Az 1848-as magyar forradalom és függetlenségi törekvések 175. évfordulója

175 éve, 1848. március 15-én Pest-Budán a forradalmi ifjak vezetésével döntő eredményeket sikerült kieszközölni a hazánkra telepedett bécsi udvartól, amellyel megszülethetett a független magyar állam.  Az egy és háromnegyed évszázaddal ezelőtti március 15. ugyanúgy szerdára esett, s külön emeli értékét, hogy vérontás nélkül sikerült győzelemre vinni a magyarság ügyét.

A nemzet történetét ősidők óta a szabadság és az ország sérthetetlenségéért folytatott honvédő háborúk sora, s megannyi csatározások szőtték át. Ha csak Álmos és Árpád  vezér koráig tekintünk vissza, is jól körvonalazódik a fenti megállapítás. Eleinknek mindig sikerült megvédeniük a hont, egészen a végzetessé vált 1541-es esztendeig, amikor Buda elestével kezdetét vette a hosszúra nyúlt agónia, amely az 1566-os gyulai és szigetvári várak török által történő bevételével bezáróan tett pontot a honvédő háborúink végére. Onnantól kezdve pedig megintcsak immár évszázadokban mérhető függetlenségi és szabadságharcok kezdődtek, amelyek a Nádasdy Ferenc vezetésével fémjelzett hadakozásokkal már az 1570-es évektől zajlottak, amelyekből nem sokkal később a 15 éves háborúnak nevezett események bontakoztak ki.

A 12 pont (forrás: Wikimédia Commons)

Számos ütközetet vívtak meg sikeresen a már említett Nádasdy Ferenc, továbbá Pálffy Miklós parancsnoklata alatt harcoló magyar csapatok, s a századforduló idején több olyan erősséget is sikerült visszafoglalniuk, mint Tata, Győr, Veszprém, Pápa, Várpalota és Esztergom. Azonban nem pusztán a török, hanem a vele párhuzamosan sanyargató habsburg megszállás ellen is igyekezett a magyarság felvenni a küzdelmet. Szinte egybefüggő láncolatot alkotott a korszakban lezajlott függetlenségi harcok sora, amely Bocskai Istvántól, Bethlen Gáboron, I. Rákóczi Györgyön, II. Rákóczi Györgyön, I. Rákóczi Ferencen és Zrínyi Miklóson át, egészen Thököly Imréig terjedő közel egy évszázadon keresztül, az 1699-es törökök végleges kiűzése jelentette az első nagy, egyben sikeres mérföldkövet. Ezt követően viszont a Habsburg birodalom igyekezett igába hajtani az egész országot, amely a II. Rákóczi Ferenc vezetésével kirobbant szabadságharcot idézte elő 1703-ban. A XVIII. század során a bécsi udvar egyre inkább kiterjesztette önkényét Magyarországon és biztosra volt vehető, hogy a magyar nemzet folytatni fogja a függetlenségi törekvéseit, amely csak idő kérdése.

Az 1848-as események két meghatározó egyénisége hitveseivel.  Fent: gróf Batthyány Lajos és Zichy Antónia grófné. Lent: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. A feleségek is kivették részüket a hazafias eseményekből. Nemcsak mindvégig támogatták férjüket, de Zichy Antónia avatta fel ünnepélyesen a Vas Megyei Nemzetőrség zászlaját, később pedig a szabadságharc idején maga is beállt védősáncot ásni az otrom alá kerülő Pesten, ahol talicskával tolta a kiásott földet. Szendrey Júlia pedig maga varrta férjének a nemzeti kokárdát. (kép forrás: GradSubotica.co.rs)

Az 1848-as események bekövetkezésében számos tényező is közrejátszott. Hatással volt rá az 1825-ben kezdetét vett reformkor, amely a hazafias érzelmeket elmélyítette, valamint a magyarságra mindig is oly jellemző határtalan igazság- és szabadságvágyat. Ebben a korszakban erősödött a magyar értelmiségi tábor, s újra kitermelődött a tettrekész hazafiak egész sora. 1848-ban a Franciaországból kiinduló forradalmi hullám söpört végig Európán, amely számos országban vezetett népfelkeléshez, forradalmakhoz. Hazánkban is lázas előkészületek folytak, s a március 13-án Bécsben kitört forradalom híre felgyorsította, egyben visszafordíthatatlanná tette a további eseményeket. Még napokkal korábban az ország fővárosában a lelkes ifjak jogos követelésüket 12 pontban foglalták, amelyet az országgyűlés elé kívántak terjeszteni és a széles tömegekkel is meg akartak ismertetni. Ezért március 15-én nyomdagépet foglaltak, amelyen kinyomtatták és sokszorosították a 12 pont szövegét, továbbá ugyancsak kinyomtatásra került Petőfi Sándor friss költeménye, az ikonikussá vált Nemzeti dal is. Az ifjak a reggeli órákban előbb a város értelmiségeit keresték fel sorra, egyfajta riadóláncot alkotva. Rövid időn belül jelentősebb tömeggé duzzadtak és folyamatosan csatlakoztak hozzájuk az utca emberei is. A 12 pontos követelésükön kívül a politikai fogolyként a várban raboskodó Táncsis Mihályt kiszabadították. A forradalmi tömeg jelenlétében Pesten nemzetgyűlést tartottak, amelynek keretén belül maga, Petőfi szavalta el költeményét, a Nemzeti dalt.

A Nemzeti dal eredeti kézirata (forrás: Wikimédia Commons)

Általános eufórikus hangulat uralkodott, viszont a felbuzdult, ünneplő tömeg mindvégig megőrizte a megmozdulás békés jellegét. Egyetlen puskalövés, vagy kardvágás nélkül érvényesült a népakarat. Az ország legfőbb előljárói – kiemelten Nyáry Pál Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjával és Rottenbiller Lipót Pest alpolgármesterével – szintén a mozgalom élére álltak. Az ünnep fényét fokozandó, a nap eseményeihez méltó lezárásként Katona József korábban betiltott művét, a Bánk bánt a Nemzeti Színházban teltház előtt adták elő. Az előadásra a színház díszkivilágítást kapott, s a színészek valamennyien mellükön kokárdával léptek színpadra. Egressy Gábor, a társulat színművésze elszavalta a Nemzeti dalt, az ünneplő tömeg pedig együtt énekelte el a Himnuszt és a Szózatot. Az előadást a Rákóczi-induló zárta.

A Centenáriumra állított emléktábla Esztergomban (forrás: Wikimédia Commons)

Még aznap hivatalos küldöttség indult, amely hajóra szállt, hogy személyesen tolmácsolja az ország akaratát és végzését a bécsi udvar felé. Így már másnap, március 16-án Bécsbe is eljutott a pesti forradalom híre. Az udvar meghátrált, s kénytelen volt engedni a küldöttség követeléseinek. Hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába. Ígéretet tett, hogy a király szentesíti a reformtörvényeket. A gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló új kormány már nem a királynak, hanem az ország választott képviselőinek, a magyar országgyűlésnek tartozott felelősséggel, ezzel pedig független, és felelős kormányunk lett.

Besze János esztergomi nemzetőr parancsnok, a későbbi országgyűlési képviselő, aki Kossuth Lajost országjárásai során kísérte (forrás: Wikimédia Commons)

Országszerte hamar elterjedt az örömteli hír, s éppen a dunai gőzhajózásnak köszönhetően, közülük is szinte legelsőként a térségünkben élők értesülhettek a fejleményekről. Esztergomban és vonzáskörzetében már március 16-án kitörő ováció közepette ünnepelték és köszöntötték a 12 pontot, továbbá Pinke István főbíró elnökletével külön megünnepelték a sajtószabadságot is. Néhány nappal később, ugyancsak az első között, körzetünkben állították fel az önkéntesekből verbuvált első nemzetőrséget. Esztergomból és vonzásában közel 1500 fő máris jelentkezett nemzetőrnek. Besze János volt az esztergomi városi nemzetőr parancsnok, aki a későbbiekben is jelentős szerepet töltött be a Szabadságharc idején. A dorogi nemzetőrök neve fennmaradt, akik tiszteletére készült emléktábla a Petőfi-szoborhoz kapcsolódó emlékhelyen került elhelyezésre.

A dorogi nemzetőrök tiszteletére állított emléktábla a Petőfi téren

Érdemes továbbá megemlíteni a helytörténeti vonzatok között, hogy megyénkben komolyabb előzményei is voltak a március 15-i eseményeknek, ugyanis a március 13-án megtartott megyei közgyűlésen Perczel Mór indítványában már arra kérte a megyei küldötteket, hogy azok szorgalmazzák a közteherviselést, a törvény előtti egyenlőséget, az esküdtszéket, a korlátlan sajtószabadság behozatalát, Táncsics szabadon engedését, a hazai alkotmányra felesküvő, és kizárólag a haza céljaira használandó magyar hadsereg felállítását, továbbá az úrbéri viszonyok haladéktalan megszüntetését.

Az idén 75 éve Dorogon avatott Petőfi Sándor szobra képeslapon

Március 15. azóta is az ország egyik legmagasztosabb évfordulója. A mindenkori hatalom igyekezett mindig saját képére formálni, tartalmilag átszabni. Így fordult elő, hogy a pártállam idején sem lett száműzve, ám a rákosi-érában munkanappá sorolták vissza, míg a kádári korszakban is inkább a megtűrt kategóriába tartozott, majd összemosták a Tanácsköztársaság és az ország felszabadulásának tartott eseményekkel és mint Forradalmi Ifjúsági napok keretébe illesztették, vegyítve és kitekerve az ugyancsak 1848-ban született Kommunista kiáltvány évfordulójával, amelyet szerzői; Marx és Engels az 1848-as magyar forradalmi események előtti hónapban mutattak be. Akik viszont komolyan és eszmeiségében gondolták március 15. megünneplését, azoknak nem egyszer erőszakos oszlatással és egyéb kellemetlenségekkel kellett számolniuk. 35 éve, 1988-ban még gumibotoztak és előállítottak renitensnek tartok személyeket a rendfenntartó erők a Batthyány örökmécsesnél összegyűlt és megemlékezést tartó tömeg soraiban. Végül 1990 óta lett munkaszüneti nap újra, azonban egység helyett egyes politikai körök önös célokra használják és kirekesztő jelleggel tartanak megemlékezéseket. Településeink közül több helyen is emlékeztesen ünnepelték a forradalom és szabadságharc centenáriumát 1948-ban. Dorogon ekkor avatták az ifjú helyi tehetséges szobrászművész, Kucs Béla alkotását, a Petőfi-szobrot, amelyet a mai napig egyben a hős költőnk nevét viselő parkban találhatunk. A dorogi ünnepi megemlékezések is itt zajlanak. Ugyancsak érdemes kiemelten megemlíteni a Dorogon élő dr. Bona Gábor neves hadtörténészt, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egykori igazgatóját, a Magyar Hadtörténészek Nemzeti Bizottságának vezetőségi tagját, a Petőfi Bizottság tagját, egyben egyetemi docenst, akinek egyik fő kutatási területe és hadtörténeti írásainak kiemelt időszaka az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc. Szinte rendszeres szereplője, előadója a március 15-i megemlékezéseknek Dorogon. Kerek harminc éve, 1993. március 16-án a Petőfi nyomában című nagyszerű előadása emelte az ünnep fényét Dorogon, az Arany János városi könytvárban.

dr. Bona Gábor dorogi hadtörténész és szakíró (forrás: Wikimédia Commons)

Történelmi múltunk és eleink megbecsülése, a róluk való megemlékezés minden magyar ember kötelessége. Azonban nem csak ápolni kell örökségünket, hanem tanulni is belőle és magunk elé állítva, mindenkor, minden körülmények között példaként meríteni belőle. Immár 175 esztendeje évről-évre harsogja millió ajak az „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”, Petőfi fennkölt sorát, de jó ideje mintha tartalom nélküli mantrának degralált frázisává szürkült volna. Mondhatjuk-e mindezt manapság tiszta szívvel, amikor hazafikat, vagy hazájukat féltőket első fokon 17 év fegyházbüntetésre ítélnek Magyarországon, miközben köztörvényes bűnözők, hétpróbás hazaárulók akár a legmagasabb pozíciókat is betölthetnek? Nem beszélve arról, hogy éppen a nemzeti oldalnak nevezett körökből egyenesen dehonesztáló nézetek sokasága által szinte meghasonulhat a legtöbb ember. Valódi, vagy csak látszat-szabadságban élünk jelenleg, s vajon tényleg egy szabad és független országban? Mindenre egyszerűen választ kaphat bárki, aki egy rövid tesztre vállalkozik. A fentiekben említett és mellékelt 12 pont a lehető legtalálóbb formában tömöríti az igazi magyar szabadság ismérveit, amelyet egyébként 1848-ban az Ellenzéki Kör dolgozott ki és a neves vegyész és feltaláló, Irinyi János testvére, Irinyi József szedett végleges formában, s jegyezte le. Minden tétele tűpontos és időtálló. A korabeli sajátosságok miatt talán az utolsó pont némi magyarázatra szorul. Az Unio az Erdéllyel való egyesítésre utal. Nos, amennyiben a nyájas olvasó csak egyetlen pontnál is úgy érzi, hogy az nem teljesül a jelenünkben, úgy megkapja a választ a valóságra.

Elgondolkodtató emléktábla (forrás: BékésWiki)

Bizony van, volna okulni való a fenti Széchenyi Istvánnak tulajdonított sorokból, amelyek viszont akkor is megállják a helyüket és fején ütik a szöget, ha történetesen mindez Surányi Miklós Egyedül vagyunk című 1936-ban megjelent művében olvasható. Az viszont tény, hogy a szerző Széchenyi szájába adta ezt az idézetet. A lényegen nem változtat, csak a pontosítás és a hitelesség kedvéért kell megjegyezni, hogy nem az egykori kiváló államférfitől, a legnagyobb magyarnak tartott minisztertől származik, de mindenképpen irányadó. Ugyanakkor valóban léteznek olyan idézetek, amelyek ténylegesen gróf Széchenyi Istvántól származnak. Közülük két gondolatával zárom az évfordulós megemlékezésem:

„A nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik.”

„Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten.”

Borítókép forrás: Új EuroAstra internet magazin.

Szabó Gyula