Április 9-én, húsvétvasárnap Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét a felújítás alatt álló esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban. Az ünnepélyes bevonulás után a főpásztor emlékeztetett: Krisztus feltámadásának örömhíre ad reményt az emberiség számára az örök életre; hiába uralja a világot az irigység, az önzés, a pusztítás, a győzelmet a szeretet és az igazság aratja.
Erdő Péter bíboros homíliájában a feltámadás hitéről beszélt: a hit nemcsak a személyes találkozásnak a meggyőző ereje által alakulhat ki az emberben, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Ezt tanítja, ezt vallja azóta is az Egyház. „Az üres sír mindenki számára lényeges jel volt, hiszen annak a látványa győzte meg a tanítványokat arról, hogy a test távolléte nem emberi mű, Jézus nem egyszerűen visszatért a földi életbe.”
A bíboros rámutatott: a feltámadás fényében már nincs feloldhatatlan ellentét, nincs jóvátehetetlen bűn, nincs felesleges, jelentéktelen ember, közösség, nép vagy család. A halálon túl is bízhatunk Istenben. „Az ő legyőzhetetlen szeretete adjon örömet és békét mindnyájunknak az idei húsvét ünnepén!” – imádkozott.
A szentmise végén – a hagyományoknak megfelelően – a főpásztor mézeskalácsból készült húsvéti bárányokat osztott a gyerekeknek a bazilika főkapujánál.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Erdő Péter bíboros, prímás homíliáját:
Kedves Testvérek!
1. A mai evangélium valami nagyon különleges dolgot árul el a feltámadás hitéről, ami az apostolok szívében kipattant. Először is mindjárt az evangélium utolsó mondata: „addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból”. Másutt is találkozunk ezzel a gondolattal, például Szent Lukácsnál, amikor arról olvasunk, hogy az emmauszi tanítványok csak a feltámadás után, csak miután Jézus megvilágosította nekik az Írások értelmét, akkor jöttek rá, hogy ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy feltámadjon és bemenjen dicsőségébe. Tehát egyáltalán nem volt elterjedt várakozás Krisztus kortársai között, hogy a Messiásnak fel kell támadni. Nem arról van szó, hogy egy előzetes elképzelés alapján egy-egy kis jelből mindenki ezt a régi nagy várakozást vélte beteljesülni. Nem! Minden evangélium egybehangzik abban, hogy előbb volt a tény, és azután a megértés. Előbb az üres sír és a találkozás, azután a döbbenet, hogy az Ószövetség jövendölései így teljesülnek be igazán.
2. Akkor hát, mi történt? Az üres sír. A mai evangélium azt mondja, hogy Mária Magdolna kiment a sírhoz. Más evangéliumokban több asszonynak a sírhoz indulásáról is hallunk. De mindannyian egyetértenek abban, hogy a sírt üresen találták. A hatalmas követ, amely a sír bejáratát a temetés után elzárta, elhengerítve látták. És ez megijesztette őket. Az üres sír kétségeket és félelmeket támasztott bennük. És kellett hozzá a Feltámadott megjelenése, hogy teljes legyen a kép, hogy a feltámadás hite mindannyiukban megszólaljon. De a mai evangéliumban, és szinte csak itt, olvasunk valakiről, aki már a feltámadt Krisztussal való találkozás előtt, pusztán az üres sír látványára, hinni kezdett a feltámadásban. Mert tudjuk, hogy János evangéliuma különös figyelmet szentel annak a „másik” tanítványnak. Arról a tanítványról van szó, akit az Úr nagyon szeretett. A fiatal Szent Jánosról. És ez a másik tanítvány Péter előtt odaér, majd együtt, bevárva Simon Pétert belépnek a sírba és látja az üres sírt. Persze a sír nem teljesen üres. Ott vannak a leplek, gondosan összehajtva. Ilyet rabló nem tesz. Valami különleges volt ebben az üres sírban. De hát a gondosan összehajtott leplek és a feltámadás között még hosszú az út. És mégis, ez a másik tanítvány – már ekkor – hinni kezdett. Igen, mert úgy látszik a hit nemcsak a személyes találkozásnak a meggyőző ereje által alakulhat ki az emberben, hanem Isten kegyelmi ajándéka. Ezt tanítja, ezt vallja azóta is az Egyház. Az üres sír mindenki számára lényeges jel volt. Megtalálása jelentette az első lépést a feltámadás tényének felismeréséhez. Az üres sír látványa meggyőzte a tanítványokat arról, hogy a test távolléte nem emberi mű, Jézus nem egyszerűen visszatért a földi életbe (KEK 640). A szeretett tanítvány a szeretet nyelvén megértette, hogy mit jelentett a gondosan összehajtott lepel az üres sírban, anélkül is, hogy a Megváltóval újra találkozott volna. Bennünket is arra hív Krisztus, hogy ezt a tanítványt kövessük, mert mi is látjuk az üres sírt, de élő testi valóságában, itt a földön, nem találkozunk felismerhető alakban Krisztussal.
3. De hinnünk kell és hinnünk szabad, mert ráérzünk az igazságára, és mert halljuk a tanúságtételét azoknak, akik találkoztak vele. Így legyünk a mai húsvéton mi is társai a feltámadás hitében ujjongva örülő tanítványoknak, és kezdjünk el egy új életet, azt az életet, amit ők akkor elkezdtek, amely az Egyház élete, és amely a Jézussal való találkozás. A feltámadt Krisztus így köszönti tanítványait: „Békesség veletek!” Ez a béke Isten szeretetének mindent átfogó rendje. A feltámadás fényében már nincs feloldhatatlan ellentét, nincs jóvátehetetlen bűn, nincs felesleges, jelentéktelen ember, közösség, nép vagy család. A halálon túl is bízhatunk Istenben. Az ő legyőzhetetlen szeretete adjon örömet és békét mindnyájunknak az idei húsvét ünnepén! Ámen.
Szöveg: Zsuffa Tünde / Esztergom-Budapesti Főegyházmegye / Magyar Kurír
Fotók: Prófusz Ádám / Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
