Kerek egy évtizede nyerte történetének eddigi utolsó bajnoki címét a Dorogi FC, amely a 2012–2013-as bajnoki évadban az NB III Bakony csoportjában végzett az élen. A tavaszi szezon során káprázatos sorozatot produkálva veretlenül, két döntetlen mellett valamennyi mérkőzését megnyerve, imponáló gólaránnyal lett a mezőny legeredményesebb csapata. A mindent eldöntő zárófurdulóban 2013. június elsején, szombaton hazai pályán többezer néző előtt a Sárvár legyőzésével mindenkit maga mögé utasítva lett a bajnok.
A 2012–2013-as bajnoki idény valamennyi csapat számára komoly kihívást jelentett, ugyanis az MLSZ által a másod- és harmadosztály mezőnyét érintő irányzott létszámcsökkentést határoztak meg. Az elmúlt évben a 16-os mezőnyt már két csapattal megfaragták, ekkor pedig a csoportok 14-es mezőnyében csak az első 6 csapat őrizhette meg az adott osztályú besorolását, míg a 7–8. helyezettek osztályozóra kényszerültek, a többi csapat pedig automatikusan egy osztállyal lejebb folytathatta. Tekintve, hogy a 2012-ben bajnokságot nyert Érd nem tudta vállalni az NB II-es feljutást, így maradt a harmadosztály tagja, azonban a Duna csoportban ezáltal létszámtöbblet alakult ki, míg a Bakony csoportban volt még egy kiadó hely. A Szövetség úgy döntött, hogy az Érd mögött a 2. helyen végzett dorogi csapatot átsorolja a Bakony csoportba. A mezőny tagjai az Andráshida, a Balatonfüred, a Csorna, a Dorog, a Hévíz, a Komárom, a Körmend, a Mór, a Mosonmagyaróvár, a Nagykanizsa, a Pápa, a Répcelak, a Sárvár és az Újbuda voltak.
A Sárvár elleni kezdéshez felsorakozott csapatokat konfettiesővel és papírszerpentinekkel fogadták a drukkerek
Így vette kezdetét a bajnokság, amelyben a dorogiak gyakorlatilag az előző évad játékoskeretével indultak és a szakmai stábban is csak a technikai vezető poszton történt az egyetlen változás, ahol a nyugdíjba vonult Kiss Lászlót ugyancsak egykori dorogi játékos, Tóth László váltotta. A bajnoki rajt hazai pályán 2012. augusztus 18-án a Körmend ellen kezdődött. Bár a mieink kétgólos előnybe kerültek, végül 3–2-es vereséget szenvedtek. Ekkor kevesen gondolták, hogy ezt a verésget mindössze márcsak egy fogja követni és szűk egy év múlva a dorogiak állhatnak majd a dobogó legfelső fokán. Kiélezett küzdelemet hozott a teljes őszi szezon, amelynek végén a piros-fekete legénység teljesítette az induláskor kitűzött minimális célt, az első hatban történő kerülést.
Fiesztahangulat a lelátón
A tavasznak is úgy vágtak neki, hogy biztosan megtartsák a bentmaradást jelentő helyet, azonban a dorogi csapat hihetetlenül elkapta a fonalat. Előbb idegenben vágott vissza a Körmendnek a rajt során elszenvedett hazai vereségért, majd március végéig az Újbuda ellen odahaza, valamint Répcelakon elért döntetleneket követően beindult a henger. A Dorog az utolsó 10 fordulót zsinórban nyerte. A bajnoki elsőség reménye először komolyabban az egyik legnagyobb favorit, a sokáig biztos listavezető Balatonfüred idegenbeli magabiztos 3 : 0 arányú legyőzésekor merült fel, amely négy fordulóval a befejezés előtt a másik nagy favorit és kiválóan szereplő Mosonmagyaróvár otthonában aratott győzelemmel fokozódott. Két fordulóval a vége előtt állt az élre a csapat és márcsak meg kellett tudnia tartani a vezető pozcióját.
Csodálatos látvány a nézőkkel telt stadion a bajnokavatón
Ehhez a további nagy lépést meg is tették a Nagykanizsán 4–0-ra megnyert meccsel, így az utolsó fordulóban a saját kezükben volt a nagy lehetőség. 2013. június elsején a Sárvárt fogadták a Buzánszky stadionban. Régen látott nagyszámú nézősereg foglalt helyet a lelátókon, a bajnoki cím megszerzésének reményében. Fantasztikus hangulatot varázsolt a népes publikum, élén a helyi Rosso-Nero Martelli szurkolói ultracsoporttal. A csapat semmit sem bízott a véletlenre és a kezdetektől huszárosan rohamozta a vendégek kapuját. A hatalmas nyomás már az első félidő első felében góllá érett, amelyet aztán továbbiak is követtek A sárváriak ugyan szépíteni tudtak a biztos vezetés tudatában játszó hazaiak látványos játéka és mezőfölénye ellenére, de a végszót is a dorogiak adták meg, s végül kiütéses, 5 : 1 arányú győzelemmel megérdemelten nyerték nem csak a mérkőzést, de egyben a bajnoki címüket is. A gárda egész tavasszal mindössze 7 gólt kapott. Viszont a támadói elemükben voltak. A Komáromnak ugyancsak ötöt rúgtak és a fentebb már említett kanizsai négyes mellett a Mór hálóját is négy góllal terhelték meg. Csak az Újbuda ellen maradtak gólképtelenek, igaz, azon meccsen az ellenfél sem talált a dorogi kapuba.
Igazi futballünnep Dorogon. Így örvendeztek a bajnoki címnek a szurkolók
A mérkőzés lefújását követően a szurkolók beözönlöttek a játéktérre, ahol együtt ünnepeltek a játékosokkal, vezetőkkel. A durrogtak a petárdák, füstbombák és a pezsgősüvegek. Bolodságban úszott az egész stadion, ahol számos egykori dorogi labdarúgó is részt vett a fiesztában. Sokak mellett ott volt Marosvölgyi József és Füle Antal is. A felhőtlen hangulat legünnepélyesebb pillanata a bajnoki aranyérmek és a bajnokcsapatnak járó Szövetségi trófea átadása volt. Az MLSZ képviselőinek asszisztálása közepette Buzánszky Jenő adta át valamennyi játékos és szakvezető részére az érmeket. A csapat valamennyi tagját egyesével szólították, akik a díszsorfal között járult Jenő bácsi elé, hogy a nyakába kerüljön a medál. A bajnoki avató egy hajnalig tartó féktelen hangulatú bállal folytatódott a stadion belső parkolójában emelt hatalmas sörsátorban.
Buzánszky Jenő köszönti a bajnokokat, ahol elsőként Faragó Szabolcs csapatkapitánynak adja át a bajnoki trófeát és az aranyérmet
A dorogi csapat minden szempontból a legkiválóbb mutatókkal vívta ki bajnoki címét, azonban nemcsak roppant eredményesen szerepelt az évad során, de látványos, élvezetes játékkal örvendeztette meg híveit fordulóról-fordulóra. A gárda legnagyobb erénye, hogy összekovácsolt, nagyszerű közösséget alkotott, amelynek nem volt egyetlen gyengébb pontja sem.
A 2012–2013-as évad dorogi bajnokcsapata:
Ambrus Tamás, Bakos Bence, Bedő Béla, Bula Benjamin, Grósz Gergely, Faragó Szabolcs, Frank Tamás, Fürjes Ádám, Hauser Dániel, Janetka Zoltán, Kinyik Ádám, Kopányi Ádám, Lajer Gábor, Máj Gábor, Mészáros Áron, Papes Ferenc, Sándor Péter, Schultz Levente, Sebestyén Dávid, Skita Tamás, Szabó Pál, Tóth Ádám, Tóth Zoltán, Vigh Ádám. Vezetőedző: Miskei Attila.
A csapat tagja volt továbbá Máté Miklós, aki az őszi szezont követően igazolt el, valamint az elmúlt évben már bemutatkozott Szatmári Csaba, akire a keret tagjaként számítottak, de ezúttal csak a Magyar Kupa-küzdelmek során szerepelt tétmérkőzésen, egyébként az U19-es csapatot erősítette a teljes évadban.
Az ünnepi mókából a játékosok is aktívan vették ki részüket. Itt éppen Skita Tamás, a gólerős csatár akrobata magánszámmal örvendezti meg társait.
A szurkolók is kitettek magukért az évben. Mindenhol nagy számban és hihetetlen lelkesedéssel buzdították kedvenceiket a csapat 12. embereként. Nem utolsó sorban, mindvégi sportszerűek voltak. Március végén a Pápán játszott meccs előtt hótakaró borította a pályát. A hazaiak nem rendelkeztek kellő számú pályamunkással, s hogy a találkozó lejátszására biztosan sor kerülhessen, a dorogi szurkolók beálltak lapátolni és a kezdésig játékra alkalmassá tették a közdőteret.
Örök és szép emlék a közelmúltból
A nagy öröm ellenére azért nem kis keserűséggel is szembe kellett nézniük a dorogiaknak. A bajnoki cím az NB II-be való jutásért kiírt osztályozóra jogosította őket, azonban a mérkőzés eredményétől függetlenül, nem indulhattak volna a magasabb osztályban, mert az év elején a harmadosztályra adták be liszenszkérelmüket, hiszen senki sem gondolta még álmában sem, hogy a Dorog megnyeri a bajnokságot, amely nem is volt célkitűzés. Viszont ennek ellenére az MLSZ kötelezte a mieinket, hogy lejátsszák az oda-visszavágós osztályozót az NB II 7. helyezettje, a Szigetszentmiklós ellen. Érthető módon a piros-feketék a roppant csalódottság és az abszolút érdektelenség miatt nem vehették komolyan a tét nélküli összecsapást, amelyet 7–1-es összesítéssel el is vesztettek. Azonban az NB I-ből kiesett Eger a másodosztályban nem indulhatott, így a helyükre a Szövetségnek kellett gondoskodnia a feltöltésről. Az erőnyerő tényezők alapján az MLSZ saját szabályzata miatt a Dorogot kellett volna sorolni a másodosztályba, azonban a dorogiaknak nem volt NB II-es engedélyük, amit viszont utólag még akkor sem akartak engedni a számukra, amikor a klub vezetése vállalta volna és meg is felet volna a feltételrendszernek. A Szövetség viszont hajthatatlan maradt, utólag nem járult hozzá az engedély megszerzéséhez. Végül az NB II-ből kiesett Sopron kapott lehetőséget az indulásra.
Máig az utolsó bajnokcsapatunk
Ennek ellenére a bajnoki cím megnyerése mégis örömteli emlék maradt. Érdekesség, hogy a klub legelső és legutóbbi bajnoki címének évfordulója azonos évre esik, a kettő között éppen 90 év telt el. Elmondható, hogy fennállása során, arányaiban minden évtizedre legalább egy bajnoki cím jut. A dorogiak bajnoki címei időrendben:
1922–1923; 1926–1927; 1927–1928; 1928–1929; 1931–1932; 1938–1939; 1943–1944; 1945; 1948–1949; 1970–1971; 1996–1997; 2012–2013.
Szabó Gyula