Vig Attilával, a Dorogi AC elnökével beszélgettünk a kézilabda szakosztály eredményeiről, jelenlegi helyzetéről, különös tekintettel a nem régen bejelentett esztergomi fejlesztések apropóján is.
– Hogyan sikerült a dorogiak 2022-23-as szezonja?
– Felemás érzésekkel tudok beszámolni az idei évadról. Örömteli eredménynek tartom a legkisebbek létszámnövekedését, a két iskolához is köthető alsós korosztályok bővülését, a velük foglalkozó szakemberek lelkiismeretes munkáját. A nehéz körülmények ellenére – a sportcsarnok télen fűtés hiányában csak korlátozott mértékben volt alkalmas a sportolásra – nem csökkent a létszámunk, teljesíteni tudtuk alapvető célkitűzéseinket. A különböző versenyrendszerekben helyt álltunk, nincs okunk a szégyenkezésre. A serdülőknél egyenesen szenzációs sikert könyvelhettünk el, korosztályos csapatunkkal megnyertük a 3. ligás országos bajnokságot. Ifjúsági csapatunk szintén a 3. ligában a negyedik helyen végzett, egy ponttal lemaradva a dobogóról. Sajnos a felnőttek esetében nem tudok ilyen elégedettséggel nyilatkozni. Az NB-II-es bajnokság északi csoportjában a 11. helyen végeztünk, ami egyértelműen kieső helyezés. Bár a szezonnak új igazolásokkal vágtunk neki, a célként megfogalmazott bennmaradást nem sikerült elérni. Félidőben váltás történt a csapat irányításában, de már így sem tudtuk kedvezőbb helyzetbe hozni csapatunkat. Voltak ígéretesebb periódusaink is, összességében ez sajnos kevés volt a sikerhez. Az okok feltárását és a következtetések levonását természetesen meg kell tenni, ettől függetlenül a legfontosabb most, hogy viszonylag egyben tartsuk a csapatot és a megyei bajnokságra felkészülten, motiváltan álljon oda a társaság.
– Ezen túlmenően még milyen célkitűzések fogalmazódnak meg a szakosztályban?
– Ha valaki nyomon követte a dorogi kézilabdát, tudhatja, hogy alapvetően utánpótlás centrikus egyesület vagyunk. Különös gondot fordítunk a széles alapok megteremtésére, és lehetőség szerint, illetve az adott korosztályok képességeihez igazodva a lehető legjobb eredményeket próbáljuk elérni. Nem tévesztve szem előtt a legfontosabbat, nevezetesen, hogy egyes játékosok, sportolók nevelése az igazi siker akkor is, ha csapatsportról van szó. Szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy ebben is voltak sikereink, hiszen számtalan dorogi hölgy erősíti/erősítette a magyar NB-I. csapatait. Elsődleges célunk tehát, ennek a hagyománynak a folytatása. Kértem a szakosztálytól, hogy erősítsék tovább az iskolákkal való együttműködéseket, folytassák a Kézilabda az iskolában programhoz való kötődésünket. Egyértelmű cél volt a serdülő csapat országos 2. ligába történő feljutását követően az ottani sikeres szereplés, a további csapatépítés, ezzel is megtámogatva a juniorok munkáját, végsősoron pedig a felnőttek belátható időn belüli visszajutását az NB-II-be.
– Miért használta a múltidőt?
– Sajnos az elmúlt napok kellemetlen fejleménye, meglepetése, hogy ez a gárda szinte egy az egyben átigazol Esztergomba, élükön a csapat korábbi edzőjével.
– Első hallásra igen bizarrnak tűnik a hír…
– Én jelzőket természetesen nem illesztenék az eseményekhez, a sportban is, mint mindenhol az életben harc folyik, vetélkedés, ezt mindenkinek tudomásul kell vennie. A nyafogás és panaszkodás nem visz előre. Ennek szellemében tekintek erre a helyzetre is. A miértek persze foglalkoztatnak minket is, ezek megértéséhez kicsit tágabban kell értelmeznünk térségünk kézilabdás életét.
– Az országos hírértékkel is bíró esztergomi bejelentésekre gondol?
– Igen. Teljesen természetes, hogy az ilyen tervek esetenként alapjaiban is megváltoztathatják egy sportág térségi fejlődését, ennek megfelelően egyes klubok életét is. Szeretném előre bocsátani, hogy egyrészt a médiákból tájékozódom én is, illetve egy személyes beszélgetésen való tájékoztatáson elhangzottak szolgálnak még információkkal. Ezekből tudhatjuk, hogy négy éven belül stabil elsőosztályú női csapatot szeretnének, és egy komoly szakmai együttműködésekre épülő térségi kézilabdás életet kívánnak támogatni, létrehozni.
– Ez jól hangzik, nem?
– Én is így gondolom. A kézilabdát régóta nyomon követő testnevelőként, korábbi edzőként csak örülhetünk annak, ha a közelben lendületet, támogatást kap sportágunk. Első perctől kezdve lehetőségként tekintettünk a hírre, melyet megerősített Elek Gáborral való személyes találkozásunk is. Felajánlotta szakmai segítségét, edzőink képzését, tanácsokkal, javaslatokkal való támogatását. Nem tagadom, ezek után váratlanul ért minket a serdülő csapat edzőjének „átigazolása”, az meg különösen, hogy vele együtt a csapat is megy. Természetesen ismerjük a „hivatalos” indokokat, edzők fejlődni szeretnének, vonzó az új perspektíva, a nagyobb lehetőségek, aki jelentkezik, természetesen átvesszük…, de azért lássunk tisztán! Tudomásom szerint az érintett korosztály Esztergomban létszám gondokkal küzdött, komoly pontlevonásokkal sújtották a csapatot ezért. Most ugyanúgy a 3. ligában tudnak indulni, ellentétben, ha Dorogon maradt volna a csapat, hiszen akkor feljutottak volna. Egy szó, mint száz, tudomásul vesszük a szülők és a lányok döntését, az eset ennek ellenére barátságtalan. Nem mondom, hogy ilyen még nem történt meg a sportágban, de szokványosnak semmi képpen nem mondható, kívánatos gyakorlatnak meg végképp nem.
– És a folytatás?
– Mindenki teszi a dolgát. Van feladatunk a szakosztályban, szerencsére szép számmal sportolók is. Szakembereinknek mindent meg kell tenniük azért, hogy a gyerekek fejlődni tudjanak, hogy jól érezzék magukat, hogy a mozgás öröm legyen számukra, a kézilabda pedig egy szeretett játékszer. Mi komolyan vesszük, hogy minél többen kézilabdázzanak, a több pedig nem attól lesz, hogy ugyanazok sportolnak csak 10 km-el arrébb.
Borítókép: korábbi felvétel, a Dorogi AC bemutatkozóján készült (2022. február)
