1884 húsvétján a fővárosi kerékpáros egyesület egy nagyszabású túrát szervezett, amelynek tervezett végállomása Esztergom volt. Az eredetileg április 13-ra kiírt túrát azonban el kellett halasztani a zord időjárási viszonyok miatt, s végül május végén sikerült pótolni. A kerek évforduló alkalmából emlékezünk e korabeli különleges sportcsemegére.
A kerékpár világszerte egyre népszerűbb és tömegesebb elterjedése a jármű korszerűsített formájának megjelenését követő időszakra, az 1870-es évekre tehető. A korabeli bringások hamarosan klubokba kezdtek tömörülni és hazánkban is megalakultak az első egyletek, köztük az 1882-ben alapított Budapesti Kerékpár Egyesület. A társaság alapító tagjai többek között Kosztovits László, Déry Gyula, Forché Román, Martens Ede, Engl József, Oheroly János, Günther Károly, Vermes Béla, Wünsche Emil, Nádler Vilmos és Szekrényessy Kálmán sorakozott. Utóbbi egy sokoldalú sportember volt, első sorban, mint kiváló úszóként tartották számon, aki többször is átúszta Magyarország nagyobb tavait, egyben neki tulajdonítják a kérékpár szavunkat. Egyes források szerint viszont ez Déry Gyulának köszönhető. Tény, hogy a kerekezés magyar szerelmesei nem voltak kibékülve az elterjedten használtban lévő angol bicycle kifejezéssel, ezért szerették volna magyarosítani és így lett kiötölve a kerékpár szó.
A fővárosi kerekezők korabeli jelvénye
Az egyesület 1883-ban már 49 tagsági főt számlált és aktivitásukban vezető szerepet szántak a versenyeknek és a túráknak. A térségünket érintő vizitálásuk is ennek mentén bontakozott ki, amelyet a húsvéti ünnep tiszteletére időzítettek. 1884-ben a Húsvétvasárnap április 13-ra esett, s erre a napra szervezték a túrát, amelynek végcélja Esztergom lett. A részletes programban a fővárosból való kora reggeli indulást követően egy Piliscsabán beiktatott reggelizés szerepelt, majd azt követően Dorog és Tokod felkeresése, végül pedig begördülés Esztergomba. A királyi városban többek között kora délutáni bankett is szerepelt a tervekben, majd másnap, Húsvéthétfőn jeles nemzetközi bringás vendég érkezését várták. Nevezetesen, Theodor von Olira Bécsből tekert Pestre és Esztergomban csatlakozna a magyar sporttársakhoz, hogy aztán együtt tegyék meg a távot a fővárosig.
Program beharangozó az Esztergom és Vidéke újságból
Mint gyakorlatilag minden kültéren esedékes szabadidős tevékenység erősen időjárás függő, s nagyban befolyásolja az adott program sikerét, vagy kivitelezhetőségét, nos, 1884 Húsvétján a meterológia nem fogadta kegyébe a szabadba vágyókat és a kialakult mostoha időjárási viszonyok miatt le kellett fújni a ragyogónak ígérkező programot, azonban ez korántsem a végleges törlést jelentette. Ugyanis a társaság határozott arról, hogy mindenképpen meg fogják rendezni, csak halasztással. Végül a május vége mellett döntöttek, amely a vélhetően sokkal kedvezőbb feltételek mellett, a Húsvéthoz mégiscsak kapcsolódott, tekintve, hogy Pünködsre tették át.
A Magyar Kerékpáros Szövetség címere
A pontos létszám és a résztvevők kiléte sajnos nem maradt fent, de az egyesület akkori legaktívabb tagjai közül bizonyára a legtöbben a túrázók között szerepeltek, mint Philipovits Emil, Vermes Lajos, Kaszás István, ifj. Szikszay Ferenc, Vándory József, Rossi Nándor, Ehrlich János, Bockelberg Ede, Mahacsek Antal, Igali Szvetozár, Forché Román, Vuits István, Kosztovits László, Vértesy Oszkár, Günther Károly, Hromatko Vince, Zuschmann János, Wünsche Emil, Szikszay Elemér, Klemm Mayer Aladár, Skimina Béla, Sturm László, Tóth István, Schulek Imre, Péchy László, Engl József, Daláry Sándor, Schönbauer János, Földváry Tibor, Ivánkovics Kálmán, Kusz József és Zsoldos Ferenc. A kerékpározás további aktív képviselőinek száma egyre gyarapodott és számos városban alakultak újabb egyesületek és kerek egy évtizeddel később, 1894-ben az országos szervezet, a Magyar Kerékpáros Szövetség is megalakult.
Borítókép: A Budapesti Kerékpár Egyesület tagjai 1888-ban.
Felhasznált források és képek
- Tanulmányok Budapest múltjából – Balla Loránd: Bepillantás a Budapesti Kerékpáregyesület mindennapjaiba – XXXVIII, 175-196 p. 2013.
- Esztergom és Vidéke folyóirat – 1884. év 29., 30. és 44. szám
Szabó Gyula
