Az Aranycsapat és a Dorogi Bányász egykori kapusa 1933. március 6-án látta meg a napvilágot Budapesten.
Ilku István fiatalkorában költözött családjával Dorogora és itt töltötte el egész pályafutását. Az első élvonalbeli mérkőzése 1952. szeptember 28-án a Budapesti Honvéd elleni bajnoki volt – a kispesti csapat Kocsis Sándor és Budai II László góljaival 2–0-ra győzött. Ilku István 1968-ig védett Dorogon, 352 NB I-es találkozón őrizte a csapat kapuját. A bányászcsapattal 1952-ben kupadöntőbe jutott, a fiatal portás csereként állt be a szünetben Kamarás Mihály helyére, 3–1-es állásnál. Ilku nem kapott gólt a fináléban, de a Dorog 3–2-es vereséget szenvedett az MTK-tól. A dorogi ikon legjobb bajnoki helyezését a gárdával az 1962–1963-as szezonban érte el, amikor az együttes a 4. helyen végzett az NB I-ben, és csupán rosszabb gólkülönbsége miatt maradt le a dobogóról. Ilku István az évek folyamán együtt futballozhatott két testvérével, Péterrel és Jánossal, valamint csapattársa volt az Aranycsapat legendája, Buzánszky Jenő is.
A tehetséges kapus a szintén dorogi nevelésű Grosics Gyula mögött kevés lehetőséget kapott a magyar labdarúgó-válogatottban. 1956 és 1963 között mindössze 10 alkalommal védett, de 75-ször a tartalékok közé jelölték és 34 nem hivatalos találkozón is őrizte a nemzeti csapat kapuját. Érdekesség, hogy első válogatottsága, 1956. február 29-én a Libanon elleni barátságos mérkőzés csak 44 évvel a találkozó után lett hivatalosan is az első fellépése. Így Puskás Ferenccel közösen négyszer szerepelt a válogatottban, a Real Madrid világsztárja az egyik legkedvesebb csapattársaként emlegette. Ilku játszott az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon, az előbbin a Mexikó elleni 4–0-ra megnyert csoportmeccsen, az utóbbin a Bulgária elleni 6–1-es magyar diadalt hozó csoportmérkőzésen állt a gólvonalon. 1968-as visszavonulása után is maradt Dorogon, és több mint 25 éven át segítette szeretett klubját utánpótlás- és kapusedzőként. Sőt, később az edzői feladatok mellett a teljes dorogi sportlétesítmény főgondnoka lett.
„1980 és 1982 között az NB II-es Dorognál Ilku Pista bácsi volt a kapusedzőm. Akkoriban nemhogy a másodosztályban, de még az élvonalban sem volt minden csapatnál kapusedző. Kedveltem őt, hiszen nagyon jó, segítőkész szakembert ismertem meg személyében. Sosem vágott fel a játékosmúltjával, mindig szerény maradt. Vannak gyakorlatok, amelyeket most, negyven évvel később, én is használok a saját kapusedzéseimen. A játékosként gyűjtött tapasztalatait próbálta átadni nekünk, rengeteget lehetett tőle tanulni. Fizikálisan talán nem a legjobb adottságú kapusnak számítottam, viszont Pista bácsi segítségével csiszoltam a technikámon és sokat fejlődtem a kezei között” – mesélte a Puskás Intézetnet Ilku István korábbi tanítványa, az ötszörös válogatott, háromszoros magyar bajnok Andrusch József.
NÉVJEGY: ILKU ISTVÁN
Született: 1933. március 6., Budapest
Elhunyt: 2005., április 16., Esztergom
Posztja: kapus
Válogatottság/gól: 10/– (1956–1963)
Csapatai: Dorogi Bányász (1947–1968)
Kiemelkedő eredményei: világbajnoki 5. (1962), magyar kupa-döntős (1952), bajnoki 4. (1962–1963), bajnoki 5. (1955), az ország legjobb kapusa (1962)
A Puskás Intézet a tízszeres magyar válogatott kapusról honlapján emlékezett meg.
Fotók, forrás: puskasintezet.hu
