1924. május 4-én újabb kiemelkedő futballünnep volt Dorogon. A DAC sporttelepén kettős mérkőzés megrendezésére került sor, ahol elsőként a Magyar munkásifjak labdarúgó döntőjét játszották, mégpedig dorogi és szolnoki csapat részvételével. Közvetlenül azt követően a kor egyik legkitünőbb vidéki csapata, a Szolnoki MÁV mérte össze erejét a dorogiakkal. A nagy érdeklődéssel kísért és önmagában is jeles eseménysor értékét növelendő; fényes dorogi sikerrel zárult a gála.
Éppen kerek két héttel a nagyszerű húsvéti futballparádé után a dorogi pálya máris újabb nagyszerű és különleges program színhelyévé vált. A közelmúltban Dorogon vendégeskedő jeles csapatok után ezúttal az ugyancsak komoly hírnevű Szolnoki MÁV csapatát fogadták a dorogiak. A Tisza-parti nagyváros első számú egyesülete 1910-ben alakult és labdarúgói már az 1911–1912-es bajnoki szezontól rendszeres résztvevői voltak a hivatalos bajnokságnak. Rögtön a másodosztályba kerültek felvételre és immár a 11. bajnoki évadjukat jegyezték. Szinte minden évben nyertek érmet. Négyszeres bajnokok és négyszeres ezüstérmesek voltak valamint egy bronzérmet szereztek a Középmagyaroszág kerületi régióban, egy ízben pedig a Kerületi döntőt is megnyerték. Legnagyobb ellenlábasuk és kihívójuk a Kecskeméti AC volt. 1924-re a Dorog neve is egyre jobban és hangosabban csengett a futballberkekben, s a két csapat történetében ekkor csaptak össze elsőként egymás ellen.
A rendezvény beharangozója az Esztergom és Vidéke folyóirat 1924. május 4-i számában
A sport népszerűsítése és a rendszeres testmozgásra való felhívás érdekében számos országos seregszemlét rendeztek. Ennek szerves részeként a munkásifjakból álló közösségek között többször írtak ki versenyeket. 1924-ben a szolnoki és a dorogi fiatal munkások csapata jutott a döntőbe, amelynek rendezését Dorogot illethette. A helyi szervezők kapva az alkalmon, ekkorra időzítették a kiváló szolnoki gárdával korábban lekötött mérkőzést is, emelve a rendezvény fényét. A munkáscsapatok döntője ha lehet még jobban feltüzelte a közönséget, akik a két héttel korábbi nagyszerű sikerek után újabb nagy skalp begyűjtésére készültek. Nem is kellett csalatkoznia a nagyérdeműnek, mert a dorogiak ezúttal is remek formát mutatva, a megszokott élvezetes játékukat hozták. A nagynevű ellenfél nem bírt ellenállni a hazaiak rohamainak és már az első játékrészben Szolák II. találatával vezetéshez jutottak. Szita gondoskodott arról, hogy a II. félidőben is dorogi gólnak örvendezhessenek a szurkolók és csak a jó napot kifogó szolnoki kapusnak, Vighnek és a védelem erőfeszítéseinek köszönhetően nem lett nagyobb arányú a különbség. A dorogi győzelem egy pillanatig sem forgott veszélyben, s mindent egybevetve, teljesen magabiztosan fektette kétvállra esélyesebb vetélytársát a hazai alakulat. A nyomás alól a végére felszabaduló alföldi csapat az utolsó percekben szépíteni tudott és így alakult ki a 2–1-es végeredmény.
A mérkőzés híven igazolta a dorogiak jó hírnevét, egyben jelezte, hogy a vidéki gárdák soraiban új trónkövetelővel kell számolni. A mieink hamarosan a szolnokiak legnagyobb ellenfelévé váltak a Középmagyarországi régióban, ahol többször is megmérkőztek egymással a kerület bajnoka címért. Ez a szép májusi vasárnap nagyszerű sikerrel gazdagította az amúgy is egyre gyarapodó dorogi focimúltat. Egyben előre vetítette a közeljövő kimagasló sikereit, amikor a Dorog nevétől vált hangossá a magyar sportsajtó és a labdarúgóberkek. A DAC eredményessége és stílusos játéka mögött komoly és elhivatott munka állt. Nagy Sándor és Lakatos György edzői páros szisztematikusan képezte fiait és számos újítást is bevetett. Közte olyanokat is, amelyek elsőre nem arattak osztatlan sikert a focisták körében. Ugyanis több gyakorlatot ugrálókötéllel végeztettek velük és jópáran ezt kifejezetten cikinek tartották. Aztán belátták, hogy a szakmai stáb csak a legjobbat akarja kihozni mindenkiből és a gyakorlatok erősen javítanak az állóképességen, valamint kellően fejlesztik az izomrendszert. A dorogi fiúknak nem is akadtak gondjaik az erőnléttel sem. A Szolnok már a közeljövőben sikeresen feljutott az NB I-be és a harmincas-negyvenes évek fordulóján az ország legjobb vidéki gárdájának bizonyult.
Összefoglaló a mérkőzésről az Esztergom és Vidéke folyóirat 1924. május 11. számában. A szerkesztőket viszont némileg megviccelte a nyomda ördöge, vagy csak véletlen figyelmetlenség az oka, hogy tévesen van feltüntetve a félidei eredmény. Ebben a formában olyan, mintha a szolnokiak vezettek volna, azonban a szünetben 1–0-ra a dorogiak vezettek.
Borítókép: Lelátókép Dorogon az 1920-as években.
Szabó Gyula
Legutóbbi cikkek
