Ma kerek egy évszázada, 1924. március 5-én született az egykori kiváló dorogi labdarúgó és szakvezető, Laczkó István. Fia; ifj. Laczkó István minden idők egyik leggólerősebb csatára volt. Születési centenáriuma alkalmából készült emlékcikkel idézzük meg alakját és tisztelgünk személye előtt.
Laczkó István – vagy ahogy a legtöbben ismerték; Csipi – 1924. március 5-én, Budapesten született. A fővárosban kezdte labdarúgó pályafutását. 1944-ig játszott a Vasas, majd 1946-ig a Magyar Acél csapataiban, valamint utánpótlás-válogatott volt. 1946-ban igazolt Dorogra és itt is telepedett le. A csapat középpályásaként hamar beilleszkedett és stabil taggá vált. Legelsőként az Újpest elleni idegenbeli mérkőzésen debütált a Dorog-színeiben, 1946. augusztus 31-én. Az akkori bajnoki sorsolás szeszélye miatt, csak a negyedik találkozón mutatkozhatott be legelőször a hazai publikum előtt szeptember 22-én. Ez viszont igazán emlékezetesre sikerült, ugyanis a dorogiak fergeteges 6 : 1 arányú győzelmet arattak a Szentlőrinci AC ellen. A dorogi drukkerek nyomban megszerették és a szívükbe zárták.
A Bányász Kupagyőztes dorogi csapat 1948-ban. Buzánszky Jenő és Klausz József között Laczkó balról a hatodik.
A Dorog sajnálatosan és meglehetősen szerencsétlenül két évnyi NB I-es tagság után kiesett, azonban máris a visszajutást tűzték ki célul. Ez kis híján sikerült is, de hacsak 2 ponton múlt, végül a Tatabánya mögött a második helyen végeztek. Ugyanakkor megnyerték a Bányász Kupát 1948-ban. A következő évadban viszont magabiztosan nyerték a bajnoki címet, majd a Bajnokok bajnoka címet, miután az NB II bajnokcsapatainak körmérkőzésein is hibátlanul szerepeltek. Egyben feljutottak az első osztályba, ahol 1950-ben a Vidék legjobbjai lettek, amelyet 1951-ben megismételtek. Ezen felül ugyanebben az évben elhódították a Népszava Kupát is. A klubsikerek mellett oszlopos tagja volt a Magyar Bányász-válogatottnak is, amellyel szenzációsan szerepeltek.
Laczkó István a Dorogi Bányász Vidék legjobbja tablóján 1951-ben
1951 után szerepelt a tartalék csapatban is, majd befejezete az aktív játékot és edzői képesítést szerzett. 1955-től a felnőtt gárda pályaedzője volt, ezt követően, 1957 és 1958 között pedig már a vezetőedzője. A hatvanas évek első felében többször is pályaedzőként dolgozott, míg 1965 és 1967 között újra vezetőedző lett. A későbbiekben az utánpótlásnál tevékenykedett. Az ifjúsági és serdülő csapatokat egyaránt vezette. Becenevét habitusának köszönhette, ugyanis nagyon szeretett beszélni, ezért társai Csipogónak kezdték nevezni, majd annak rövidített, kedves formája nyomán lett végül Csipi.
Edzőként tanítványival a kép bal szélén (forrás: Tarr István albumából)
Kisebb kitérője volt Esztergomban és Sárisápon is. Ifjú korában, még a pesti évei során dolgozott a Láng Gépgyárban és a Magyar Acélműveknél, Dorogra történő költözését követően pedig a Dorogi Szénbányák megbecsült dolgozója lett, ahol Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. A dorogi sportéletben betöltött szerepét pedig a Dorogi FC Örökös Tagja címmel ismerték el. Aktív éveit követően rendszeresen pályára lépett a Dorog Öregfiúk mérkőzésein.
Dorogi legendák társaságában a felső sorban jobb szélen Lackó István (forrás: A Laczkó család albumából)
Fia; ifj. Laczkó István ugyancsak a Dorog labdarúgója lett, aki a leggólerősebb támadók egyike volt és szintén játszott az NB I-ben. Unokája; Gábor is rúgta a bőrt a Dorog-színeiben. Csipi méltán vívta ki környezete és ismerősei tiszteletét, szeretetét. Egykori játékostársai, tanítványai rajongásig szerették, becsülték. 2006. október 5-én, életének 83. évében hunyt el.
Dorogi Öregfiúk. Lackó a felső sorban balról a második (forrás: A Pfluger család albumából)
Külön köszönet ifj. Laczkó István és családja, Tarr István és családja, valamint Tóthné Pfluger Zsuzsa részére a képmellékletekért.
Szabó Gyula
