Az Európa-bajnokságok nem hivatalos elődje az Európa-kupa. A sorozat megálmodója az Osztrák Labdarúgó-szövetség elnöke, Hugo Meisl volt. Az Európa-kupa végül 1927-ben indulhatott útjára eredetileg öt közép-európai állam: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Olaszország és Svájc részvételével – írja a Puskás Intézet a honlapján.
A tornát hat alkalommal rendezték meg ligarendszerben. A sorozat több éven át tartott, az országok kétszer játszottak egymással, a kupát pedig a legtöbb pontot gyűjtő csapat hódította el – a győzelemért kettő pont, a döntetlenért egy pont járt. Az 1955-től 1960-ig tartó utolsó kiíráshoz Jugoszlávia is csatlakozott. Az Európa-kupa 1960-ban megszűnt, miután megalakult az Európai Nemzetek Kupája (azaz a mai Európa-bajnokság).
Az 1948 és 1953 között zajló Európa-kupát Magyarország nyerte meg. Az elsőségről 1953. május 17-én az új római Olimpiai Stadion nyitómérkőzésén Olaszország és Magyarország ütközete döntött. Az olaszok szerettek volna revánsot venni az 1952-es olimpián elszenvedett 3–0-s vereség miatt. Azonban a magyar csapat Hidegkuti Nándor góljával és Puskás Ferenc duplájával ismét 3–0-ra verte az olaszokat. Az Aranycsapat ezen a találkozón futott ki először a „klasszikus” összeállításában: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor, illetve a „keresztelő” is a meccs után történt, ugyanis Szepesi György az anekdota szerint a sikert követően nevezte először „Aranycsapatnak” a magyar válogatottat.
Magyarország az öt éven át tartó küzdelemben öt győzelemmel, egy döntetlennel és tizenegy ponttal végzett a tabella első helyén. A második Csehszlovákia lett kilenc ponttal, a harmadik Ausztria szintén kilenc egységet gyűjtött. A negyedik Olaszország nyolc ponttal zárt, míg az ötödik Svájc csupán három döntetlent ért el a sorozatban. Az Európa-kupa gólkirálya tíz találattal Puskás Ferenc lett, a második hét góllal Deák „Bamba” Ferenc volt.
1948–1953-as Európa-kupa, 1953. május 17.,
Róma, Olimpiai Stadion, 90 ezer néző, v.: William Evans (angol)
Olaszország – Magyarország 0–3 (0–1)
Olaszország: Lucidio Sentimenti – Attilio Giovannini, Pietro Grosso, Sergio Cervato, Raoul Bortoletto, Arcadio Venturi, Giampiero, Boniperti (Pasquale Vivolo, 46.), Egisto Pandolfini, Carlo Galli, Amedeo Amadei, Cesarino Cervelatti. Szövetségi kapitány: Carlino Beretta és Giuseppe Meazza.
Magyarország: Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Budai II László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor (Palotás Péter, 46.), Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv
G.: Hidegkuti (41.), Puskás (63., 68.).
A mérkőzés összefoglalója:
Borítókép, forrás: puskasintezet.hu
