkodóvá. Az egyezmény kimondta továbbá, hogy Erdély noha független, azonban a magyar korona elidegeníthetetlen része is egyben. Jogi szempontból ezzel éppen az ország három részre szakadásának végleges elkerülését igyekeztek megakadályozni.
Magyarország az 1500-es évek végén. Zölddel a Török birodalom területe, amely az ország középső részébe ékelődőtt (forrás: PICRYL – Public Domain Media Search Engine Public Media Search / Hungary in the 1590 S image ).
Már az 1570-es években számos magyar főnemes vezetésével készültek tervek és konkrét gyakorlati lépések is a török által elszakított országrészeink visszafoglalására. A felszabadítási kísérletek a habsburg házra is vonatkoztak, tekintve a magyar trón betöltése alapján kötelezetségei is voltak. Közben Miksa 1576-ban meghalt és utóda I. Rudolf lett. Azonban Rudolf Miksához hasolóan egy darabig igyekezett magát tartani a törökökkel korábban megkötött Drinápolyi békéhez, amely kimondta, hogy egyik fél sem kezdeményez komoly katonai erőkkel való támadást a másikkal szemben. Azonban Rudolfra egyre nagyobb nyomást gyakoroltak több oldalról is mindazok, akik a török elleni támadást szorgalmazták. Végül 1593-ban a bécsi udvar – amely a valóságban akkoriban Prágában székelt – hozzájárult ahhoz, hogy komolyabban forduljon szembe a törökök ellen. Ehhez jött némi segítség VIII. Kelemen pápa által is, aki a Szent Liga újabb létrehozásával egyfajta keresztes háborút hírdetett az oszmánok ellen. A császári erők mellett a magyarok így számíthattak Európa számos országából érkező csapatokkal is. Az első komolyabb hadicselekmények éppen térségünket érintették, amelynek egyik fő célja Buda visszaszerzése volt. Ehhez első körben Nógrád és Esztergom bevételére feltétlen szükség volt.
Esztergom 1594. évi ostromáról készült korabeli metszet (forrás: Mohácsi Csata 1526. /1594 – Esztergom ostromának kezdete – www.mohacsi-csata.hu online)
Így került sor Esztergom 1594-es ostromára, amelyre mintegy 35 ezer fős sereg érkezett a város és környékére Mátyás főherceg, a későbbi német-római császár és magyar király vezérlete alatt. A tényleges fővezér azonban a magyar főnemes, Pálffy Miklós királyi főkamarás, korábban Komárom vármegye főispánja és Komárom várának főkapitánya, majd Érsekújvár főkapitánya volt. A sereg közel felét magyar harcosok tették ki és Pálffy mellett további kiemelkedő magyar főnemesek, mint Nádasdy Ferenc és Istvánffy Miklós is személyesen csatlakoztak. A felszabadító csapatok május 7-én körülzárták Esztergom várát és 19 ágyúval kezdték lövetni a vár falait. Noha a török már bő fél évszázada uralta Esztergomot és vadul pusztította hazánk értékeit, viszont Esztergom éke, a Szent Adalbert-székesegyház a csodával határos módon, még mindig állt magas dupla tornyaival egyetemben. A várparancsnok Isza esztergomi bég volt, aki jó 3 ezres várőrségével vitézül tartotta magát a tízszeres túlerőben lévő ostromlókkal szemben. A magyar sereghez csatlakozott a főnemes Balassi Bálint, hős kardforgató és kimagasló költő is, aki egyenesen Legyelországból tért haza, miközben több felvidéki sikeres csatározásban is részt vett, majd sietett Esztergom alá.
Balassi Bálint portréja (forrás: Nyugat.hu online)
Báró gyarmati és kékkövi Balassi Bálint 1554. október 20-án Zólyom várában született, az egyik leggazdagabb felvidéki család első szülött gyermekeként. Testvére Balassi Ferenc volt. A család neve Balassa formában ugyancsak ismert, egyben elfogadott és használatos. A főúri család nemcsak anyagilag számított meglehetősen tehetősnek, de kiterjedt rokonságukban található számos jeles magyar családdal is büszkélkedhetett. Rokonságban álltak többek között a Perényiekkel, a Thurzókkal, a Sulyokékkal, a Bocskaiakkal, a Palocsaiakkal és a Báthoryak közül a Somlyói ággal. Ezen felül szintén rokoni kapcsolat fűzte az egri hős, Dobó István várkapitányhoz is, mégpedig meglehetősen közeli. Ugyanis Dobó leánya, Dobó Krisztina és Balassi Bálint unokatestvérek voltak. Apai nagyapja, Balassa Ferenc a Mohácsi csatában esett el. Ifjú korában kiváló neveltetésben és taníttatásban részesült. Nevelője a méltán jeles Bornemisza Péter a szuperintendens evangélikus lelkész volt. Lehetősége nyílt további tanulmányokat folytatni Nyugat-Európában is, ahol éveket tölthetett, többek között Nürnbergben. Műveltségi szintjére jellemző, hogy vagy 7-8 nyelven beszélt. Egyetemi képzését egy nem várt kellemetlen fordulat hiústotta meg, ugyanis édesapját, Balassi János főispánt, zólyom várának kapitányát 1569-ben koholt vádak miatt koncepciós perbe fogták és bebörtönözték, ahonnan viszont sikerült megszöknie és családjával Lengyelországba menekülnie. Apja a rágalmak alól végül tisztázódott és megkövetést kapott, így 1572-ben visszatérhettek Magyarországra, azonban édesanyja, Lekcsei Sulyok Anna egy évvel később elhalálozott.
Emléktáblája a sebesülésének helyszínén, a Hévízi-bástyán, vagy a helyiek által gyakrabban emlegetett Mattyasovszky-bástyán (forrás: Szoborlap.hu)
18 évesen részt vett Rudolf király koronázásán Pozsonyban, ahol emlékezetes juhásztáncot adott elő az ünneplő sereg és a vendégek legnagyobb elismerésével. Életpályája kalandokban gazdag és tartalmas ívet járt be. Báthory István erdélyi fejedelem gyulafehérvári udvarába hívta, ahol nagyon megszerették és elismerték. A fejedelem, miután lengyel királlyá válaszották, Krakkóba is magával vitte a királyi udvarba. Balassi igen közkedvelt személy lett, a hölgyek körében kiemelten is népszerű. Ő maga is kitüntetett érdeklődéssel viseltetett a gyengébb nem iránt, amely irodalmi műveire is nagy hatást gyakorolt. Költészetének egyik alappillérét ugyanis éppen a szerelmi énekei adták, amelyek mind a magyar, mind az egyetemes irodalom gyöngyszemeivé váltak. Szíve hölgyeihez írt számtalan verse közül a három fő múzsa külön kategóriát is képez. A legszenvedélyesebb kapcsolata a temesvári várkapitány, Losonci István főnemes leánya, Losonci Anna iránt érzett olthatalan szerelemből táplálkozott. Az imádott nőt verseiben Júliának hívta. A szépséges úriasszony sem volt közömbös Balassi iránt, ám románcuk beteljesedetlen maradt, mivel Anna a megismerkedésük idején báró Ungnád Kristóf horvát bán felesége volt, aki már a második férjurának számított a sorban. Ugyanis a bánt megelőzően Báthory Miklós bírta a kezét. Anna asszony azonban korán megözvegyült, de harmadjára sem Balassihoz ment végül, hanem a később nádorrá választott Forgách Zsigmondhoz. A Júlia-versek mellett a szerelmi líra csoportot gazdagították a Célia- és a Fulvia- versek. Költészetének másik két fő oszlopát a Vitézi versek és az Istenes versek képezték. A költeményeken kívül drámát is írt Szép magyar komédia címmel, valamint műfordítással is foglalkozott.
Balassi Bálint szobra Esztergomban (forrás: Szoborlap.hu)
Balassi végvári vitéznek jelentkezett. Több helyen is derekasan szolgált, közte az egri várban három esztendőn át, valamint rövidebb ideig Érsekújváron. A végvári élet szépségeit, életérzéseit foglalta jeles költeményeibe, amelyek egyben buzdítólag is hatottak a honfiakra. Élete keserű fordulatot vett édesapja halálát követően, ugyanis nagybátyja, Balassi András igyekezett kiforgatni a családi vagyonukból, amely hosszadalmas és bosszús perekhez vezetett. Közben a török betört a Felvidék egyes területeire és a családi birtokok döntő része odalett. Meglehet, hogy éppen meglehetősen kedvezőtlenné vált anyagi háttere is késztette egy nagy vihart kavart döntésében, ugyanis feleségül vette tehetős unokatestvérét, Dobó Krisztinát. A frigyet érthető módon rengetegen nem csak ellenezték, de egyenesen szégyentelennek tartották. Az ügy odáig fajult, hogy a Szentszéknél is bepanaszolták, ahol kimondták a házasság érvénytelenségét. Azonban talán ehhez nem is kellett volna a legfelsőbb egyházi jóváhagyás, mert Balassi maga is faképnél hagyta Krisztinát, annak hűtlensége és félrelépése miatt. Ezt követően Lengyelországba töltött hosszabb időt, közte Wesselényi Ferenc vendégszeretét bírta. Ideje jelentős részét irodalmi munkásságának szentelte, ezen felül azon fáradozott, hogy a lengyelekkel szövetségre lépve, közös erővel a török ellen vonuljon. Azonban nem sokkal később a Török birodalom és Lengyelország békét kötöttek egymással.
Balassi szülőhelye, Zólyom vára (forrás: Várak.hu online)
A hazánkban kezdetét vett felszabadító harcok hírére hazajött és önkéntesnek állt. Élete során nem csak kisebb-nagyobb portyákon, rajtaütésekben vett részt, de harcolt több ostromnál is, többek között Fehérvárnál. Családi birtokai egy részét is sikeresen visszaszerezte a török elleni hadakozásai során és az 1594 május elején kezdődő esztergomi ostromhoz is csatlakozott. Miután a heves ágyúzásokat követően rés támadt egyes helyeken a falakon, megkezdődtek a rohamok. Az egyik ilyen rohamra május 19-én került sor, amikor egy Kurtz nevű német kapitány önkénteseket toborzott az egyik vízivárosi bástya gyalogos megrohamozására. Mintegy 800 katona jeletkezett a feladatra, köztük Balassi is. Ezen roham során sebesült meg, miután ágyúgolyó vitte el mindkét lábát. Több szemtanú visszaemlékezése alapján, pontosabban egy szakállas puskából leadott lövedék okozta a sérülést, amely ugyancsak veszedelmes fegyvert jelentett akkoriban. Balassi külön tragédiája, hogy noha sebesülése súlyosnak bizonyult, azonban nem kellett volna feltétlen belehalnia, sőt, talán még a lába is megmenthető lehetett volna. A lövedék csontot és izületet nem roncsolt. A keresztény sereg Szentkirályon kialakított táborába, egyben az ott működő ispotályba vitték, amely azon a területen állt, ahol napjainkban a Dorogi Szénbányák egykori dunai szénrakodója is található. Szintén kortársak jegyezték fel, hogy halálát a felcserek gondatlansága okozta.
Balassi nyughelye, a felvidéki Hibbe templomában lévő családi kriptában (forrás: ma7.sk online)
Balassit még Mátyás főherceg személyes borbélya is megvizsgálta, azonban nem tudni, hogy valóban a nemtörődömség számlájára írandó a tragédia, vagy sem. A XVI. századi tábori körülmények és az ott összegyűlt feltételezhetően rengeteg sebesült és haldokló között nem lehetett egyszerű dolga a seborvosoknak. A kiváló költő és katona vesztét végül az elmérgesedett sebek miatt kialakult vérmérgezés jelentette, sorsa május 30-án, életének 40. évében beteljesedett. Balassi önmagát Krisztus katonájának vallotta, s micsoda durva kontrasztnak és cinikusnak bizonyul, hogy halálhírét a szentkirályi táborban egy német haditudósító, bizonyos Gabelmann a kövtekző formában tette közzé: „Meghalt Balassi Bálint, magyar és istentelen.” Azonban a nemes költő, még a halál előszobájába lépve is írt, s fenn is maradtak sorai, amelyet közvetlen Istenhez intézett: „Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár, mosd el bűnöm rútságát, / S együtt az rút hírrel, mint rút bűzt, enyészd el förtelmem büdös szagát; / Esmérem vétkemet, kiért nap engemet rettent, mutatván magát (…) Ímé kioldoztam, s teelődbe hoztam fene ötte sebemet, / Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz, szánd keserves fejemet, / Bűneim kínjával, testem fájdalmával ne gyötörd életemet!”
A Balassa Bálint Múzeum Esztergomban (forrás: Wikimedia Commons)
Végül az ostrom sikertelenül zárult. Jelentős veszteséget szenvedtek a keresztény erők, amely az idő múlásával pedig egyre demoralizálódott, ugyanakkor a vár védői Budáról vízi úton folyamatosan utánpótláshoz jutottak, továbbá úton volt egy tekintélyes méretű felmentő sereg is. Ezért 56 napos próbálkozást követően felhagytak az ostrommal és június 30-án tábort bontva, Győr felé tartva elvonultak. A sok vitéz, köztük Balassi kiömlött vére nem volt hiába való áldozat, mert a keresztények nem tettek le végső céljukról és egy évvel később újra ostrom alá vették Esztergomot, s akkor már sikeresen. Ez azonban már egy másik történet, amelyről a megfelelő időben külön is megemlékezünk majd. Balassi Bálint holtteste a családi sírba került a felvidéki Hibbe község templomában és ott alussza örök álmát szüleivel és testévrével. Öccse, Ferenc ugyancsak a török elleni harcokban halt hősi halált, éppen két hónappal fivére elestét követően. Balassi egy fiú gyermeket, Jánost hagyta hátra maga mögött, aki pedig 7 évvel később, 16 évesen hunyt el a Boroszlón működő Jezsuita-rend iskolájának növendékeként.
A nevét viselő középiskola Esztergomban (forrás: szuperinfoesztergom.hu)
Esztergom igyekszik híven ápolni Balassi emlékét. Korábban már utca is viselte nevét, 1938. augusztus 14-én pedig felavatták 2,5 méteres egész alakos bronzszobrát, amelyet a feltételezett sebesülési helyén állítottak fel. A szobor többszörösen is egyedi: Egyrészt ez volt az országban megalkotott legelső szobra Balassinak, továbbá a költségeit közadakozásból biztosították. Számos közület, közte az ország minden részén élő vitézek, kiemelten a mi megyénk vitézeinek adományaiból folyt be az összeg, de rengeteg egyszeri ember, a helyi települések lakosainak önzetlen felajánlása által sikerült a 10 ezer pengőre rúgó költségekre szert tenni. A szobor Dózsa Farkas szobrászművész munkája. A talapzat mészkövét a Strázsa-hegyből nyerték. Valódi sebesülésének helyszínén, a Hévízi bástyán emléktáblája látható. A Vízivárosban, a vár alatt nyitották meg a Balassa Bálint múzeumot és általános iskola is viselte a nevét, amely sajnálatos módon azóta megszűnt. Ugyanakkor több egykori középiskola összevonásából 2005 óta működik az egykori általános iskola szomszédságában a Balassa Bálint Gazdasági Technikum és Szakképző Iskola.
Borítókép: Balassi portréját, műveinek részleteit és emlékbélyegét tartalmazó kollázs (forrás: Sutori.com)
Felhasznált irodalom:
- Arcanum: Esztergom ostroma 1594-ben – Arcanum.com online
- Mohácsi Csata 1526. – 1594 – Esztergom ostromának kezdete – www.mohacsi-csata.hu online
- Rubicon: Balassi Bálint halála – Rubicon.hu online
- Köztérkép : Balassa Bálint – Köztérkép.hu online
Szabó Gyula
