Kereken egy évtizede, 2014. március 18-án, életének 78. évében hunyt el Monostori Tivadar, minden idők egyik legkiemelkedőbb dorogi labdarúgója, az egyetemes magyar futballtörténet meghatározó személye, akit nemzetközi szinten is elismert játékosként és labdarúgó szakedzőként tartottak számon. Emlékezetét e cikkel is kívánjuk tovább őrizni és erősíteni.
Monostori Tivadar 1936. augusztus 24-én, az 1947 óta Tatabánya városrészét képező Felsőgallán született. Még gyermekként költözött családjával Tokodra, egyben ott indult labdarúgó pályafutása is, a Tokodi Bányász egyesületében, 1950-ben. 1954-ben ifistaként igazolta le a Dorogi Bányász, ahol csakhamar bemutatkozhatott a Szabó Péter vezetőedző által dirigált felnőtt csapatban. Vérbeli támadó volt, aki rövid idő alatt a dorogi csatársor oszlopos tagjává vált. Legelső bajnoki mérkőzésére a Szeged ellen került sor 1954. október 10-én, ahol vendégként gól nélküli döntetlenre végeztek, majd a második meccsén már hazai környezetben léphetett pályára a félelmetes hírű Újpest ellen. Ez a találkozó hozta legelső győzelmét is dorogi színekben, miután csapatával 2 : 0 arányban verték a kiváló fővárosi együttest. Első gólját a Győr ellen, hazai pályán érte el.
A Dorogi Bányász csapatában a Honvéd elleni bajnokin 1957-ben. Monostori balról a negyedik.
Dorogon tizenkét év alatt összesen 243 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 94 gólt szerzett. Ezzel minden idők harmadik leggólerősebb dorogi játékosa, azonban ha csak az első osztályban szerzett gólokat vesszük alapul, úgy, Monostori áll a góllövő lista élén, amely szinte biztosra vehető, hogy örökös rekord marad. Az 1958–59-es évadban az NB I gólkirálya lett holtversenyben a honvédos Tichyvel és a csepeli Kisutczkyval. Mindhárman egyaránt 15 alkalommal voltak eredményesek. Számtalan egyéb tétmérkőzésen is szerepelt a Dorog-színeiben, többek között kupameccseken és nemzetközi találkozókon. A Magyar Népköztársasági Kupa-sorozatban egyéni csúcsot is beállított, miután a Mosonszolnok ellen idegenben egymaga nyolc gólt vágott az ellenfél kapujába. Neves nemzetközi tornákon is pályára lépett a dorogiakkal, mint a Húsvéti Kupán Belgiumban, ahol el is hódították a trófeát, miután a döntőben a Bayern Münchent is legyőzték. Az elődöntőben Brüsszelben a First Vienna FC ellen győztes gólt szerzett. Ugyancsak szerepelt és gólszerző is volt a Rappan Kupában. A dorogi klub legsikeresebb időszakában volt a csapat tagja, amellyel háromszor is elnyerték a Vidék legjobbja címet, mégpedig 1954-ben, 1955-ben és 1963-ban.
Címlapon a Hollandia elleni vb-selejtezőt követően (forrás: Monostori család albuma)
Személye megkerülhetetlenné vált a válogatott berkeiben is. Elsőként a Bányász-válogatott oszlopos tagja volt, de volt ifjúsági és utánpótlás-válogatott is, míg a nagy válogatott keretébe is meghívást kapott. A válogatottban a jugoszlávok elleni 2–0-ás győztes találkozón mutatkozott be, 1958. április 20-án. Két világbajnokságon is részt vett. Előbb Svédországban 1958-ban, majd Chilében 1962-ben. Utóbbin az Argentína elleni találkozó hőse lehetett volna, amennyiben a biztos gólnak tűnő bombáját nem tornássza ki bravúrral a léc alól az ellenfél kapusa. Svédországban a 6., míg Chilében az 5. helyen végeztek. Címeres mezben négy gólt szerzett. Minden bizonnyal Dorogon játszotta volna végig a teljes pályafutását, azonban a csapat 1966 végén szerencsétlenül kiesett az NB I-ből. Számos első osztályú csapat versengett érte, végül a Tatabánya igazolta le és ott is fejezte be az aktív játékot 1971-ben. A megyeszékhely csapatában 51 NB I-es meccsen szerepelt és 11 gólt szerzett. Teljes pályafutása során az első osztályban szerepelt.
A chilei világbajnokságon viselt azonosító igazolványa (forrás: Puskás Intézet)
Visszavonulását követően szakedzői vizsgát tett a Testnevelési Egyetemen és hamarosan a Tatabánya első csapatánál edzősködött 1978-ig, majd kinevezték az utápótlás-válogatott kapitányává. Ezt követően a bajnok Ferencváros másodedzője volt, utána pedig Dubai-ba hívták szövetségi edzőnek. Hazatérve több hazai neves klubnál kamatoztatta szakértelmét, végül pedig visszatért Dorogra, ahol az utánpótlás nevelésben végzett elismert munkát. Még a közelmúltban szerepelt dorogi játékosok között is volt egy sor meghatározó labdarúgó, akik a keze alól kerültek ki. 1962-ben Kiváló Sportoló kitüntetésben részesült, 2001-ben pedig a Dorogi FC Örökös Tagja lett.
1960-ban a válogatott tagjaként a Himnuszra felsorakozott társaival, a Lengyelország elleni mérkőzésen a Népstadionban Fenyvesi Máté és Mészöly Kálmán között (forrás: Magyar Futball.hu)
Rendszeres résztvevője volt a Dorogi Öregfiúk rendezvényeinek és mérkőzéseinek. Meghívást kapott és pályára is lépett Puskás Ferenc hazalátogatásának tiszteletére rendezett gálamérkőzésen a Népstadionban 1981-ben, a magyar–angol vb-selejtező előmérkőzésen. Nagyszerű képességeit sportszaklapok többször is méltatták. Vérbeli csatárként emlegették, aki tökéletes technikai felkészültség mellett, mindkét lábával kifogástalanul lőtt és ragyogó volt a fejelő képessége. A kapu előterében és messziről is gólerős volt. Élete jelentős részében Tokodaltárón lakott, majd élete végéig Dorogon.
Számtalan külfödi szereplése során több helyen is megfordult. Ezen a felvételen egy tengerjáró fedélzetén látható válogatott csapattársaival az Északi-tengeren (forrás: Fortepan online)
Feleségével, Margóval való házasságukból két leányuk, Mariann és Erika született. Családjából több neves élsportóló került ki. Fivére, Monostori György ugyancsak első osztályú labdarúgó volt, akivel Dorogon csapattársak voltak.. A sportsajtóban Monostori I. és Monostori II. néven szerepeltek. Tivi volt a II., míg György az I.. Mariann általi veje, Holdampf Sándor elismert labdarúgó, majd masszőr és gyúró volt Dorogon, a későbbiekben pedig az utánpótlás-válogatottnál. Ígéretes tehetség volt az ugyancsak labdarúgó Monostori Péter is. Erika leánya ágán született unokája, Bula Benjamin szintén a Dorog futballistája lett. Ezen felül a közvetlen rokonságban ismert sporttudósító, illetve sportfotós is akadt. Kiemelkedő sportolói kvalitásain túl, a pályán kívül is egy igen rokonszenves, szerény, közvetlen emberként ismerték, aki méltán vívta ki környezete szeretetét és megbecsülését. Egykori játékostársaival sírig tartó barátságban maradtak.
Emléksarok dorogi lakásuk nappalijában (forrás: Monostori család albuma)
Emlékét mind a dorogi egyesület, mind a Magyar Labdarúgó Szövetség kiemelten kezeli. A Dorogi FC utánpótlás centruma a nevét vette fel, tiszteletére utánpótlás tornát rendeznek, az év dorogi góllövőjének járó díjat is róla nevesítették, valamint internetes portálon létrehozták és működtetik az emlékoldalát. Az egykori labdarúgó csillag éppen szeretett klubjának centenáriumán hunyt el. Azonban, mint az igazi legendák, örökre köztünk marad.
Sírja a tokodi temetőben (forrás: Monostori család albuma)
Borítókép: Monostori Tivadar dedikált fotója a Dorogi Bányász játékosaként a Vidék legjobbja tiszteletére készült tablón.
Külön köszönet Monostori Tivadarné Margó részére a képanyagért.
Szabó Gyula
