Emlékcikkünkkel az 1904. január 19-én született Wéber Lajos előtt tisztelgünk, aki labdarúgóként több neves honi és egy sor ugyancsak jeles külföldi csapatban is megfordult és az 1920-as évek második felében magyar válogatott is volt. Később edzősködött is, amely során éppen Dorogon érte el a legszebb sikerét, miután a klub történetében immár másodszor jutottak fel az első osztályba.
Budapesten látta meg a napvilágot és a fővárosban is kezdte pályafutását a Törekvés SE csapatában a kiváló középpályás, mégpedig a fedezet posztján. A továbbiakban volt a Szegedi Bástya, a Hungária és a Phöbus FC játékosa, s légióskodott több ismert külföldi egyesületnél is. Így játszott a csehszlovák Makkabi Brno, az olasz Bologna FC, a francia AC Paris és a spanyol Deportivo Valladolid gárdájában. 1925 és 1929 között magyar válogatott volt. Hatszor ölthette magára a címerest mezt és pályára lépett a nemzeti csapatunkban a legelső Európa-kupán, amely 1930-ban végződött. A magyarok úgy szerezték meg a 4. helyet, hogy mindössze két ponttal maradtak el a kupagyőztes olasz válogatottól.
A kitűnő dorogi csapat 1948 nyarán. Ezt a gárdát vette át és vezette az NB I-be Wéber Lajos egy évvel később.
1942-től már edzőként tevékenykedett és közvetlenül a Debreceni VSC-től érkezett Dorogra 1948 nyarán. Egy kitűnő csapatot vett át Horváth Ferenc vezetőedzőtől, amely éppen csak lecsúszott a feljutásról, miután 2 ponttal elmaradva a második helyen végzett a bajnok Tatabánya mögött az NB II-ben. Nem sokon múlott, hogy az 1947-es kiesést követően élből sikerüljön a visszajutás a legjobbak közé. Wéberrel egyértelmű volt a célkitűzés: a következő évadban ki kell harcolni a visszajutást. Ennek szellemében mindvégig meghatározója volt a Dorog a mezőnynek és biztosan nyerte a bajnokságot az idény végén. A csapat nemcsak eredményes volt, de gólratörő, látványos játék is jellemezte.
A bajnoki cím és az NB I-be való jutás mellett két további jelentős sikert is elkönyvelhetett. 1949 tavaszán a Dorogon vendégeskedő magyar válogatott ellen vezethette fiait, a nyáron pedig, a bajnokság megnyerését követően elnyerték a Bajnokok bajnoka címet is, miután a fővárosban megrendezésre kerülő torna keretén belül a többi három NB II-es csoport bajnoka ellen is fölényesen diadalmaskodtak. A nagyszerű eredmények ellenére nem maradt Dorogon és helyét az NB I-ben induló csapat élén immár az egykori ugyancsak nagyszerű válogatott játékos, Móré János vette át. Wéber Lajos távozásával egy korszak is lezárult Dorogon, ugyanis az addig Dorogi AC néven szerepelt dorogi egyesület 1949 őszétől a rákosi-féle politikai nyomásra a Dorogi Tárna nevet kapta. Wéber Lajos sajnos igen fiatalon, 1959-ben, 55 esztendős korában hunyt el.
Borítókép: Wéber Lajos portréja – forrás: BD Futbol, Historical Soccer Database
Szabó Gyula
