Az éjszakai égbolt varázslata még így, szabad szemmel nézve is elbűvölő, ősi, magával ragadó. Ám az élmény leírhatatlanná fokozható akkor, amikor minden közelebbivé, nagyobbá, láthatóbbá válik, amikor jóformán karnyújtásnyi távolságba kerülnek azok az égitestek, amelyek ezidáig legfeljebb pacaként rajzolódtak ki a távoli horizonton túl.
Természetesen! Nincs hozzá másra szükség, mint érdeklődésre, lelkesedésre, és persze a megfelelő távcsövek beszerzésére. Ezek után nincs más hátra, mint előre, de vigyázat, már most szólunk, hogy az égbolt titkainak fürkészése függőséget okozhat, meg olykor álmatlanságot, táskás szemeket. Mert lenyűgöző az a világ, ami amúgy szabad szemmel nem látható, de a távcsövön keresztül felsejlenek az ezidáig csak silabizált részletek.
A legjobb amatőr csillagászati távcső teljesítménye érzékletesen kifejezhető a számok nyelvén. Maga az eszköz egyszerű, mégpedig a szó határozottan pragmatikus értelmében. A teljesítményét a tükör nagysága határozza meg, ami minél nagyobb, annál több fényt képes begyűjteni, és annál finomabb részleteket fedhet fel az égitestekből. Ez eddig rendben is van, de ez sokat nem jelent, pláne a kézzel fogható dolgok világában. Ellenben ha azt mondjuk, hogy az emberi szem pupillája éjszaka 6-7 milliméteres, míg a távcső tükre 130 milliméteres, akkor nyomban más megvilágításba kerül a helyzet.
De ha már fejsejlő égitestekről beszélünk, akkor az okulárok megemlítését sem felejthetjük el, hiszen ezeknek a jelentősége óriási, lévén ezekbe kell belekukkantani, és ezek felelősek a felnagyításért. A készülékhez természetesen alaptartozék az okulár, ugyanakkor idővel célszerű bővíteni az eszközparkot olyan variációkkal, amik még nagyobb nagyításra képesek a minél részletgazdagabb égi kalandozás érdekében.
A kezdő lépések közé tartozik a keresés, amit minden esetben kis nagyítással célszerű indítani. Hogy miért? Azért, mert így nagy a befogott égterület, márpedig ha nagy a látómező, akkor az adott objektum megtalálása sem okozhat nehézséget.