Hatvanegy éve volt Grosics Gyula búcsúmérkőzése a magyar válogatottban – írja a Puskás Intézet.
Az Aranycsapat tagjai közül Grosics szerepelt a legtovább a nemzeti csapatban. A legendás kapus 1947 és 1962 között 86 alkalommal kapott lehetőséget a magyar labdarúgó-válogatottban. 21 évesen Albánia ellen mutatkozott be, 1947-ben tagja volt a Balkán-kupa-győztes válogatottnak, 1952-ben olimpiát, 1953-ban Európa-kupát nyert, 1954-ben pedig világbajnoki ezüstérmes volt Svájcban. Grosics Gyula három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) őrizte a magyar csapat kapuját. Búcsúmérkőzése a válogatottban 1962. október 14-én Jugoszlávia ellen 1–0-ra elveszített barátságos mérkőzés volt a Népstadionban. (Ezen a találkozón játszott először a nemzeti együttesben Bene Ferenc, az újpesti kiválóság 18 évesen debütált.)
Barátságos mérkőzés, 1962. október 14.
Magyarország – Jugoszlávia 0–1 (0–0)
Budapest, Népstadion, 40 ezer néző, vezette: Friedrich Seipelt (osztrák)
Magyarország: Grosics Gyula (Szentmihályi Antal, 4.) – Mátrai Sándor, Mészöly Kálmán, Sóvári Kálmán, Solymosi Ernő, Sipos Ferenc, Bene Ferenc, Göröcs János, Rákosi Gyula (Farkas János, 80.), Fenyvesi Máté. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos
Jugoszlávia: Milutin Šoškić – Slavko Svinjarević, Velibor Vasović, Fahrudin Jusufi, Petar Radaković, Željko Perušić, Spasoje Samardžić, Milan Vukelić, Dražan Jerković, Milan Galić, Josip Skoblar. Szövetségi kapitány: válogató bizottság
Gólszerző: Galić (70.)
A mérkőzés összefoglalója:
Borítókép, forrás: puskasintezet.hu
