Kerek hat évtizede ilyenkor az egyfordulós bajnoki szezon zárómérkőzősén dőlt el a bajnoki cím, amelynek a legnagyobb várományosa maga a címvédő Ferencváros volt. A fővárosi zöld-fehéreknek egyetlen pont is elegendő lett volna az utolsó meccsükön Dorogon, ám vereséggel hagyták el a pályát, amellyel végül a Győri ETO szerezte meg az elsőséget. A csattanós véggel befejeződő bajnokság több szempontból is sporttörténelmi érdekességet jelent. Többek között a II. világháború után először nyert vidéki csapat bajnokságot az első osztályban.
1963 nyarán a csapatok egyfordulós szezonra készültek az MLSZ határozata alapján, ugyanis a bajnoki rendszer történetében immár másodszor állt át a szovjetmintájú tavasz–ősz forgásra. A váltás 1964-től lépett hatályba, így az 1962–1963-as hagyományos rendszerű bajnoki évadot követően az év őszén egyfordulós bajnokságot írtak ki. A küzdelmek augusztus 19-én vették kezdetét, ahol a Fradi címvédőhöz méltó módon magabiztos 4 : 0 arányú győzelemmel nyitott Komlón. A bajnokság során a Honvéd bizonyult a legnagyobb ellenlábasnak és szinte mindenki e két csapat egyikét várta az élre. Az eredeti kiírás alapján az FTC dorogi vendégjátékára a 9. fordulóban került volna sor, ám a bajnok esedékes nemzetközi kupamérkőzése miatt el kellett halasztani, így az MLSZ november 27-re tette át úgy, hogy az utolsó forduló november 24-én volt. A Ferencváros BEK fellépésén a Galataseray csapata vendégeként lépett pályára Törökországban, ahol 4–0-ás vereséget szenvedett, majd a visszavágót 2–0-ra megnyerte.
A sportújság címlapja a mérkőzés másnapján (forrás: Népsport, 1963. november 28. szám)
A fővárosiak a bajnoki végjátékhoz közeledve november első felében jól szerepeltek és legyőzték az Újpestet, majd kiütötték 5–1-re a Pécset. Éppen a nagy vetélytárs, a Honvéd elleni rangadón kaptak egy kellemetlen hidegzuhanyt, miután csúfos 7 : 2 arányú vereséget mért rá az ellenfele, egyben elvesztve addigi veretlenségét. Ezt gyorsan kihervni látszottak, mivel a következő fordulóban magabiztosan verték 3–0-ra a Diósgyőrt, a hivatalosnak számító utolsó fordulóban viszont kikaptak Szegeden 2–1-re. Ezzel a záráskor hármas holtverseny alakult ki a dobogón, ugyanis a Fradi mellett a Honvéd és a Győr is egyaránt 17 ponttal állt és csak minimális gólarány határozta meg a sorrendet közöttük. Egyébként az FTC a bajnok győrieket idegenben győzte le 4–2-re. A Ferencvárosnak azonban még hátra volt a 9. fordulóból a Dorog ellen elmaradt találkozója, így roppant egyszerű volt a képlet: amennyiben csak egy döntetlent is elérnek, úgy újra megnyerik a bajnoki címet. Nem volt olyan ember, aki ne lett volna biztos a Fradi sikerében, ráadásul a középmezőnyben tanyázó dorogiaknak különösebben nem osztott-szorzott az eredmény. Egyedül a becsületes helytállás és a presztízs hajtotta a piros-feketéket.
A pályáról levonuló Varga Jánost köszöntik a hazai drukkerek a mérkőzés után. Mögöttük Ilku és Kertes látszik. (forrás: Képes Sport, 1963.)
Teltház fogadta a feleket azon a borongós november 27-i napon Dorogon, ahol rengetegen érkeztek a fővárosból is, hogy a bajnoki címet a helyszínen ünnepeljék. Többen előre feladták az itt vásárolt képeslapjaikat, amelyben tudatták szeretteikkel kedvenceik bajnoki sikerét. A vendégeknek sok minden egyéb mellett az is kedvezett, hogy a dorogiak két meghatározó játékosa, Monostori Tivadar és Karába János nélkül álltak fel a kezdéshez. Ezen felül ugyancsak kimaradt a csapatból a kiváló és rutinos Pálmai Sándor, valamint Fellegi István is. A két fél összeállítása a következő volt:
Dorog: Ilku István – Lévai István, Lakat Jenő, Tóth Gyula, Szűcs Lajos, Prohászka János, Rátvai István, Szuromi Antal, Varga János, Kertes László, Csóri László. Vezetőedző: Buzánszky Jenő.
Ferencváros: Aczél László – Novák Dezső, Mátrai Sándor, Dalnoki Jenő, Havasi Sándor, Perecsi Tibor, Fenyvesi József, Juhász István, Albert Flórián, Rákosi Gyula, Fenyvesi Máté. Vezetőedző: Mészáros József.
Több, mint 12 ezer néző hangorkánjától kísérve Petri Sándor játékvezető sípjelére indult a szerda kora délután rendezett összecsapás. Az első percek hatalmas iramban teltek, nagy becsvággyal küzdött mindkét fél. Idővel némi fölénybe került a Fradi, ám a hazai ellentámadások sokkal veszélyesebbek voltak. Mégis az első félórát követően Fenyvesi József lévén a vendégek jutottak előnybe, azonban nem sokkal az első félidő befejezése előtt Kertes László fejesgóllal egyenlített. Az 1–1-es félidei állás is az FTC bajnoki címét jelentette, ennek ellenére a folytatás is élvezetes, lüktető játékot és iramot hozott. A hajrához közeledve már kézzel fogható volt a fővárosiak végső sikere, ám a dorogiak elrontották a zöld-fehérek örömmámorát. Elsőnek Varga János veszélyes próbálkozását még megúszták a ferencvárosiak. A lövés Dalnokiról majdnem a kapuba került, de végül szögletre gurult a játékszer, azonban a jobb oldali sarokrúgást követően a tisztázni igyekvő Fenyvesi saját játékostársát találta el és a lecsorgó labdát Szuromi 8 méterről fordulásból lőtte a hálóba.
Szuromi lövését követően a győztes gól a Fradi kapujában
Mindössze 5 perc válaszotta el a vendégeket a bajnoki címtől, így még keserűbb volt annak elbukása. A Fradi végül nem csak az első helyet szalasztotta el, de végül még az ezüstérmet jelentő dobogó második fokáról is lecsúszott. Ezzel hármas holtversenyben a gólarány alapján a Győr lett a bajnok, a Honvéd a második, míg a Fradi a harmadik. A Dorog a 10. helyen végzett úgy, hogy a dobogós helyezettektől, így a bajnoktól is csak 4 pont választotta el. Az ETO ellen egyébként gól nélküli döntetlent játszottak a mieink, s a bajnokcsapat csak eggyel többször nyert, mint a dorogi legénység. Igaz, a mezőnyből a legkevesebb, mindössze két vereséget szenvedett és csak 7 gólt kapott. A győriek váltak az első vidéki bajnokká a II. világháborút követő időszak során, de összesítésben is ez volt második vidéki diadal, ugyanis 1963-ig egyedül a Nagyváradnak sikerült bajnoki címet nyernie egyetlen alkalommal. A mérkőzéshez tartozik még egy fontos sporttörténeti jelentőség is, ugyanis Varga János ezen a találkozón lépett utoljára pályára. Sajnálatos módon olyan makacs sérülést szenvedett, hogy kénytelen volt befejezni az aktív pályafutását.
Borítókép: A mérkőzés egyik jelenetén balról a dorogi Lévai csatázik Fenyvesivel – Népsport, 1963. november 28. szám.
Szabó Gyula
