Az 1987–1988-as évadban az NB III Duna csoportjában a Dorog ezüstérmet szerezve kiharcolta a jogot az NB II-ben való indulásra. A dorogi hívek hosszú éveken tartó álma valósult meg, amellyel a csapat egy házzal feljebb lépett a magyar labdarúgás népes mezőnyében. A dorogiak már három fordulóval a befejezés előtt bebiztosították a feljutásukat és az 1988. június 12-én lejátszott zárófordulót követően pedig sor került az ezüstérmek átadására.
A Dorog labdarúgó csapata meglepetése és meglehetősen szerencsétlen körülmények között 1983-ban kiesett az NB II-ből úgy, hogy még a középmezőnyben végzett gárdáktól is mindössze 2 pont választotta el. Azt azonban még a legborúlátóbb dorog-szurkoló sem gondolta volna, hogy öt évet kell majd várni a visszajutásra. Egy ideig úgy tűnt, hogy a csapat elsőre visszaküzdi magát, de a tavaszi szezon során számos nem várt pontvesztés miatt végül csak a 4. helyen zárt. A második NB III-as évad igen rapszódikusra sikeredett és csak a középmezőnyhöz volt elegendő. Az 1985–86 és az azt következő évadban mindvégig komoly tényezőként számolt mindenki a piros-feketékkel, de a véghajrára nem tudtak odaérni a feljutást jelentő helyre és mind 1986-ban, majd 1987-ben is a dobogó harmadik helye és vele együtt a bronzérem jutott a bányászoknak.
1987 nyarán már egyértelműen csakis a feljutást célozta meg a klub. Az egykori kiváló válogatott labdarúgó, majd mesteredzővel, Palicskó Tiborral két éves dorogi munkáját követően nem hosszabbítottak szerződést, hanem volt játékosunkat, a korábban már vezetőedzőként is tevénykedő Gabala Ferencet bízták meg a gárda vezetésével, mellette pedig Honti József lett kinevezve pályaedzőnek. A két szakember egykor labdarúgóként is társak voltak a Dorog csapatában.
A csapat gerince évek óta együtt volt és ütőképes erőt képviselt, azonban Gabala mester igyekezett tovább erősíteni a keretet. Nem is akármilyen igazolások születtek azon a nyáron. Olyan játékosokat sikerült Dorogra visszahozni, akik innen indultak és már Dorogon is kiváló formát mutatva más jeles első osztályú klubokban folytatták. Kerek 10 éves fehérvári kitérőjét követően érkezett vissza a Videotonból Szabó József, öt éves nyíregyházi és békéscsabai játékát követően Varga János, míg a roppant tehetséges és ifjú Füle Antalt a Honvéd egy évre visszaadta. Ezen felül a térségünkből származó és egykor a szomszédvár Esztergom csapatát erősítő Szenczi Gábor az NB I-es Vácról igazolt a bányászvárosiakhoz. Ilyen állománnyal mindenki előre oda is adta volna akár a bajnoki címet is a dorogiaknak.
A dorogiak a nyári felkészülésük során Németország Velencéjének nevezett Spreewald gondoláin képzeletben már az NB II felé hajózott (forrás: Szalai Tamás albumából)
A feljutásban pedig végkép biztosak voltak, tekintve a bajnoki rendszer átszervezése miatt, az első két helyezett élből feljutott, míg a 3. helyezett osztályozót játszhatott az NB II-ért. Az is igaz, hogy a feljutásért folytatott küzdelemben legalább 6–7 csapat volt érdekelt, amelyekkel komolyan kellett számolni. A mieink mellett az Oroszlány, az ESMTK, a Bp. Építők, a BKV Előre, a Budafok csapatait tartották a legesélyesebbnek, rajtuk kívül pedig a Várpalota, az Esztergom és az RTK sem volt lebecsülendő ellenlábas. Igazán gyenge pontja nem is akadt a mezőnynek.
A sorsolás úgy hozta, hogy az első három fordulóban máris hatalmas rangadókra került sor. Az 1987. augusztus 16-án rajtoló bajnokság az Építők elleni hazai mérkőzéssel vette kezdetét. Már a nyitányon meglátszott a tervszerű, gondos szakmai munka és játékosaink taktikai fegyelme, valamint a feltétlen győzni akarás. A közönség is érezte a küszöbön álló sikereszériát, hiszen bár még javában tartott a nyári üdülési, szabadságolási szezon, mégis közel 3 ezer néző ment ki a stadionba. A 2 : 1 arányban biztos és megérdemelt győztes rajt után az ESMTK otthonában is ragyogó játékkal söpörték be a pontokat és az sem zökkentette ki a csapatot, hogy még gól nélküli állásnál az első – egyébként teljesen szabályos – találatot érvénytelenítette a játékvezető. A folytatásban is élvezetes játékkal megállíthatatlanul meneteltek és a 6. fordulót követően hibátlanul, pontveszteség nélkül, 15 : 4-es gólaránnyal vezették a tabellát.
Az Esztergom elleni rangadóra felsorakozott dorogi csapat. Balról: Marosvölgyi, Csepecz, Szenczi, Kárpáti, Harmat, Varga, Füle, Sallai, Borsos, Szabó és Németh.
A 7. fordulóban azonban teljesen váratlanul a Pénzügyőr vendégeként egy szabadrúgásból született góllal 1–0-ra kikaptak, pedig a mérkőzés képe és a helyzetek alapján gólokkal nyerhettek volna. Ezután viszont két meccset 12 : 0-ás gólaránnyal nyerték és ekkor került sor a szomszédvár elleni rangadóra október közepén Dorogon, ahol több, mint 6 ezer néző volt kíváncsi a nagy presztízsnek számító derbire. Hiába játszott fölényben a hazai alakulat, ugyanis a Pénzügyőr elleni találkozóhoz hasonlóan megint egy szabadrúgásból bekapott góllal vesztettek. Ráadásul Szabó II. Béla játékvezető bakija is kellett ehhez, ugyanis Borsos tanítani való szabályos szerelését csúnyán elnézve, szabadrúgást ítélt a 16-os előteréből, középről. Egy idegenbeli győzelemmel vigasztalódtak, amikor a következő hazai meccsen az év rangadója jött az Oroszlány ellen. A két éllovas összecsapásán a dorogiak akarata érvényesült és magabiztosan fektették két vállra a legnagyobb riválisukat 2 : 0 arányban, közel 4 ezer néző előtt.
A szezon legvégén ugyan becsúszott még egy idegenbeli vereség a Budafok ellen, de a többi találkozót biztosan hozták a piros-feketék és megérdemelten lettek őszi bajnokok. A három vereség mellett 14 győzelem sorakozott döntetlen nélkül, imponáló gálaránnyal. Ráadásként december 6-án lejátszották a tavaszról előre hozott első fordulót, amelyen a dorogiak a visszavágón is legyőzték a dobogós helyen álló Építőket. A téli alapozás során egyetlen komolyabb változásként a kitűnő gólerős csatár, Kárpáti Imre eligazolt, viszont helyére a korábban a Dunaújvárosban, a Békéscsabában és az Újpesti Dózsában hírnevet szerzett, teljes addigi pályafutását az NB I-ben játszott Sulija Ottó érkezett. Közben az MLSZ igazságtalannak tartott döntése borzolta az idegeket egy kényszerhelyzetet követően. Az őszi szezonzárást követően a Ganz Mávag NB II-es csapata megszűnése miatt visszalépett és a Szövetség nem akarta, hogy csonka mezőnnyel folytatódjék a küzdelem a másodosztályban. Ezért a mi csoportunkban a 3. helyen álló Építőket kérte fel az indulásra, amely átvette és tovább vihette a Ganz eredményeit, viszont az Építők addigi NB III-as szereplését törölték. A dorogiak jártak a legrosszabbul, mivel a mieink oda-vissza verték a fővárosi gárdát, míg a legtöbb csapat sorra vereséget szenvedett ellenük. A Dorogtól 4 pontot levontak 3–1-es gólaránnyal együtt. Így az Oroszlány ugrott az élre és a többi rivális is 4 pontot faragva, rájött a dorogiakra.
Újságcikk részlet a sikeres évadról (forrás: Dolgozók Lapja, 1988. július 21. szám)
A tavaszi folytatás a történtek ellenére is a Dorog diadalmenetét hozta. Egyetlen döntetlen mellett zsinórban 8 győzelem következett, mindössze 2 kapott góllal. Ekkor került sor az esztergomi visszavágóra, ahol újfent nézőcsúcs született. A MIM pályán 5 ezer néző zsúfolódott össze. A dorogiak ezúttal is közel álltak a győzelemhez, de mintha csatárain átok ült volna. Hol a kapufa, hol a volt dorogi kapus, Schromeisz Ervin bravúros védései, hol pedig a vak szerencse mentette meg a hazaiak kapuját a góltól. Egy ízben Marosvölgyi az üres kapura történő gurítása tartott gólba. Több ezer torok már gólt kiáltott, ám az egyik esztergomi védő méterekről bevetődve bravúrral mentett a gólvonalról. Végül maradt a gól nélküli döntetlen.
Az Esztergom elleni rangadót követően megjelent cikkből két kiragadott részlet (forrás: Dolgozók Lapja, 1988. május 10. szám)
A következő három forduló érthetetlen visszaesést hozott, legalábbis az eredmények terén. A csapat előbb óriási meglepetésre otthon kapott ki 2–0-ra a mezőny alsó házában tanyázó Osztapenko SE ellen, utána pedig egy szerencsétlen 11-essel 2–1-re elbukta a megyei rangadót Oroszlányban, végül pedig csak egy 2–2 döntetlenre végzett Dunakeszin. Ennek ellenére a biztos feljutás nem került veszélybe annál is inkább, mert a hajrában parádézott Gabala edző legénysége. A Kartal ellen nem sok kellett a kétszámjegyű eredményhez, végül 9 : 2 arányú győzelemmel zártak a tomboló dorogi drukkerek buzdítása közepette. A máskor mindig kemény diónak számító és sok bosszúságot okozó Érd hálója négyszer rezdült idegenben, míg a záróforduló márcsak az önfeledt fiesztáról szólt, amelynek szenvedő alanya a kiváló Ráckeve volt, miután a dorogiak 6 : 0 arányban hengereltek. A sikeres évadot napokig ünnepelték a szurkolók, akiktől zengett az egész város.
Az 1987–88-as évad sikercsapata. Fent balról: Papp, Marosvölgyi, Sulija, Honti József Pályaedző, Szabó, Pák Gábor csapatorvos, Varga, Gabala Ferenc vezetőedző, Füle, Szedlacsek, Harmat. Középső sor: Kottesz, Borsos, Csikós, Németh, Szenczi, Szalai, Szabados, Schuttovits, Sallai. Elől: Gáspár, Csepecz, Belányi, Molnár Ernő gyúró.
Ezzel révbe ért a csapat és 5 év után újra a másodosztályban folytathatta. Az már csak presztízs jellegű volt, hogy végül ezüstérmesként sikerült feljutni, pedig nagyon közeli volt a bajnoki cím is. Ezt viszont az Oroszlány szerezte meg, amelyhez a levont 4 pont is nagyban hozzájárult. Nagyszerű hajrával végül az Esztergom futott be a dobogó harmadik fokára. Ezáltal teljes volt a Komárom megyei gárdák dominanciája. Az esztergomiak osztályozót játszhattak, de ott már nem tudtak érdemlegesen szerepelni és esélyük sem volt a Szekszárd és a Miske ellen. A dorogiak közül Szedlacsek még a 16 szerzett góljával is csak a harmadik legjobb góllövő volt. Szabó és Füle fej-fej mellett végezve 32–33 gólt jegyeztek. Szabó József két ízben is meternégyes ért el. A tavasz során a rutinos és kiváló képességű Csepecz helyett Belányinak szavazott bizalmat a szakmai stáb. A saját nevelésű ifjú kapus néhány meccs erejéig szerepelt az ősz során is, többek között az Oroszlány elleni győztes rangadón. A tavaszi szezonban végig magabiztos volt és az első 10 fordulóban csak két gólt kapott, mégpedig mindkétszer egyaránt 4–1-es győzelmekkel zárult idegenbeli találkozókon Várpalotán és a Székesfehérvári MÁV Előre otthonában.
Az NB II-be jutott ezüstérmes dorogi csapat:
Belányi István, Borsos Zsolt, Csepecz János, Csikós Sándor, Füle Antal, Harmat József, Kottesz Béla, Marosvölgyi József, Németh Zoltán, Sallai László, Schuttovics László, Sulija Ottó, Szabados György, Szabó József, Szalai Tamás, Szedlacsek István, Szenczi Gábor, Varga János. Vezetőedző: Gabala Ferenc.
Az őszi szezon során a csapat tagjai voltak még Godó Attila, Kárpáti Imre és Sarlós András. 1988 elején pedig két saját nevelésű játékos, Gáspár Zsolt és Papp Tibor került fel a felnőtt kerethez.
Utólag elmondható, hogy érdemes volt 5 évet várni, ugyanis a dorogiak annyira megerősödve jöttek ki a harmadik vonalból, hogy nem kellett azon aggódni, hogy miként tud majd bentmaradni a csapat a magasabb osztályban. Sőt, hamarosan az NB II-ben is meghatározók lettek és reális esélyük nyílt az NB I-be való jutásra is. Érdemes a nagyszerű eredmény mellett külön azt is kiemelni, hogy Gabala Ferenc vezetésével a Dorogra régen mindig is jellemző, igazi családias légkör visszatért. Amikor a játékosok nem csak a pályán, de a hétköznapokban is közöttünk éltek. Napi szinten bárhol, bármikor össze lehetett velük találkozni. Valamennyien közvetlen, szerény, de igazi közösségi emberek voltak. A csapat döntő része helyi, vagy közvetlen környékből származó volt, a távolabbi országrészekből érkezők pedig Dorogon telepedtek le és azonosultak a helyi közösséggel. Ez a csapat, valóban a mi csapatunk volt és az egyesületet is mindenki a magáénak érezhette.
Borítókép: A Dorogi Bányász NB II-be jutott csapata az 1987–1988-as évad tavaszi szezonának indulása előtt. Felső sor balról: Gabala Ferenc vezetőedző, Marosvölgyi, Sulija, Papp, Szabó, Pák Gábor sportorvos, Varga, Füle, Szedlacsek, Harmat, Honti József pályaedző, Schuttovits, Molnár Ernő gyúró. Ülnek balról: Csepecz, Kottesz, Borsos, Csikós, Németh, Belányi, Szalai, Sallai, Szabados, Szenczi, Gáspár.
Szabó Gyula