Advent első vasárnapján, december 3-án Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét az Esztergomi Bazilikában. A liturgia végén megszentelte a Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház hat harangját. A főpásztor hálát adott az új harangokért, valamint a bazilika felújításáért is, és köszönetet mondott mindenkinek, aki ehhez munkájával, támogatásával, imájával segítséget nyújtott – írja a Magyar Kurír.
Erdő Péter bíboros a szentmise elején kiemelte, hogy az adventi várakozás és bűnbánat idején „amikor Krisztushoz közeledünk, vagy Ő közeledik hozzánk – akár a szentáldozásban, akár életünk végén, akár a világ végének nagy eseményében –, akkor eltölt minket a vágyódás és a félelem. A Krisztussal való találkozást ünnepeljük évről-évre Karácsonykor. Ez hívja fel a figyelmünket arra, hogy készülnünk kell: mert ki közelíthet az emésztő tűzhöz, hogy meg ne égjen, ki közelíthet az örök izzáshoz, hogy porrá ne hamvadjon? A bűnbánatban kell megtisztulnunk, hogy ünnep legyen minden találkozásunk Krisztussal”.
A főpásztor szerint a hívő keresztény ember nem retteg a történelem nagy megpróbáltatásaitól, a világvége sejtelmeitől, de még a saját halálától sem, hiszen már az első keresztények is örömmel várták a nagy találkozást. Imádságuk ott áll a Jelenések könyvének végén: „Jöjj el Urunk, Jézus!”. Azonban esendő emberek vagyunk – folytatta Erdő Péter bíboros. – Minket újra és újra emlékeztetni kell arra az összefüggésre, amelyben a mi életünk zajlik. Erre valók a templomi harangok. „Ősidőktől fogva azt mondják a keresztények, hogy a harang hívja az élőket, siratja a holtakat és megtöri a villámokat. Hív bennünket imára, bűnbánatra, szentmisére.” A halottakat az isteni irgalom és az üdvösség reményében siratja. A villámokat pedig, a történelem viharait is, úgy töri meg, hogy emlékeztet minket Isten szeretetére és hatalmára, mert a jó és a rossz közötti nagy küzdelem már eldőlt. Krisztus végső győzelme már örök valóság. Ebben akar részesíteni minket is.
Erdő Péter bíboros homíliája teljes terjedelmében IDE KATTINTVA olvasható!
A szentmise végén Erdő Péter bíboros a hívő közösség és a város képviselői, köztük a polgármester jelenlétében szentelte meg a harangokat, melyeket az esztergomi bazilika oszlopcsarnokába állítottak ki a december 4-i beemelésig.
A legnagyobb, közel hat tonnás Magyarok Nagyasszonya harang és a legkisebb, 280 kilogrammos lélekharang a történeti folytonosságot őrzi: átéltek két világháborút, s most jelentős javításon, felújításon estek át. Az 1916-ban elveszett négy harang pedig több mint egy évszázad után most került pótlásra: egy bezárt német templomból Esztergomba érkezett a 2 902 kilogrammos Jézus-, a 1 670 kilogrammos Mária-, és az 1 181 kilogrammos József-harang, melyeket Esztergom Megyei Jogú Város támogatásából vásárolt meg a plébánia. Ezen felül van egy Innsbruckban kiöntetett 770 kilogrammos Szent István harang is, amelynek költségeit a helyi közösség gyűjtésből finanszírozta.
A harangok felszentelése előtt Erdő Péter egy egyháztörténeti anekdotával érzékeltette, hogy abban a templomban, ahol azért nem kongatnak, mert nincs harang, ott nagyon hiányzik valami. Ez az esztergomi bazilikánál is így van, de hamarosan megkapják helyüket a toronyban, és akkor megszólalhatnak a bazilika harangjai.
Advent első vasárnapján a gyereksereg is elégedetten tért haza, hiszen Erdő Péter csokimikulásokat osztogatott.
Fotók: Mudrák Attila
Szöveg: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír
