Kerek hét évtizede, 1953. május 31-én halt mártírhalált az ÁVH börtönében dr. Schmidt Sándor bányafőtanácsos, minden idők egyik legkimagaslóbb dorogi személyisége. A pápai Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki kereszttel kitüntettet, nemzetközi hírnevű szaktekintély az első volt a sorban, aki a bányászati hivatásban doktori címet szerzett hazánkban. Kora szellemóriása, egyben szociális érzékenységű humánum volt, aki méltán érdemelte ki még életében Dorog város díszpolgári címét. Halálának 70. évfordulója alkalmából a gazdag életpályája és kiváló személye előtt tisztelgünk.
Schmidt Sándor az erdélyi Felsőbányán született 1882. március 12-én. Érdeklődési köre már fiatalon is a bányászat felé irányult és tanulmánymait ennek megfelelően végezte. 1904-ben a felvidéki Selmecbányán szerzett bányamérnöki oklevet, majd egy rövid petrozsényi kitérőt követően 1905-ben került Dorogra. Az ifjú szakember hamar elismerést és tekintélyt szerezett, 1911-ben már a tekintélyes bányakonszern, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt dorogi központjának igazgatójává nevezték ki. A bányászatra igazi hivatásként tekintett és kiváló eredményei mellett is folyamatosan képezte magát, egyben maga is számos szakmai publikációt, értekezést írt.
Schimdt Sándor portréja (forrás: Glevitzky István és Korompay Péter kiadványából)
A dorog környéki bányák legnagyobb problámájával, az állandó vízbetörések ellen is sikeresen vette fel a harcot. Vezetésével a dorogi bányaüzem sosem látott virágzásba kezdett, amely a trianoni országcsonkítást követően még nagyobb magasságokba emelkedett. Az elcsatolt területekkel roppant fontos és megannyi bányát veszített hazánk, így a dorogi bánya még jobban felértékelődött. Valamennyi nehézséget újabb lehetőségként kezelt, egyben a tapasztalotok kiszélesedését látta benne. A bánya első embereként a gazdaság, stratégia és termelés vezetése mellett mind nagyobb figyelmet és érdeklődést mutatott az egyszeri dolgozók iránt. Munkásait nemcsak megbecsülte, de igyekezett életkörülményeiket a lehető legjobb szintre hozni, azonban ez nem merült ki csupán az anyagiakban mérhető tételekkel. Egyidejűleg a bányásztársadalmat méltó rangra kívánta emelni, megadva és biztosítva a szellemi, lelki fejlődést és a művelődési lehetőséget.
A Schmidt család villája Dorogon, a főúton
Kezdeményezésére és közbenjárásával Dorogon nem szükséglakások, hanem valódi otthonok épültek, méltó lakhelyek, amelyek környezetét is minél barátságosabb, esztétikusabb formában igyekezett kialakítani. A dolgozók részére önképző, önsegélyző egyletek létrehozását szorgalmazta és a kulturális, szórakozási, művelődési célzattal az ország talán legnagyobb és legszebb művelődési központját építtette, amelyet nyugodtan kulturpalotának is nevezhettek volna, azonban a jellegének bensőségét kidomborítva, Munkásotthon névre kereszteltek. Ugyancsak élen járt a dorogi kórház létrehozásában és egy sor egyéb komoly intézmény alapításában is. Mindezeknek pedig igazi építészeti remekekként emelt épületekben adott otthont. A Bányakaszinó, a Technikaháza, a Bányaközpont székháza, a Községháza, a Bányafürdő és számos egyéb épület és közület gazdagította Dorogot vezetésének időszakában. Ezen felül nagy gondot fordított az egyházi épületekre és magára a vallási életre. Támogatásával további két szép templom, valamint több kápolna épült fel és lett felszentelve, valamint felújításra került a teljes Kálvária az összes stációval, szobrokkal és a Kálvária kápolnával.
Horthy Miklós kormányzót Schmidt Sándor kalauzolja a dorogi bányalátogatása alkalmán (forrás: Glevitzky István és Korompay Péter kiadványából)
Továbbá parkok, emlékművek szobrok is szép számmal keletkeztek indítványozására és anyagi támogatásával. Egyedülálló kezdeményezés volt az egykor Chorin Ferenc által indított program, a 30 éves bányaszolgálat letöltésekor adományozott öröklakások a dolgozók részére, amely programot Schmidt is megerősített és fenntartott. Amennyiben az illető már rendelkezett saját lakással, úgy annak értékenek megfelelő készpénzt kapott. Szintén kiemelkedő szociális intézkedései között létrehozta a Bányász üdülőt Balatonfenyvesen, ahol nemcsak az elit vezetők, hanem a munkások és azok családtagjai is jogosultak voltak a szabadságukat tölteni. Dorogon egymást érték a nagyszabású rendezvények és igazán pezsgő társadalmi élet zajlott. Messze vidéken elismertté vált a településen kialkult ételmiségi kör, a Bányakaszinó tagsága.
A díszünnepségek egyike Dorogon. Schmidt bányafőtanácsos jobb szélen bányatiszti uniformisban (forrás: Dorogi helytörténeti archívum)
A sportegyesület kérésének is szívesen tett eleget, amikor a leendő sporttelep részére maga jelölte ki és adományozta a telket 1914-ben, később pedig nagyban járult hozzá a vidék egyik legnagyszerűbb sportkomploxeumának felépítéséhez. Közte az 1922-ben elkészült gyönyörű versenyuszoda, amely a vidéki települések közül a legelsőként valósult meg az országban. Schmidtet választották a Dorogi AC első társadalmi elnökének. Sajátos településpolitikai szemlélet is jellemezte. A legtöbb bevett szokástól eltérően, nem törekedett arra, hogy terület növelés érdekében Dorogba olvassza a környező falvakat. Egyetlen területszerzést indítványozott, mégpedig a közigazgatásilag az egykori káptalani birtokrendszer által Esztergomhoz tartozott Zsalazsont és Sátorkőt, amelyek részben a bányaművelés fejlesztése miatt váltak fontossá. Ezeket sikerült is megszerezni a szomszédvárral való megegyezés során, ezáltal Doroghoz lettek csatolva. Részben itt kezdődtek a homokkitermelési munkálatok, amelyből később a Palatinusz tó is keletkezett. Évekkel később szóba került még a két település között, hogy Kertváros is kerüljön Doroghoz, de a tárgyalások elhúzódtak az esztergomi fél akadékoskodásai miatt, s végül Schmidt megunva a többszöri hitegetést és számos visszautastást, így elállt a szándékától. Pedig kifejezetten a dorogi munkalehetőségek miatt ide érkező számos új lakos Kertvárosban fogott építkezésbe és telepedett le ott.
A városközpont melletti gyönyörűséges Rózsakert, amelynek nemcsak létrehozója volt, de az itt látható képet maga is festette (forrás: Geiszler József helytörténeti gyűjteményéből)
A Dorog területén élőket legfeljebb egy 15 ezer lélekszámú lakosságban kívánta maximalizálni. Az 1920-as években alaposan megszaporodott az itt letelepedni kívántak száma, akik közül sokan a vonzáskörzetben lettek elhelyezve. Ugyanakkor igyekezett a környező bányásztelepülésekkel is harmónikus kapcsolatot kialakítani és az adott községekben, falvakban fejleszteni és maradandó értékeket létrehozni. Az ipari jellegű beruházásokon túl, Doroghoz hasonlóan ezeken a településeken is komfortos munkáslakások épültek és valamennyi helyen néhány jeles közintézmény is elkészült. Az egyik ilyen szép példa az Altárón felépült Munkásotthon. Ezen felül Péliföld-szentkereszten egy Mária-kegyhelyet is emeltetett. Érdemei elismeréseként Dorog díszolgári címével tüntették ki 1922-ben, XI. Pius pápa pedig a Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki keresztet adományozta számára 1929-ben.
A képeslapon megörökített Dorogon lévő másik családi fészke, amely egy komplett birtok is volt egy csodálatos angolparkkal, tóval, lovardával és számos épülettel. A képen a mai napig Schmidt-villának nevezett, 16 helyiségből álló főépület látható, amely az úgynevezett nyári lak volt.
1938-ban a két kiemelkedő esemény – az Eucharisztikus világkongresszus és a Szent István Emlékév – során is oroszlánrészt vállalt az ünnepségek szervezésében. Értelmi szerzője és támogatója volt a Szénoltár emlékmű megalkotásának, valamint az Aranyvonat Dorogon való fogadásának. Ugyanebben az évben a Salgó RT vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki, 1943-tól pedig a jeles cégóriás vezérigazgatójaként már annak első embere. A rendkívüli pályafutása, megannyi elismerése mellett is teljes életet élt, boldog, kiegyensúlyozott családi köre pedig biztosította számára a meghitt hátteret. Leányainak esküvői komoly társadalmi eseményt is jelentettek Dorogon, amelynek tiszteletére a neves dorogi karnagy és tanító Salamon Imre Dorogi mise címen egy nívós zeneművet is komponált. Schmidt Sándor széles körben vált népszerűvé minden társadalmi szinten. Megbecsülést szerzett a Magyar Királyi Minisztériumokban és az egyházaknál is. Közvetlen kapcsolata volt az ország két legmagasabb rangú főméltóságával, Horthy kormányzóval és Serédi Jusztinián hercegprímással, akiket nem egyszer fogadott Dorogon. A kormányzóné, Purgly Magdolna gyakorta vállalt fővédnökséget a dorogi rendezvényeken, aki a sportesemények során pedig a díjak átadását is személyesen végezte.
Schmidt Sándor villájának parkjában főlovásza, Baracskai István társaságában (forrás: Zámbó Sándorné családi albumából)
Schmidt Sándor egyben kitűnő érzékkel válogatta maga köré mind a bányatisztjeit és egyéb szekembereket, s mindazon személyeket, akikből a település előljárói kerültek ki, akik arra a legalkalmasabbak voltak. A helyi tehetségek mellett több kiváló művészt és szakembert invitált Dorogra, akik szívesen jöttek ide és örömmel kapcsolódtak be a helyi közösségi életbe és munkákba. A bánya és vonzásához tartozó üzemek dolgozói számára nemcsak a biztos megélhetés és kiszámítható jövő volt adott, de bárki léphetebb előrébb, illetve feljebb a pozíciók szintjén, amennyiben munkájával, elhivatottságával és szorgalmával magát érdemesnek igazolta. Egyszerű munkásból is válhatott később komoly munkahelyi vezető. A szakmai fejlődéshez és előrehaladáshoz szükséges tanulmányok elsajátításáért a beiskolázást is támogatta. Rengeteg jótékony és úttörő, valamint karitatív szerepet töltött be, fővédnökségeket vállalt. Dolgozói és az egyszeri emberek tiszteletét, szeretetét egyaránt élvezte. A komolysága mellett egyben kiváló közösségi ember volt, aki humorérzéknek sem állt híján.
A dorogi neves templomi nagyzenekari mű bemutatójának hírdetője (forrás: Gáthy Zoltán könyvtár archívumából)
A Tanácsköztársaság idején 1919-ben a Szamuely-féle terror Dorogon is hajtóvadászatot rendezett a proletárdiktatúra ellenségeinek kikiáltott személyek ellen, élén a társadalom felső köreihez tartozókkal. A dorogi munkások azonban megvédték vezetőiket. Többek között Schmidt Sándort is bújtatták és nem adták ki a vörösöknek. A II. világháborút követően immár másodszor került a kommunisták irányítása alá az ország, amely során a Kommünhöz hasonló tisztogatás zajlott. Az ötvenes évek elején Schmidtre is sor került, akit koholt vádakkal tartóztattak le, majd koncepciós perbe fogták. Az ÁVH hírhedt Gyorskocsi utcai börtönében tartották fogva és válogatott kínzási eszközökkel gyötörték. A 71. életévében járó egykori bányaigazgató embertelen körülmények között, 1953. május 31-én belehalt a rendszeres és brutálisan kegyetlen bántalmazásokba. A hatalom további megaláztatásként jeltelen, ismeretlen helyen – meglehet, hogy tömegsírba, vagy az ÁVO börtönének pincéjébe – földelték el. A Sors fura fintoraként, vagy éppenséggel figyelmezető jelként ugyanazon a napon lehelte ki lelkét, mint amikor 15 évvel korábban a Szent István emlékév tiszteletére alkotott Aranyvonat első útjára indult. Ugyancsak akkoriban, csak néhány héttel korábban, hasonló méltánytalan módon ölték meg az Aranyvonat megálmodóját, Somogyváry Gyulát is a vörösterror pribékjei. A pártállam idején pedig igyekeztek nevüket is kitöröltetni az emberek emlékezetéből, s még beszélni sem volt szabad Schmidt Sándorról.
Születésének 140. évfordulójára rendezett megemlékezés beharangozója az elmúlt esztendőben (forrás: Gáthy Zoltán Városi Könyvtár)
Ennek ellénére sem tudták az emberekből kiirtani emlékét és sokan, ha félve is, de próbálták átadni emlékezetét a későbbi generációknak. 1990-től folyamatosan erősödött a rehabilitásának igénye és a dorogiak igyekeztek méltó módon ápolni emlékét. A hálás utókor – amely Dorog város atyjaként tekint rá – immár évtizedekben mérhetően igyekszik visszahelyezni arra a helyre, amely joggal megilleti a néhai bányafőtanácsost. Dorogon a legnagyob lakótelep viseli nevét, emléktábla, relief is hírdeti személyét és egykori szellemiségét. Számos publikáció jelent meg életművéről és halálának 50. évfordulóján egy kimagasló konferencia-ünnepséggel egybekötött megemlékezést tartottak a helyi művelődési központban, ahová leszármazottjait is meghívták, s számos családtag személyesen tette tiszteletét a megemlékezésen. Ugyancsak emlékkönyv is készült ebből az alkalomból. Tavaly szültésének 140. évfordulója tiszteletére is éredemleges keretek között emlékezett a város. Sajnálatos módon a Bécsi úton állt egykori villáját – annak lerobbant állapota miatt – nem tudták megmenteni és bontásra került, azonban annak helyén alakították ki a Schmidt Agorát és a főút felöli egykori homlokzatát megmintázó emlékfalat emeltek. 2019-ben az Esztergomi út melletti egykori villájának parkjában a szobrát avatták. Lévén, hogy nyughelye ismeretlen, a dorogi temető egyik kápolnájában elhelyezett emléktáblája lett jelképes sírhelye, ahol leróhatjuk kegyeletünket.
Dienes Szilárd szobrászművész által készített alkotás az egykori villájának parkjában (forrás: Köztérkép online)
Kortársai által rengeteg történet, anekdóta maradt fenn róla. Ezek közül ezúttal csak kettőt bemutatva is éppen elegendő ahhoz, hogy emberi nagyságának megítélésében igazolást nyerjen. Egy korabeli karácsony idején éppen családjával készültek az ünnepi asztalhoz, amikor riasztották, hogy az egyik bányában ömlik a víz és fokozatosan árasztja el a tárnát. Schmidt gondolkodás nélkül felállt az asztaltól és maga szállt alá munkásaival a mélybe. Három napon át küzdöttek a víz megállításán. A teljes ünnep ott telt számára és embereinek, viszont a hibát elhártották és a vájat megmenekült. Egy másik eset, a börtönbe vetett és kínzott fogolyként esett. A Rákosi-rendszer újdonsült szakértői víz után kutattak, de sehogy sem boldogultak. A meddő vállalkozás megmentése érdekében a kiváló bányamérnök segítségét kérték. Schmidtet karhatalmi kísérettel kihozták a börtönből és a munkaterületre szállították, ahol körülnézett, megfigyeléseket végzett, majd megállt egy pontnál és csak annyit mondott: „Itt tessenek fúrni.” Kisvártatva rá is bukkantak a vízre, őt pedig visszavitték a börtönbe.
A Magyarország – Turista Érem sorozatban is meg lett örökítve
Schmidt Sándor nevéhez és emlékéhez azonban a leginkább akkor tudnánk méltóak lenni, ha feltudnánk nőni ahhoz a korszakalkotó szemlélethez, erős erkölcsi alapokból táplálkozó lelkülethez, szenvédélyes, egyben alázatos alkotómunkának és felebaráti, embertársi szeretetnek, amely egyszerre jellemezte személyét egy valódi tudós, külföldön is elismert szaktekintély, hazafias érzelmű, lokálpatrióta, kereszténységében nem csak mély hívő, de azt a mindennapi létben példásan gyakorló, igaz, magyar embernek.
Borítókép: Kovács Lajos: 60 éve halt meg Schmidt Sándor, a bányászperek áldozata – Dorog város hivatalos honlapja, 2013.
Felhasznált irodalom:
- Pick József: Schmidt Sándor, 1990.
- Kovács Lajos: A mecénás és a szociálisan érzékeny Schmidt Sándor – Új Forrás, 2001. 3. szám
- Kovács Lajos: A művészetpártoló Schmidt Sándor – Új Forrás, 2003. 6. szám
- Kovács Lajos – Solymár Judit: Dorogi Lexikon, 2008.
- Glevitzky István – dr. Korompay Péter: 100 éve kezdődött a vágathajtás Dorogon – Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Dorogi Helyi Szervezete, 2021.
Külön köszönet Zámbó Sándorné (sz.: Csákvári Éva) részére a fotómellékletként felhasznált fénykép megjelenésének hozzájárulásáért.
Szabó Gyula
