Buzánszky Jenő 73 éve debütált a magyar labdarúgó-válogatottban, utolsóként az Aranycsapatból – közölte a Puskás Intézet a honlapján.
A dorogi kiválóság 1950. november 12-én a Bulgária – Magyarország barátságos mérkőzésen kapott először bizonyítási lehetőséget a nemzeti csapatban, így „Kazal” a „klasszikus” Aranycsapatból utolsóként esett át a tűzkeresztségen. A mérkőzés gyors gólváltással kezdődött, s Szilágyi Gyula 4. percben az egyenlítő találatával kialakult az 1–1-es végeredmény Szófiában.
Barátságos mérkőzés, 1950. november 12.
Szófia, Stadion Narodna Armija, 35 ezer néző, v.: Jaroslav Vlcek (csehszlovák)
Bulgária – Magyarország 1–1 (1–1)
Bulgária: Simeon Kostov – Milcho Goranov, Todor Kapralov, Boris Apostolov, Manol Manolov, Nikola Ivanov, Dimitar Milanov, Stefan Bozskov, Ivan Trendafilov, Trendafil Stankov (Georgi Pachedzhiev, 72.), Arsen Dimitrov. Szövetségi kapitány: Stoian Ormangiev
Magyarország: Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Börzsei János, Lantos Mihály – Bozsik József, Lakat Károly (Zakariás József, 46.), Sándor Károly, Hidegkuti Nándor (Kocsis Sándor, 46.), Szilágyi Gyula, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
Gólszerzők: Dimitrov (2.), ill. Szilágyi (4.)
Buzánszky Jenő 1950 és 1956 között 48 alkalommal játszott a válogatottban, amellyel 1952-ben olimpia bajnok, egy évvel később Európa-kupa-győztes volt, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes lett. Buzánszky szerepelt az olimpiai döntőben, az 1953-as angol-magyar 3–6-on, az 1954-es magyar–angol 7–1-en, valamint a svájci világbajnokság összes mérkőzésén.
Borítókép, forrás: puskasintezet.hu
